Szűzhártya rekonstrukció

„Van itt olyan, akinek már volt szűzhártya visszaállító műtétje?” – olvasom a Gyakorikérdések.hu-n, és bár a bejegyzés konkrétan tíz évvel ezelőtt íródott, meglepődve veszem tudomásul, hogy ilyen beavatkozás létezik, kis keresgélés után pedig az is kiderül, hogy ez nem egy filléres tétel – erről majd később.

A bejegyzés írója nemi erőszak áldozata lett, de elmondása szerint még pszichológusi segítséggel sem tud túljutni azon, hogy így vesztette el a szüzességét, ezért arra gondol, talán a beavatkozás elindíthatná az úton a feldolgozásban. Abba most ne menjünk bele, hogy ez traumaoldás szintjén mennyire nem hoz megoldást, viszont azt tökéletesen interpretálja, hogy az érintetlenség jelensége milyen mélyen gyökerezik a társadalomban.  

Ami volt, elmúlt – vagy mégsem? 

A szüzesség, mint erény hosszú évszázadokon keresztül egyfajta mérce volt a hajadonokra nézve: ha a házasságig nem szexeltél, akkor felértékelődtél, így jobb áron adott tovább a családod a leendő férjednek, aki általad tiszta vérvonalat örökíthetett tovább. Ez nem költői túlzás, valójában annak a hagyománya, hogy az apa kíséri a lányt az oltárhoz pontosan ennek a leképezése, eddig a család tulajdona voltál, most viszont a férjedé leszel, aki a nászéjszaka elhálásával szentesíti a köteléket. Nem véletlen, hogy a középkorban árgus szemekkel figyelték, hogy az ifjú pár lepedőjén ott virít-e az a bizonyos vörös folt, ahogyan az sem, hogy a magasabb rangúaknak – például a királynak – szemtanúk előtt kellett bizonyítania férfiúi kiteljesedését. Utóbbi nemcsak arra adott bizonyítékot, hogy a férfi nemzőképes, hanem arra is, hogy a nő tényleg tiszta volt, mielőtt a házasságot elhálták. 

Az egész szüzesség körüli mítosz innen eredeztethető, és bár a társadalmi vonatkozása már sokat alakult, az iskolai felvilágosító órákon a szűzhártyát még mindig “kincsként” kezelik, amit érdemes minél később ”odaadni” a tökéletes jelöltnek. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy akkor a tizenévesek minél korábban kezdjék meg a nemi életet, de butaság lenne ennyire felértékelni egy szövetdarabot, ami gyakorlatilag akár séta közben is elszakadhat, és aminek az egyetlen tényleges funkciója az, hogy az anyaméhben fejlődő magzatba, illetve a megszületett kisbabába ne jussanak be a hüvelynyíláson keresztül káros anyagok. (Ebben egyébként még a kutatók között sincs konszenzus, az egyik álláspont szerint ez nem más, mint egy csökevényes kinövés, amit az evolúció alakított így, és valójában nincs az égvilágon semmi szerepe.) 

Fotó: Getty Images

Ahol csak legyintenek a tudományos érvekre 

Persze a kulturális különbségek itt is előtérbe kerülnek, bizonyos országokban, ahol a vallás még mindig hatalmas szerepet játszik, a szüzesség továbbra is elvárás, és a lepedőellenőrzés rituáléja még mindig tartja magát. Sőt, az sem ritka, hogy a hölgyeket az esküvő előtt nőgyógyászati úton is ellenőrzik, hogy elkerüljék a csalás gyanúját, annak ellenére, hogy az orvostudomány pontosan tisztában van azzal, hogy a szűzhártya milyensége semmit nem bizonyít a szexuális aktivitás tekintetében. Azonban, ha mégis arra a következtetésre jutnak, hogy az ara tisztátalan – és mindegy, hogy saját döntés alapján, vagy esetleg erőszak áldozata lett -, annak komoly következményei lehetnek a kitagadástól egészen a halálig. 

A WHO becslése szerint jelenleg legalább 20 országban végeznek szüzességi vizsgálatot, pedig az egészségügyi szervezet hivatalos állásfoglalása szerint az egész tudományosan megalapozatlan. Ez magában foglal egy kellemetlen hüvelyi úton történő kitapogatást és egy végbélen keresztül történő ujjazást annak felderítésére, hogy a szűzhártya ép-e. Csakhogy egy konkrét példát említsünk, Indonéziában csak az a nő lehet a rendvédelmi szervek tagja, aki ezt bevállalja. Ne legyenek illúzióid, ezt messze nem olyan tapintattal végzik, mint amihez a nőgyógyászati vizsgálaton hozzászoktál. Az egész fájdalmas, agresszív, megszégyenítő és sok esetben az emberséghez való jogot is sérti, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet épp ezért tesz meg mindent, hogy betiltsák, hiszen nem jobb, mint egy csiklócsonkítás. Angliában például már el is indult a folyamat, ami megszüntetné a hymen plasztikát, mondván, hogy tovább erősíti a kiszolgáltatottságot a női társadalomban, amire nincs szükség. 

Kell nekünk ez? 

Ha ok-okozatot kellene keresni, a fenti konzervatív hozzáállás egyértelműen előidézte, hogy az eljárásra egyáltalán kereslet legyen, sokan tényleg azt érzik, hogy a szűzhártya rekonstrukció az egyetlen mód arra, hogy visszakapjanak valamit, ami nyilvánvaló önbecsapás. A szüzesség elvesztése nem egy hártyán múlik, ezzel nem lehet egy átélt traumát feledni, de a beavatkozás egy rosszul sikerült első aktust sem fog eltörölni.  

A műtét során ugyanis a szűzhártya megmaradt részeit varrják vissza, amennyiben lehetséges, ha pedig nem akkor szintetikus szövettel pótolják a kérdéses részeket. Ha az a cél, hogy az aktust vérzés is kövesse, akkor a hüvelycsappantyú vérellátásából is rákötnek valamennyit, ehhez azonban mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki úgy érzi, enélkül nem tud élni. Nagyjából fél millió forintnál kezdődik a hymen plasztika, de egy külföldi statisztika szerint akár 1,5 millió forintnak megfelelő összegig is felmehet az ára, a mai infláció mellett pedig még magasabbra is rúghat. Mindezt miért is? Ja, igen, hogy egyetlen alkalommal – hiszen csak ennyi ideig tart – ismét elmondhassa valaki: ép a szűzhártyám. Ami nem mellesleg egy oximoron, ugyanis tökéletesen ép szűzhártya alig-alig létezik, ha mégis, azt műtéti úton lyukasztják át. 

Forrás: BBC, The Guardian, HRW