Semmiképp nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy elégedettek vagyunk, a dolgok állásával, de az tény, hogy a járványnak hála bicikliügyben kezd úgy kinézni Budapest, mint egy nyugat-európai nagyváros. Legalábbis, ha madártávlatból nézzük. Ha közelről, akkor bizony (sajnos és szerencsére) ez még mindig Budapest.
Akárhogy is, a város nagy és fontos útjain és utcáin – szakszóval: gerincútvonalain – fél vagy egész autós sávokat elfoglaló bicikliutakat hoznak létre. Egy részük már kész, egy részét épp hogy elkezdték és még nagyon sokat terveznek. A „hoznak létre” bicikliutak esetében azt jelenti, hogy felfestenek egy sárga sávot, ott közlekednek a biciklik, és (mindjárt látni fogjuk: elvileg) csak ők, a többin meg az autók és buszok. Most húsz kilométerrel toldják meg az összesen több mint 300 kilométeres budapesti bicikliút-hálózatot. Ez leírva nem sok, de ez a 20 kilométer tényleg azokon a szakaszokon található, amelyek hagyományosan autósuralom alatt álltak, ahol a bicikliseket, ha oda tévedtek, vagy ledudálták az autósok, vagy magukban anyáztak, a bringás meg, hacsak nem veterán futár, biztosan nem érezte biztonságban magát.
Az üllői út Könyves Kálmán körúthoz közeli szakasza: országúti biciklivel is járható (fotó: Neményi Márton
Mi három új utat teszteltünk: az Űllőit, a Bartók Bélát és a Nagykörutat. (Utóbbi egyelőre az Üllői és a Blaha között készült el, és csak az egyik oldalon.) A tapasztalatok – micsoda meglepetés, ugye? – vegyesek: az utak léte önmagában nagyszerű hír, a biciklistákra azonban így is leselkedik egy csomó veszély, egészen újak is, azért, mert akadnak átgondolatlan megoldások, azért, mert az autók helyett most a kátyúkat kell kerülgetni, és azért, mert vannak renitens autósok (a kiegyensúlyozottság kedvéért: akárcsak renitens bringások), akik nem tudják elfogadni a helyzetet. Éppen ezért a széles, látványos sárga sávok néhol fals biztonságérzetet adnak.
Mutatjuk a részleteket.
A járvány kitörése óta nagyjából a felére csökkent az autóforgalom, a biciklisek mennyisége viszont maradt az ilyenkor (tavasszal, jó időben) megszokott, azaz relatíve a duplájára nőtt. Ráadásul napról napra egyre többen vannak, azaz tényleg az történik, amit minden szakértő ajánl a Magyar Kerékpárosklubtól az Operatív Törzsig: ha el kell jutni A-ból B-be, ügyintézni, vásárolni, vagy legálisan és biztonságosan szeretnénk kimozdulni, a biciklit választjuk. A biztonságról ugyan megoszlanak a vélemények (egyes egyelőre nem igazolt elméletek szerint tíz méter távolságot is érdemes tartani egymástól), de azt azért kijelenthetjük, hogy a sarki bolt, a posta és a tömegközlekedés sokkal veszélyesebb, mint a városban bicajozni, és a koronavírust alighanem még senki sem kapta el úgy, hogy nyugodt tempóban tekert egy másik ember mögött.
Az Üllői utat még nem találták meg maguknak a biciklisták (fotó: Neményi Márton)
A járvány egyébként is jót tett a klímának, a világ nagyvárosai New Yorktól Milánón át Budapestig úgy döntöttek, továbbgondolják ezt a kényszerű emberkísérletet és annyi embert terelnek rá a biciklizésre, amennyit csak tudnak, méghozzá az autós forgalom rovására. (Budapesten erre még rátesznek egy lapáttal a tervezett forgalomlassítással, amelyekkel ráadásul nem is a koronavírusról szól, „csak” a nem-autósok biztonságáról.) Az autósoknak persze ez nagyon rossz. Nem most, mert, ahogy a képeken is látszik, a forgalom még eggyel kevesebb sávon is dugómentes, még csúcsidőben is, legfeljebb egy kicsit jobban emlékeztet a „békeidőbeli” állapotokra. Akkor lesz rossz, amikor lazítanak a korlátozásokon és az autós forgalom visszatér.
A cél azonban, ha jól értjük, nem az, hogy az autóban ülőket szivassák, hanem az, hogy ne is térjen vissza az autósforgalom, legalábbis ne úgy és ne olyan mértékben, mint a járvány előtt. Az lenne az igazi – és akkor lenne Budapest mai értelemben vett világváros, vagy legalább egy kicsit jobban az, mint most –, ha mindenki csak akkor ülne autóba, ha nagyon-nagyon muszáj, és igenis a biciklistáké és a gyalogosoké lenne a belváros nagy része, és ne lenne olyan út vagy utca, ahol ne éreznék magukat biztonságban. Ez a mostani bicikliút-építés csak egy apró, de fontos első lépés efelé, és amelyet ráadásul vissza is vonhatnak szeptemberben. Reméljük, nem vonják. Az új utakon tekerni ugyanis hatalmas élmény; sokkal nagyobb, mint amennyivel rosszabb autózni miattuk. Hogy miért?
Bartók Béla út: szeretet, béke van (fotó: Neményi Márton)
Végre nem érezzük minden percben, hogy el akarnak ütni
Gyakori vád az autósok részéről, hogy sok biciklis ott megy, ahol semmi keresnivalója és „egyszerűen nem lehet haladni tőlük”. Ebben van valami: épelméjű bringás önszántából nem megy a Nagykörúton vagy az Üllőin, ám ha az ember életvitelszerűen biciklizik (például azért, mert tényleg csak azzal közlekedik mindenhova), akkor egyszerűen nem tudja megúszni a forgalmas utakat, nem lehet mindig a mellékutcában tekerni és kész. A forgalmas utakon márpedig a következőkre kell figyelni:
- Jobbról parkoló autók, amelyek tulajdonosai bármikor úgy dönthetnek, hogy tükörbe nézés nélkül kinyitják az ajtót;
- Balról maguk az autók, akik nehezen dolgozzák fel, hogy az előző pont miatt egy méter távolságot tartanak az életben maradni szándékozó biciklisták a parkolósávtól;
- A biciklis előtt-mögött busz, troli, amelyből vagy látja őket a sofőr, vagy nem;
- Alattuk pedig kátyúk, amik jó esetben csak szétrázzák az embert, rosszabb esetben (ha elkapják a kereket), összetörik.
Eszükbe jutott, hogy a tekerés öröméért kezdték el ezt az egészet (fotó: Neményi Márton)
A fentiek miatt alakult ki az a jellegzetes budapesti bringás hierarchia, hogy vannak, akik nagyon félnek, lassan, félszegen és kiszámíthatatlanul közlekednek, és vannak, akik már nem félnek semmitől, vadul manővereznek a KRESZ kreatív értelmezésével, a kettő között pedig nincs semmi. Hát ennek vet(het) véget az új biciklisáv-rendszer: ha az ember rájuk hajt, és ott tudja maga mellett jobbra-balra az élénk, jól látható sárga csíkokat, máris biztonságban érzi magát, ez pedig mindenkinek jó. Mellesleg nagyon-nagyon jó érzés: két órás gyorstesztünk alatt sok-sok vigyorgó bringást láttunk, akik most végre visszaemlékeztek, hogy a tekerés egyszerű öröme miatt kezdték el ezt az egészet.
Lehet előzni!
Apróságnak hangzik, de hatalmas dolog: az új biciklisávok olyan szélesek, hogy simán lehet előzni. Vagyis lehetne, ha a tekerő párok és családok nem arra használnák ezt, hogy egymás mellett andalogjanak. Ha maradnak a sávok, reméljük, lesz melléjük agresszív, központi kampány is azok használatáról, a vége pedig az lesz, hogy kialakulnak a gyors és lassú láthatatlan sávok.
Ön dönt: fröcsköl vagy a kocsik közé hajt (fotó: Neményi Márton)
Sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhova
Nem szeretnénk senkit „a bicikli olyan szabadságélményt ad, amit semmi más” szintű közhelyekkel fárasztani, maradjunk a praktikumnál: ezekkel az új sávokkal sokkal gyorsabban lehet közlekedni; csúcsidőben, a dugóban (mármint, ha majd egyszer lesz megint dugó) konkrétan semmi másnak nincs értelme. (Csak egy apró példa: hamarosan te is megtapasztalod majd, hogy gyorsabban ér oda hozzád a kajafutár.) Erre, reméljük, rájönnek majd az autósok is, ha elég biciklist látnak elhúzni maguk mellett, miközben ők húsz perc alatt araszolnak át a Jászaitól az Oktogonig. Ha elegen jutnak el idáig és porolják le leharcolt montijukat a garázsban, a végén meglesz az a kritikus tömeg, amit az azonos nevű szervezet már tíz éve is emlegetett.
Aki menni akar, úgyis megy (fotó: Neményi Márton)
Azt persze nem állítjuk, hogy minden rendben. Szó nincs erről: nem csak maradtak a bajok, de az új bicikliutakkal újak is jöttek.
Kétszer annyi a biciklis, négyszer annyi a hülye biciklis
Szuper, hogy ennyien tekernek, de tisztán érződik az utakon, hogy nagyon sokan most kezdtek (újra) biciklizni, és rutin, KRESZ-tudás nélkül igyekeznek megoldani a forgalmas utakra (bicikliút ide vagy oda) jellemző bonyolult helyzeteket. Az pedig kész tragédia, ha még vagánykodni is próbálnak, például az új sávok nyújtotta (sokszor fals) biztonságérzet hatására. Szó szerint tragédia: kétórás, nem reprezentatív gyorsfelmérésünk alapján
a friss biciklisávokon óránként átlagosan 2,5 biciklista hal meg majdnem.
Nagykörút: szerencsére van egy ajtónyi hely (fotó: Neményi Márton)
Egy autós ismerősöm úgy fogalmazott, hogy „a forgalom fele akkora, én viszont kénytelen vagyok dupla olyan óvatosan vezetni, mint előtte”. Az okok változatosak: a busz holtterében kolbászolás (különösen ijesztő ez azokon a pontokon, ahol a buszokat áteresztik a biciklisávon, például a Bartók Béla út egy mérsékelten átgondolt pontján), hajmeresztő manőverek („csak átengednek”), kereszteződésben, piroson áthajtás („úgysem jön semmi”). A kedvencünk az a kép volt, amikor a járdán szabálytalanul hajtó biciklisták alig győzték imbolyogva kerülgetni egymást egy szintén szabálytalanul a járdán parkoló böszme luxusautó miatt, mindezt úgy, hogy ott futott mellettük a friss bicikliút. Jellemző még, hogy hirtelen hajtanak rá a bicikliútra, ha a járda mégsem olyan kényelmes, azzal, hogy „de hát ott úgysem jön autó”.
Dupla szabálytalanság (fotó: Neményi Márton)
A bicikliutakon jön az autó
A legnagyobb baj, hogy nagyjából hárompercenként láttuk, ahogy egy-egy autósnak elborul az agya és hirtelen rásorol a biciklisávra, padlógáz, a sárgát még elkapja, aztán pár száz méterrel arrébb visszasunnyog az autók közé. (Nem akarjuk erősíteni az előítéleteket azzal, hogy leírjuk, jellemzően milyen márkájú, fazonú autók ezek, és hogy mennyire vastag a sofőr nonfigi tetkója.) Ez, hogy ismerős szlogennel éljünk: veszélyes és felháborító.
Azokat is meg lehet érteni, akik így is a járdát választják (fotó: Neményi Márton)
Kátyúk!
A brutális méretű és (főleg éjszaka) alattomos gödrök mindig is gyilkolták a budapesti kerékpáros infrastruktúrát és magukat a kerékpárosokat is, és az új utakkal nem tűntek el. Sőt. Mivel nem aszfaltoznak, csak csíkokat festenek, a bringások az új sávokkal megkapják azokat a kátyúkat is, amelyekkel eddig nem kellett számolniuk, mert az autók zötykölődtek rajtuk. Ezek a kátyúk pedig… Hagyjuk is, inkább mutatjuk.
galéria
Megnézem
Összes kép (4)
galéria
Döbbenet: halálfélelem nélkül át lehet menni Budapest belvárosán
1/6
Új bicikliutak Budapesten
Brutális kátyú 1. (fotó: Neményi Márton)
2/6
Új bicikliutak Budapesten
Brutális kátyú 2. (fotó: Neményi Márton)
3/6
Új bicikliutak Budapesten
Brutális kátyú 3. (fotó: Neményi Márton)
5/6
Új bicikliutak Budapesten
Mérsékelten brutális kátyú (fotó: Neményi Márton)
Maradjunk annyiban, hogy nagyszerű érzés használni az új utakat, de nem árt hozzájuk egy elől-hátul felfüggesztett, vaskos gumival és atomháborút túlélő vázzal felszerelt terepbicikli. Legyen is ez a végszó, a többit a szakértőkkel és a városvezetéssel együtt meglátjuk.
nlc.bicikli
Hihetetlen fotók arról, hogy mondták ki az igent 50 évvel ezelőtt
Állítólag botrányosan viselkedett Szabó Zsófi a díjátadón
Lilu is megszólalt a díjátadón botrányosan viselkedő celebekről
Favágás közben elvágta a láncfűrész a nyakát, meghalt a doboz-szanazugi állatmenhely vezetője
„Hogy holnap mit eszünk, azt nem tudom” – minden pénzük odalett a piramisjátékkal átvert ócsai házaspárnak
Hajmeresztő videó terjed egy budapesti nő ablakpucolási módszeréről
Völgyesi Gabi szerint a válása egyben a Unique végét is jelentené
