Jurij Knorozov, a különc nyelvész

Jurij Knorozov orosz etnográfus és nyelvészprofesszor már csaknem hetvenéves volt, amikor 1990-ben, a kommunizmus végnapjaiban életében először eljutott álmai országába, Guatemalába (ráadásul ez mindössze a második alkalom volt, amikor a Szovjetunió területén kívül járt). Cserébe a saját hazájában inkább csak szakmai körökben ismert és becsült ősz tudóst úgy fogadták a közép-amerikai országban, mint valami popsztárt,  Vinicio Cerezo Arevalo elnöktől pedig a legrangosabb guatemalai állami kitüntetését, a Orden del Quetzalt, vagyis a Quetzal rendjét is megkapta. Pár évvel később hasonló élményekben volt része Mexikóban: a tömeg itt is a vállán hordozta (persze csak metaforikusan), az elnök meg – hálából az országért tett szolgálataiért – ünnepélyesen kitűzte a mellére a külföldi állampolgároknak adományozható legmagasabb kitüntetést, az Orden Mexicana del Águila Aztecát, azaz az Azték sast. Jurij Knorozov neve állítólag még ma, bő két évtizeddel a halála után is igen jól cseng Közép-Amerikában; még a kisiskolások is tisztában vannak azzal, hogy ki ő.

De tényleg: kicsoda Jurij Knorozov? És hogy lett belőle sztár Mexikóban és Guatemalában?

Elöljáróban három dolgot érdemes tudni róla:

• A legtöbb fotóján – és minden bizonnyal az életben is – úgy úgy festett, mintha egy James Bond-film aktuális főgonoszát játszaná, vagy magát Drakula grófot egy kétes minőségű, ám annál szórakoztatóbb, klasszikus hollywoodi b-horrorban.
• Ő volt az excentrikus professzor archetípusa: a nyelvészet mellett nyakig merült a miszticizmusban és a sámánizmusban, tudományos publikációin pedig imádott sziámi macskáját, Asyát is feltüntette szerzőtársként, és rendszerint olyan portrét mellékelt magáról, amelyen az állat is szerepelt (igaz, a szerkesztők általában levágták a fotótól a cicát, a nevét pedig kihúzták a szerzők közül, aminek Knorozov nem nagyon örült)
• És ami a legfontosabb: ő fejtette meg a maja írást (vagy kicsit kevésbé bombasztikusan fogalmazva: döntő szerepet játszott a maja írás megfejtésében).

Jurij Knorozov és Asya macska (Fotó: Wikipedia)

Jurij Valentyinovics Knorozov 1922-ben született Harkivban, orosz értelmiségi családban. A Harkivi Egyetem történelem szakán  volt épp másodéves egyetemista, amikor a várost megszállták a nácik. Hogy Knorozov ekkoriban pontosan mit csinált, arról máig keveset tudni; a sztálini időkben általában nemigen volt tanácsos erről beszélni, ugyanis gyakran előfordult, hogy a megszállt területeken élő oroszokat a szovjet hatóságok később náci kollaboránsoknak minősítették, vagy legalábbis kollaborációval gyanúsítottak. A háború után egész családja Moszkvába költözött, és Knorozovnak végül nehezen, de sikerült átiratkoznia a Moszkvai Állami Egyetemre, ahol komolyan kezdett érdeklődni a néprajz iránt, valamint egyiptológiával, sinológiával és japán, illetve arab irodalommal foglalkozott. Bár Knorozovot konkrétan semmivel nem vádolták meg, és tanárai is valóságos lángelmének tartották, posztgraduális képzéseken hivatalosan nem vehetett részt, és külföldre sem utazhatott.

Végül Moszkvából Leningrádba költözött, ahol a Néprajzi Múzeumban kezdett dolgozni. Úgy élt, akár egy aszkéta: a múzeummal szemben található épületben lakott egy aprócska szobában, és szinte mindig ugyanazt a szegényes ruházatot viselte. Irodáját más tudósokkal osztotta meg, és a poros könyvhalmoktól körülvéve, kis íróasztalánál az emberiség nagy rejtélyeit kutatta szabadidejében.

Egy nap Knorozov rábukkant Paul Schellhas német nyelvész egyik cikkére, amely a maja írásról szólt. A maja civilizáció a Kolumbusz előtti Amerika legfejlettebb és legvirágzóbb kultúrája volt, amely világviszonylatban is kiemelkedőnek számított, habár a spanyol hódítások idején, a 16. században már erősen hanyatlásnak indult, és ezen az európaiak érkezése csak tovább rontott: a maja birodalom, kultúra és írásbeliség hamar az enyészeté lett, és a kutatóknak azóta sem sikerült megtalálniuk hozzá a kulcsot, hisz nem tudták megfejteni a sajátos maja írásrendszert.

A Szovjetunió és a maják

A fiatal tudós ezt kihívásnak tekintette.

– nyilatkozta később egy interjúban. Előtte senki sem foglalkozott ezzel a témával a Szovjetunióban, ezért úgy döntött, hogy tesz egy próbát. Amikor még a Moszkvai Állami Egyetem hallgatója volt, Knorozov segített átválogatni egy németországi háborús zsákmányokból álló archívumot. A berlini könyvtárból származó anyagok között felfedezte három fennmaradt kézzel írott maja kódex reprodukcióját, amelyeket 1930-ban adtak ki. Ezenkívül egy másik fontos dokumentumra is rábukkant: a 16. századból származó Relación de las Cosas de Yucatánra(Elbeszélés Yucatán dolgairól). Ezt egy Diego de Landa nevű yucatáni katolikus püspök írta, miután Mexikót és a majákat meghódították a spanyolok. Könyvében információkat közölt maja civilizáció kultúrájáról és írásrendszeréről: mintegy 30 maja hieroglifát vázolt fel, és megpróbált összeállítani egy maja ábécét (csak éppen totálisan rossz nyomon járt).

Jurij Knorozov Mexikóban, a Yucatán-félszigeten, a maja civilizáció egykori központjában (Fotó: Wikipedia)

Knorozov 1952-ben, épp harmincéves korában publikálta forradalmi jelentőségű tanulmányát, a Közép-Amerika ősi írását: ebben arra a felfedezésre jutott, hogy az egyiptomi hieroglifákhoz és a mezopotámiai ékíráshoz hasonlóan a maja írás is tartalmaz fonetikus jeleket – noha ebben az időben az volt a tudományos konszenzus, hogy a maja írás kizárólag képírás, és csak ideografikus jelekből áll. (Bár korábban Benjamin Lee Whorf is javasolta a maja hieroglifák hasonló feloldását, de elmélete sok más nyilvánvaló hibát is tartalmazott és ezért feledésbe merült.) Knorozov fő felismerése az volt, hogy Diego de Landa ábécéje nem betűket, hanem szótagokat tartalmaz: amikor ugyanis a püspök maja segítőjével azonosíttatni akarta a „b” betűt, akkor azt kiejtve „bé”-nek mondta, ezért a maja tolmács a „bé” szótag jelét adta meg. Másik fontos felfedezése az volt, hogy a három hangból (mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó) álló maja szavakat vagy szótagokat ugyan két olyan hieroglifa jelöli, amelyek önmagukban egy mássalhangzót és egy magánhangzót jelölnek, azonban a második hieroglifa esetében a záró magánhangzót nem kell kiejteni.

Az orosz nyelvész tanulmánya eleinte, a hidegháború fagyos-ellenséges klímájában nem váltott ki túlzottan nagy visszhangot nyugaton (de legalábbis pozitívat semmiképpen): mivel a szovjet tudományos gyakorlatnak, illetve elvárásoknak megfelelően Knorozov kénytelen némi indokolatlan marxista-leninista maszlaggal feldúsítani a szöveget, dolgozata a szabad világban a gúny céltáblájává vált, és az akkoriban a legelismertebb maja-szakértőnek számító angol J. Eric S. Thompson vezetésével valóságos lejárató kampány indult ellene.

Az idős Jurij Knorozov egy másik macskával, valamint egy kutyával (Fotó: @MissPavIichenko-Twitter)

Nemzetközi siker

Aztán némileg enyhült a légkör, és miután Knorozov A maják rejtélyei című cikke 1956-ban megjelent a Szovjet Szojuz magazinban, végre a nemzetközi tudományos közösség is kezdte elismerni az eredményeit. A tudós aztán egy monográfiát is kiadott a maja írásról, és végre engedélyt kapott arra, hogy a nyugatra utazhasson, és részt vegyen egy koppenhágai amerikanista kongresszuson, ahol beszámolót tartott felfedezéseiről.

Később már mexikói diákok, tudósok és politikusok érkeztek Leningrádba, hogy leróják a tiszteletüket Knorozov előtt. Még Jacobo Árbenz Guzmán, Guatemala (a Maja birodalom egyik utódállama) megbuktatott elnöke is meglátogatta őt, és a múzeum vendégkönyvébe bejegyzést hagyott „egy kedves szovjet tudósról, Yu. Knorozovról, akinek maja népünk oly sokat köszönhet”.

Mint említettük, az orosz nyelvész életének legnagyobb álma, hogy eredeti maja szövegeket tanulmányozhasson testközelből, és megnézhesse a maják legfontosabb építészeti emlékeit, csak az 1990-es években vált valóra, jó négy évtizeddel azután, hogy ezzel a témával kezdett foglalkozni: először Guetamalában járt, majd Mexikóban még háromszor. Nem sokkal később, 1999-ben hunyt el, 76 éves korában.