Nemrég a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) a Puskás Arénában rendezett rendkívüli kongresszusán döntött egy javaslatról, ami meghatározza, hogy a transznemű sportolók részt vehetnek-e a női versenyeken vagy sem. A többség, egészen pontosan küldöttek 71 százaléka amellett szavazott, hogy akiknél egy meghatározott korban (12 év) bármilyen formában beindult a férfihormonok termelődése, kizárólag a férfiak mezőnyében indulhatnak a későbbiekben, függetlenül az aktuális nemi identitástól vagy az aktuális tesztoszteronszinttől.
A FINA új irányelven egy sportolói, egy tudományos és orvosi csoport, valamint egy jogi és emberi jogi csoport dolgozott „a sportteljesítményben mutatkozó nemi különbségekkel és a férfiak nemi alapú előnyével kapcsolatos legjobb rendelkezésre álló statisztikai, tudományos és orvosi bizonyítékok” figyelembevételével.
Utóbbiak állításuk szerint azt támasztják alá, ha férfiként esnek át pubertáson, az a transznemű női úszóknak olyan fizikai előnyt biztosíthat, amely a hormonkezelés után is megmarad.
A szövetség hangsúlyozza, senkit nem kívánnak kitiltani a versenyeikről, azok nyitva állnak bárki előtt, bármilyen neműnek is vallja magát, ugyanakkor kiáll a női szakágak mellett, és tudományos alapon szabja meg, hogy kik vehetnek részt a FINA által rendezett megmérettetéseken Egyes beszámolók szerint arról is megállapodtak, hogy egyes versenyszámok esetében lehet, hogy lesz majd olyan nyílt kategória, amely minden úszó számára biztosítaná a versenyzés lehetőségét.
A javaslat támogatása miatt így is több kritika érte a FINA-t. Joni Madison, a Human Rights Campaign ideiglenes elnöke szerint a FINA „diszkriminatív döntése egy nyílt támadás a transznemű sportolók ellen, akik azon dolgoztak, hogy megfeleljenek a régóta fennálló szabályoknak, amelyek lehetővé tették számukra, hogy részt vegyenek a versenyeken”. Madison szerint a politika példa arra, hogy az úszószervezetek „engednek a rosszul informált, előítéletes támadásoknak amelyek egy bizonyos transznemű úszó ellen irányulnak”.
Joni Madison Lia Thomasra gondolhatott. A 22 éves sportoló férfiként született, és már egyetemista volt, amikor először szűkebb, majd szélesebb körben is felvállalta, hogy transznemű. A hormonterápiát 2019 májusában kezdte meg, ezt követően került át a Pennysylvania Egyetem férfi úszócsapatából a női csapatba. 2022 márciusában ő lett az első vállaltan transznemű úszó, aki az egyetemi bajnokságon nyert, és ugyan óriási főlénnyel győzte le 500 yardon a versenytársait, állítólag 15 másodperccel rosszabb volt az ideje, mint a nemváltás megkezdése előtt.
Lia Thomas (Fotó: Hunter Martin/Getty Images)
Személye kapcsán már tavaszi győzelme előtt is komoly diskurzus folyt, 2021 decemberében, miután Thomas két amerikai egyetemi rekordot is megdöntött, Cynthia Millen, az amerikai úszószövetség egyik vezető tisztviselője, aki 30 éven át dolgozott a szervezetnél, egy transznemű sportoló elleni tiltakozása jeléül egyik napról a másikra lemondott tisztségéről. „Nem akarok diszkriminatív, bántó lenni Liával szemben – bármi is történik, ő isten gyermeke és értékes személy –, de itt testek úsznak a testek ellen. Az övé egy férfitest, amely a nők ellen úszik, és ez a férfitest soha nem változhat női testté. A férfitest mindig is férfitest lesz” – írta.
Néhány hónappal később az úszószövetség közölte, továbbra is védeni fogja a transznemű nők sportolási jogait, de a orvosi bizottság dönti el, indulhatnak-e a nők között, és 36 hónapra visszamenőleg tesztelni fogják a tesztoszteronszint mértékét az esélyegyenlőség betartása miatt.
És még sokan mások
De nem csak a vizes sportok világában van napirenden a kérdés, nemrég a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) is bejelentette, hogy felülvizsgálja a transznemű sportolókra vonatkozó szabályait. Állításuk szerint már zajlanak a szakértői egyeztetések, és orvosi, jogi és tudományos szempontból is körüljárják a témát, és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke, Sebastian Coe is utalt arra, lehet, hogy követik a FINA példáját, erről még idén döntenek.
Mindeközben a Nemzetközi Rögbi Liga (IRL) bejelentette, hogy kitiltják a transznemű játékosokat a nemzetközi női rögbibajnokságokról, amíg megfelelő mérlegelés után nem dolgozzák ki az irányelveket ebben a kérdésben. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) pedig már módosította is a transznemű sportolók részvételére vonatkozó szabályait. Két évre növelték az alacsony tesztoszteronszintre vonatkozó átmeneti időszakot, és csökkentették a maximálisan megengedett tesztoszteronszint mértékét is, míg ez korábban 5 nmol/l volt, mostantól 2,5 nmol/l lesz.
A szervezet arra hivatkozott, hogy a legújabb tudományos publikációi szerint ugyan az állóképesség változása hat-nyolc hónapon belül bekövetkezik alacsony tesztoszteronszint mellett, míg az izomtömegnél és az izomerőnél sokkal tovább tart, utóbbiak pedig nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy egy kerékpáros milyen teljesítményt nyújt.
Emily Bridges kerékpáros egy junior versenyen Walesben, 2018-ban (itt még Zach Bridges néven indult) (Fotó: Huw Fairclough/Getty Images)
„Megértem, hogyan juthattak erre a következtetésre, mert sokan még mindig úgy tekintenek a transznőkre, mint férfiakra, de a hormonkezelésnek komoly hatása van, az aerob teljesítménykülönbség körülbelül négy hónap után eltűnik. Több tanulmány is foglalkozik a transznemű sportolókkal, én is részt veszek az egyikben, és a teljesítménycsökkenés, amit tapasztaltam, hatalmas. Nincs semmiféle előnyöm a versenytársaimmal szemben, és ezt adatokkal tudom alátámasztani” – nyilatkozta Emily Bridges brit versenyező, aki tavaly kezdte meg a hormonterápiát, és akit idén tavasszal nem engedtek indulni egy versenyen.
Mi a helyzet az olimpiával?
Minden sportolónak joga van ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül, egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó módon sportoljon. Ugyanakkor a versenysport – és különösen a magas szintű sportversenyek – hitelessége is múlik azon, hogy egyenlő feltételek mellett lehessen indulni, és ahol egyetlen sportolónak sincs tisztességtelen vagy aránytalan előnye a többiekkel szemben.
– így fogalmazott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) abban a dokumentumban, amelyben azon döntésükről írtak, hogy feloldják a transznemű és interszexuális sportolókra vonatkozó tesztoszteronszint-korlátozást. Egyúttal arra kérték egyes sportágakhoz tartozó szervezeteket, maguk határozzák meg a transzneműek befogadására vonatkozó szabályokat, de az új irányelvek kidolgozásakor vegyenek figyelembe néhány általuk felsorolt alapelvet, például a befogadást, a méltányosságot, a kármegelőzést, és legyenek tekintettel a bizonyítékokra, a teljesítményre és a versenyeredményekre.
A NOB szabályai szerint korábban is versenyezhettek transznemű sportolók, de sokkal szigorúbb feltételek szerint. Legutóbb 2015-ben változtattak az irányelveken, felismerve, hogy nem mindenkinek van lehetősége a nemváltó műtétre, arra, hogy jogilag is elfogadtathassák nemüket. A korábbi szabályozás szerint ugyanis a nemváltó műtét szerepelt a feltételek között, és egy kanadai kerékpárversenyző, Kristen Worley be is perelte a szervezetet arra hivatkozva, hogy ezek a szabályok sértik az emberi jogokat. A hét évvel ezelőtt bevezetett irányelvekben ugyan ilyen szempontból megengedőbbek voltak, de a transz sportolónőknek több között előírták, hogy ha versenyezni akarnak, akkor a tesztoszteronszintjük egy éven át nem lépheti túl a 10 nanomolt literenként, a transzférfiak esetében ekkor sem volt korlátozás.
Laurel Hubbard a női +90kg döntőjében, 2018-ban, az ausztrál Gold Coaston (Fotó: Scott Barbour/Getty Images)
Ugyan az új keretrendszerről 2021 őszén született döntés, a 2020 nyara helyett 2021 nyarán megtartott tokiói olimpiai játékok is történelminek mondható a transzsportolók szemszögéből: azzal, hogy kvalifikálta magát, Laurel Hubbard új-zélandi súlyemelő lett az első nyíltan transznemű sportoló, aki olimpián indulhatott. Ő ugyan nem állhatott dobogóra, a kanadai női labdarúgó-válogatott viszont igen, ami azért fontos, mert így a csapat középpályása, Quinn lett az első transznemű és nem bináris sportoló, aki olimpiai érmet nyert. Itt kell megjegyezni, hogy az új keretrendszerben sem említik meg nem bináris sportolókat.
Mit mond a tudomány?
Az, hogy kell-e feltételeket szabni, és ha igen, akkor milyeneket a transznemű sportolók esetében, az egy nagyon komplex kérdés, nem lehet csak egy oldalról megvizsgálni, arról nem is beszélve, hogy ez is olyan téma, amiről sokan nagyon erős véleménnyel rendelkeznek. Szakmai körökben sokan hivatkoznak különböző tanulmányokra, amiből egyelőre nincsen sok, főleg az élsportolókra vonatkozóan, de tény, hogy vannak kutatók, akik foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a nemváltoztatás hogyan hat az olyan tényezőkre, amik befolyásolhatják az emberek teljesítményét. A DW össze is gyűjtött ezek közül néhányat, cikkük szerint 2020-ban közzétett tanulmány szerint a transznőként élő katonák egy éves hormonterápia után is megőrzik fizikai előnyüket, igaz, két év után a különbség szinte teljesen eltűnik.
De ha csak a biológiát nézzük, akkor is bonyolultabb ez a kérdés, hiszen megannyi tényező van, amit figyelembe kell venni, és sportágaktól függ, hogy melyek azok a képességek, tulajdonságok, amik a kiemelkedő teljesítményhez kellenek. Vagyis több tanulmányra, kutatásra van szükség, és több szakértő szerint sportágankénti szabályozásra, azt viszont egyik, a DW által megszólaltatott kutató sem támogatja, hogy a transznemű sportolókra általános tiltás vonatkozzon.
„Nem rendelkezünk elég információval, főleg, ami a transzsportolókat illeti, de muszáj döntéseket hozni, hiszen világszerte zajlanak versenyek, és a sportolók között igenis vannak transzneműek. Nincs mit tenni, a most rendelkezésre álló adatok alapján kell meghozni a lehető legjobb döntéseket, és remélhetőleg ahogyan egyre többet tudunk majd, úgy születnek egyre jobb és jobb irányelvek és szabályok” – nyilatkozta Joanna Harper, a Loughboroug Egyetem munkatársa, aki maga is transzatléta.
