Aki nem szereti a saját testét, azt hiheti, hogy a partnere se tartja őt vonzónak

A saját testtel való elégedetlenség kihat az élet minden területére: a randizásokra, az ismerkedésre, a mentális egészségre, a munkahelyi teljesítményre, a barátságokra is. A nyugati kultúrában a szépség hatalmas érték, és ez leginkább a külső tulajdonságokban mutatkozik meg: minél csinosabb, minél arányosabb az arca egy nőnek, annál nagyobb értéket tulajdonítunk neki. A legszebbek, a szépségkirálynők általában csillogó életet élnek, legalábbis az Instagram szerint, így a fiatalabb generációk számára is tévesen ugyan, de ez lehet az értékrend. A kevésbé szerencsés genetikával megáldott lányok és nők pedig úgy érzik, alulmaradtak a szépség köré épített mítoszban – és a párkapcsolataikban is. A Psychologytoday egyik nemrég megjelent cikkében arra világított rá a cikk írója, hogy azok, akik a testükkel elégedetlenek, hibákat találnak magukon, majdnem mind azt gondolják, hogy ezeket a hibákat a barátaik, a hozzájuk közelállók is ugyanígy gondolják. 

Ebbe a körbe pedig beletartozik az is, akivel romantikus párkapcsolatban van az illető. Ha pedig azt hisszük, hogy a partner is látja a tökéletlenségünket, azokat a részeket a testünkön, amiktől mi akár undorodunk is, az hatással lesz a szexuális életre is. Ezt egy 2021-es amerikai tanulmány is alátámasztja: a BMI testtömegindexet és a párkapcsolati elégedettséget vizsgálták meg. Az derült ki a randizó heteroszexuális párokat megkérdezve, hogy azok a nők, akik a testükkel kevésbé elégedettek, úgy vélik, hogy a partnerük kevésbé vonzódik hozzájuk. A partnereket megkérdezve pedig éppen ennek az ellenkezője lett az eredmény.

Gondoljunk ebbe bele egy teljesen hétköznapi helyzetben! Például elutasítja a partner a szexuális közeledést, mert fáradt vagy mert egyéb oka van rá, mire a nő azt gondolja, hogy vele van a baj, mert nem elég vonzó. Ha nem is ott és akkor, de pár napra rá fel fog tenni néhány kérdést a testével kapcsolatban, hogy hízott-e, vagy hogy jól áll-e ez vagy az a ruha – mindegy a körítés, a lényege az lesz, hogy azt szeretné kideríteni, mennyire lehet még vonzó a partnere számára. Persze bármi is a válasz, azok, akik utálják önmagukat, a válaszokat is csak önigazolásra használják.

Fotó: Getty Images

Alapvetően téves az a feltételezés, hogy mások is osztják a saját magunkkal szembeni érzéseinket. Akármilyen is legyen a mellméret, a test csontossága, az aknék, a striák, a súlyfelesleg, a ráncok, ezeket csak mi érezzük saját magunkkal szemben. A hozzánk közel állók számára pedig igenis minden hibánkkal együtt lehetünk vonzóak. Többféleképpen kezelik a nők azt, ha nem találják magukat vonzónak. Vannak, akik állnak a tükör előtt és ócsárolják magukat, és vannak azok, akik kerülnek minden tükröt és bő ruhákban mászkálnak, takarva magukat.

Az, hogy mi minden miatt alakulhat ki felnőttkorban a negatív testkép, nem igazán érteni pontosan. Van, hogy családi nyomás hatására, van, hogy a médiában látott képek hatására, de a nagyobb traumák, a mentális betegségek is hozzájárulhatnak. A testünk folyamatosan változik, és ezt Lise Bourbeau Az öt sérülés című könyvében bárki végignézheti. A könyv arról szól, hogy akár már a gyerekkorban megkapott sérülések következtében hogyan alakul át a testünk, hogyan leszünk vékonyabbak, kövérebbek. Ez az öt sérülés az elutasítás, az elhagyás, a megalázás, az árulás, az igazságtalanság, és mindez nemcsak a gyerekkorban történhet meg velünk, hanem felnőttként is. A sérülésekre pedig úgynevezett maszkokat növesztünk, amiknek része az is, hogy miként alakul át a testünk.

Előfordulhat, hogy valaki sokat hízik a párkapcsolatában, és szinte mindig akkor hízik, amikor boldogtalan a kapcsolataiban. A testsúlyfelesleg is kialakulhat akár mentálisan is, és ezért is van az, hogy akik jelentős testsúlytöbblettel bírnak, számukra érdemes az ételhez való hozzáállással is foglalkozni. Azoknál, akik el vannak hízva, lehetséges, hogy már gyerekkorban megtörtént a megalázás, mint sérülés. A megalázást Lise Bourbeau szerint az anyával éljük át, de ez az apa is lehet, ha ő ellenőrzi, hogy tiszták vagyunk-e, mosakodtunk-e rendesen. A maszk, ami a megalázáshoz társul, a mazochista maszk: ők azok, akik úgy beszélnek a kövérségükről, hogy másokkal együtt nevetnek önmagukon. A megalázás sérüléséhez a szégyenérzet és bűntudat társulnak, és ezeket mindenképpen érdemes megvizsgálnia annak, aki igen kritikusan áll saját magához esténként a tükröt nézve: vajon milyen korábbi sérülés miatt bántjuk saját magunkat?

Ennek az ellenkezője is igaz, a karcsúság sem csak a fehérjediéta eredménye lehet. Például azok, akiket elutasítanak, ők menekülő maszkot vesznek magukra. Ilyenkor az illető azt érzi, hogy a létezéshez való jogát kérdőjelezik meg, és megtörténhet, hogy kialakul benne az a kép: hogy csak ne foglaljon túl sok helyet. Így lesznek ők egyre vékonyabbak, soványabbak, és ezzel együtt bizonyos fizikai betegségek is jellemzőbbek lesznek náluk, úgy mint a szívritmuszavar, a hányások, a hasmenések. A mentális betegségek közül pedig a pánik, depresszió, öngyilkosságra való hajlam jellemezheti őket. 

A könyvből kivett két példa természetesen nem teljes, annak, aki szeretne bővebben foglalkozni a teste változásaival, annak nehézségeivel, érdemes elolvasnia. A saját testünkkel való jobb együttélés jelentősen befolyásolhatja a párkapcsolatainkat, mivel kevésbé merjük magunkat elengedni a partner előtt, feltételezve, hogy ő sem tart vonzónak. A legtöbb esetben erről szó sincs, a partnerek, különösen a jó partnerek tényleg úgy szeretik a szerelmüket, amilyen ő, függetlenül attól, mennyi ránc vagy éppen narancsbőr van rajta. A jó párkapcsolatnak és a jó szexnek tehát nem az a fokmérője, hogy igazán tökéletes legyen a testünk, hanem, hogy elfogadjuk magunkat úgy, amilyenek vagyunk. Ha pedig nem megy, célszerű dolgozni ezen, akár szakember segítségével.