A Times szerint a francia Florian Zeller „korunk legmeghatározóbb drámaírója”, és már azelőtt nagy névnek számított, hogy betette volna a lábát Hollywoodba. Amikor mégis rászánta magát a váltásra, az egyik legsikeresebb darabját, a hazánkban is régóta futó Az apát ültette át filmre, és az Anthony Hopkins főszereplésével készült lenyűgöző dráma nemcsak sok-sok Oscar-jelölésig és díjig jutott, hanem azt is megmutatta, hogy Zeller tudása nem áll meg a színháznál, filmrendezőként, vizuális alkotóként is figyelemre méltó eszköztárral bír. Az apa lenyűgözően mesélt az Alzheimer-kórról, és arról, mit is jelent egy olyan testbe zárva élni, ahol az agyunk már nem működik megfelelően, és milyen az, amikor már nem bízhatunk meg a saját emlékezetünkben sem. Új filmje, A fiú (The Son) szintén a saját színdarabján alapul, és forma- és filmnyelvileg nem olyan erőteljes, mint az apa volt, sokkal hagyományosabb vonalvezetésű annál, viszont egy egészen más típusú betegségről, a depresszióról szól. A szülők szemszögéből mutatja be, milyen egy ingatag, önbizalomhiányos, csendes, depressziós tinédzsert felnevelni.
A vak apa
Florian Zeller Az apához hasonlóan most is családtörténetben gondolkodott. A fiúban az alapkonfliktust az okozza, hogy Peter, a politikai ambíciókkal is bíró sikeres ügyvéd elhagyja a feleségét és a kamasz fiát, Nicholast, és új életet kezd egy új, sokkal fiatalabb nő oldalán, akivel új családot alapít. Amikor belépünk a filmbe, Peternek már megszületett a kisfia a második feleségétől, Beth-től, és úgy fest, hamarosan a politikában is nagykutyává válhat. A jó sorozatát az exfelesége, Kate dörömbölése zavarja meg: kiderül, hogy Nicholast már egy hónapja nem látták az iskolában, senki sem tudja, mit csinál ez alatt, de az biztos, hogy minden reggel elindult otthonról. A kétségbeesett anya megkéri az exférjét, beszéljen a fejével, tudja meg, mi a baj, miben tudnának segíteni neki. A csendes és visszafogott Nicholas nem akar megnyílni az apjának sem, de annyit azért elmond, hogy nem érzi jól magát ott, ahol van, és szeretné megpróbálni, mi lenne, ha egy időre elköltözne az anyjától, és az apjával, valamint új párjával, Beth-tel élhetne egy fedél alatt.
Mivel Peter szeretné, hogy Nicholas állapota javuljon, beíratja a környéken egy új iskolába és intéz neki egy terapeutát is, akivel a problémáit kibeszélheti, és a sok munka között néha-néha arra is szakít időt, hogy egy kicsit beszéljen a fejével, arra biztassa, hogy barátkozzon meg mondjon neki ilyen apás, támogató dolgokat. Peter ezzel azt gondolja, hogy mindent megtett, ami a lehetőségeiből telt, jó apaként lépett fel, csakhogy a racionálisan gondolkodó, folyton a miérteket kereső fejével egyszerűen nem látja, mekkora a baj. Nem látja, hogy a baj már jócskán túlnőtt rajta, csak egy sértett kamaszt lát maga előtt, aki egy gyenge pillanatában az apja fejéhez vágja, mennyire fáj neki, hogy annak idején a válással őt és az anyját is elárulta.
Hugh Jackman, Laura Dern, Zen McGrath, Florian Zeller és Vanessa Kirby Velencében (fotó: Profimédia)
A szeretet nem elég
A fiú egyik legfontosabb hozadéka, hogy jól érthetően tisztázza a nézőjével: a depresszió egy betegség, sokszor nem lehet keresni mögötte a racionális okokat. A depressziós ember pedig sokszor tűnhet úgy kívülről, hogy alapvetően minden rendben van vele. A fiúban a szülők abba a hibába esnek, hogy nem betegségként kezelik a fiuk állapotát, hanem azt gondolják, hogyha több szeretetet, több szülői tanácsot és több törődést biztosítanak Nicholas számára, azzal meg tudják oldani a problémáit. Nicholas azonban már nem ott tart, hogy ilyen eszközökkel segíteni lehessen rajta.
A film egyik legdrámaibb jelenetében az öngyilkossági kísérlete után pszichiátriai intézetbe zárt fiú érzelmileg próbálja zsarolni a szüleit, hogy az orvosok javaslatai ellenére vigyék őt haza mielőbb, hiszen az ott töltött pár nap egy ébresztő volt számára, most már tudja, mit veszíthet, és fűt-fát megígér, hogy otthon meg fog változni, és újra fog iskolába járni. A film egyetlen jelenettel nagyszerűen támasztja alá, hogyan és miért dönt ebben a helyzetben az apa úgy, ahogy dönt. Megmutatja, hogy szülőként a döntéseinkre mekkora hatással bír az, hogy mi magunk milyen nevelést kaptunk, szeretetteljes környezetben nőttünk-e fel vagy sem. A fiúban Anthony Hopkins alakítja Hugh Jackman karakterének apját, és egyetlen pompás nagyjelenetben érthetővé teszi számunkra, miért lett Jackman karaktere olyan, amilyen.
Színésznagyágyúk összjátéka
A fiú igazi színésznagyágyúk összjátéka. A brilírozó és saját démonaival és múltjával küzdő Jackman, valamint az egyetlen jelenetben színészi mesterkurzust tartó Anthony Hopkins mellett ragyogó az exférjét még mindig szerető és a fájdalmát leplezni nem tudó exfeleség szerepében Laura Dern, de hibátlan alakítást nyújt a Peter új párját játszó Vanessa Kirby is, aki talán az egyetlen ember az egész filmben, aki felfogja, hogy Peter nagyfia mekkora gondban van. Emiatt ön- és közveszélyesnek tartja, de ahhoz már ő is kevés, hogy a jó helyzetfelismerését helyes tettekkel tudja követni. Zeller azonban a legnagyobb súlyt egy újonc, a fiút alakító Zen McGrath vállára helyezi, aki nem omlik össze a hatalmas súly alatt, bár tény, hogy még így is ő ebben a szereposztásban a leggyengébb láncszem.
Hugh Jackman és Laura Dern
A fiú formanyelvileg letisztultabb, egyszerűbb film Az apánál, de drámai erő tekintetében nem sok hiányzik, hogy felérjen hozzá. Hibájaként rónám fel, hogy már viszonylag a történet elejétől fogva világossá teszi, hová fut ki a sztori, és ezt talán a kelleténél jobban kihangsúlyozva, csökkentve egy picit a cselekmény feszültségét. Tény, hogy nem egy thrillerről, hanem egy drámáról beszélünk, de így is jót tett volna A fiúnak, ha nem ennyire kiszámítható a vége, és az érzelmeinkre is nagyobb hatást gyakorolt volna. Persze így is hatásos, egyes jeleneteiben letaglózó erejű, drámai filmélmény (néha talán túl tömény is) a jutalmunk, de végig azt éreztem, hogy ebben még lett volna több. Talán csak én vagyok telhetetlen. És már láttuk Az apával, hogy Florian Zeller ennél többre is képes.
A fiút a Velencei Filmfesztivál választékában láttuk. Egyelőre nem rendelkezik hazai premierdátummal.
