Nem csak látványos, pozitív feelgood-esemény az évente megrendezett I Bike Budapest (vagy jogelődje, a Critical Mass), de arra is jó, hogy nagyjából lemérjük, hány bringás teker nap mint nap Budapesten, illetve hányan veszik komolyan, hogy ideje lecserélni az autót biciklire, legalábbis ami a városi közlekedést illeti. Jelentjük, idén többen tekertek, mint valaha; nem csoda, az idő is nagyszerű volt, és a karanténok alatt rengetegen elkezdtek biciklizni.
A kilencvenes években az egész főleg a futárok szívügye volt, körülöttük forgott, ők szervezték, ők lobbiztak a városházánál bicikliutakért, és ők duzzasztották tömegrendezvénnyé, most azonban már csupa vidám, alkalmi és rendszeres, gyerek, tini, fife, középkorú és idős kerékpáros teker átlagos ruhában, kereskedelmi fogalomban kapható bicikliken, szóval:
csupa normális ember.
Ezzel azonban kissé felborult az univerzum egyensúlya; mi van azokkal, akik nem kívánnak beállni a sorba, és ezt szeretnék ország-világ (vagy legalább az Erzsébet tér, Nagykörút és a Nehru part népe) tudomására hozni? Nekik szól a Mutáns Bringa Felvonulás, a Budapesten is többé-kevésbé rendszeresen megrendezett őrültbicikli-szemle, amelynek semmi más célja nincs, mint megmutatni, hogy az össze-vissza hegesztett, aerodinamikailag értelmezhetetlen, művészileg azonban annál ambiciózusabb, meghatározhatatlan objektumok is képesek gurulni, ha elég elszántan hajtják őket.
Fotó: Neményi Márton
Olyan volt az egész, mint egy nagyon kicsi és jóval rövidebb távú, de annál látványosabb I Bike Budapest, nagyon hangos, a bringás hagyományoknak megfelelően dub, hiphop és egyéb elektronikus zenékkel. Mármint nem úgy hangos, hogy maximumra tekerték a kulacstartóban elférő Bluetooth hangszórót, hanem tényleg hangos. Csak hogy értsétek:
Fotó: Neményi Márton
Az ilyesmire több nemzetközi példa is van, a leghíresebb talán a Williamsburben (New York művésznegyedében) megrendezett Bike Fetish Day, ahol a négyszemélyes acéltákolmányoktól az öt méter magas bicajokig van minden. Itt legfeljebb tíz-tizenöt igazán extrém bicikli akadt a százötvenből, a mutáns bringák többsége egyébként:
- kreatívan átalakított teherkerékpár, azaz cargo bike, ha kellett, benne egy egész gyerekszobával;
- tall bike, amelyről felülnézetben szemlélhető a forgalom, és amelyen hiába szörnyülködnek a laikusok, szakavatott kezekben és lábak között teljesen biztonságos;
- Amerikai stílusú, krómozott, arany vagy ezüst, minden létező pontján hajlított vagy csavart low rider;
- esetleg minden lehetséges módon átalakított és felpimpelt fixi (azaz racsni nélküli egysebességes).
És most akkor ezt képzeljük el rendőri kísérettel Budapesten keresztül-kasul, egy órán át. Igen, pont annyira szórakoztató volt, mint amilyennek hangzik, az idillt legfeljebb a biciklik között, a rendőrök ordítozása és hadonázása ellenére a kutyájával a zebrára lépő nő törte meg, aki annyival el is intézte a helyzetet, hogy
miért, zöld van, nem?!
Két biciklit mindenképpen kiemelnénk. Ez az kubista-dadaista remekmű „a legprimitívebb praktikeres vázra” épült, bicikli már alig van alatta; a fémszerkezet egy alternatív színitársulat díszleteiből származik, eredetileg füstöt eregettek belőlük előadás alatt.
Fotó: Neményi Márton
Amikor megszűntek, tulajdonosának, Benjáminnak nem volt szíve kidobni őket; mint kiderült, azóta Vasállatkert néven a Velencei-tó mellett nemzetközileg is meggyőző mutánsbringa-flottájuk van. Közúton mindenesetre viszonylag ritkán közlekednek velük, de most például nagyon jó érzés volt, ahogy a munkások fütyültek meg integettek az autóikból. „Játék ez művészet és használati tárgy között” – mondta.
Ez az arany csoda pedig gyárilag néz ki így, „az Államokban lehet kapni, de Európában is van már egy-két ilyen bolt” – mondja Viktor, a tulajdonos. Hogy hogy megy? „Lassan. Látod, ez az amcsi low rider biciklis, csóró kiadása, nem a sebességről szól.”
Fotó: Neményi Márton
Szerencsére tudja, hogy giccs az egész, a beszólogatásokat viszont élvezi. „Jöttek már azzal, hogy nézz oda, aranyból van, meg hogy biztos én kovácsoltam.”
Egyszer egy 150 kilós arc odajött, hogy „mennyiért adod, tesám?”.
„Megköszöntem a kérdést és mentem tovább.”
Bónuszként pedig muszáj megmutatnunk ezt bicajt és a hozzá tartozó férfit, akinek sajnos elfelejtettük a nevét, így nem is tudjuk ideírni. Ha valaki tudja, hogy hívják, jelentkezzen!
Fotó: Neményi Márton