A Nílus partján nyúlt magához az egyiptomi fáraó, és minden alattvalója áhítattal nézte

Majd miután az uralkodó befejezte, ők is követték a példáját. De nemcsak ez volt az egyetlen különös szexuális szokás az ókori Egyiptomban.

Szabó Sz. Csaba

2022. Február 19.

Kezdetben nem volt más, csak a nagy, hömpölygő káosz, és benne az elemek ura, az önnönmagát megszülő héliopoliszi napisten, Atum, aki az ősvizekből kiemelkedő Benben szent dombján ült. Atum egy ponton nekifogott a világteremtésnek: szájával bekapta saját péniszét – azaz az ún. autofellációt hajtott végre, amelyre egyébként a férfiaknak kevesebb mint egy százaléka képes -, majd nyálat és spermát öklendezett fel. Ezekből teremtetett Su, a levegő istene, és Tefnut, a nedvesség, a pára és az eső istennője. A napisten később hagyományosabb és kevésbé látványos módon is maszturbált egyet, és közben belekiáltotta a formátlan univerzum csendjébe az első szót, amely így hangzott: Hu. Ez az önfeledt onanizálás közben eleresztett kéjes kis nyögés volt tehát a legősibb isteni kinyilatkoztatás. Atum aztán vért csapolt a péniszéből (talán körül is metélte magát), és megalkotta Siát (nem az ismert énekesnőt), az isteni omnipotencia megtestesülését. Legalábbis ezt állítja a héliopoliszi teremtésmítosz, illetve a héliopoliszi teremtésmítoszok közül az egyik.

Annyit mindenestre leszűrhetünk belőle, hogy – és most egy megrendítő erejű megállapítás következik – az ókori egyiptomiak életében rendkívül fontos szerepe volt a szexualitásnak. Mondjuk az is igaz, hogy ez a szexualitás időnként meglehetősen unortodox formákban nyilvánult meg.

Egy jelenet a Holtak Könyvéből (forrás: Wikipedia)

Az egyiptomiak úgy tartották, hogy az önkielégítés megtermékenyítő erővel bír (noha ennek ugye épp az ellenkezője igaz), pláne, ha személyesen a szentséges fáraó csinálja. Ezért aztán időnként – állítólag – termékenységi ceremóniát tartottak a Nílus partján, melynek keretében az uralkodó ünnepélyesen az egyszer életet és bőséget adó, máskor éhínséget és halált hozó nagy folyóhoz járult, és rituálisan beleélvezett; a tömeg pedig mindezt áhítatosan figyelte. Majd miután végzett, a papság képviselői és a nép egyszerű gyermekei (mármint azok, akik pénisszel is rendelkeztek) is követték a példáját, bízva abban, hogy a tömeges vízbe maszturbálásból jólét és áldás fakad. Vagy valami ilyesmi.

A szakrális töltetű csoportos ejakuláció persze még egy egészen ártalmatlan tevékenység, azonban a nekrofília, azaz a holttestekkel való közösülés (amit akár nemi erőszaknak is nevezhetünk, hisz értelemszerűen nem közös beleegyezéssel történik) már korántsem nevezhető annak. Pedig jó okunk van feltételezni, hogy az ókori egyiptomiak körében ez is létező – ha nem is túl elterjedt – gyakorlatnak számított: Hérodotosz, a történetírás atyja például feljegyezte, hogy a különös szép és fiatal egyiptomi nők hulláit a családtagok akár három-négy napig is hagyták bomlani a tűző napon, mielőtt átadták volna őket a balzsamozóknak, nehogy túlságosan kívánatosnak tűnjenek.

A nekrofília és a nemi erőszak motívumai az egyiptomi mitológiában is megjelent: Ízisz istennő a saját halott testvérével, Ozirisszel bujálkodott, közös gyereküket, az istenek körében roppant népszerű Hóruszt meg a saját nagybátyja – mellesleg Ozirisz gyilkosa –, a zűrzavar és a pusztítás ura, Széth próbálta megerőszakolni, miután leitatta, azonban végül nem járt sikerrel, ugyanis Hórusz résen volt, és valamiféle fortéllyal megakadályozta a behatolást. Ezt követően titokban összekente a saját spermájával Széth kedvenc salátáját, amit az jóízűen el is fogyasztott. Hát, ilyen izgalmas és inspiráló közeg volt az egyiptomi panteon.

Ókori egyiptomi krokodilok (forrás: Wikipedia)

Bár nem szívesen tesszük, mindenképpen szót kell ejtenünk még az ún. krokodilszexről: nem a párosodásról, amit a krokodilok alapvetően egymással csinálnak, hanem arról a különös szokásról, amit a férfiasságukat, bátorságukat és rátermettségüket fitogtató egyiptomi fiatalemberek csináltak (vagy próbáltak csinálni) időnként a kevésbé szerencsés nílusi krokodilokkal: ehhez, ha minden igaz, a hátukra kellett valahogy fordítani ezeket a 3-6 méteres, több száz kilós és igen agresszív állatokat, ami nem volt egészen veszélytelen feladat, de biztos megérte. A krokodilok abuzálása nyilván nem a testi örömökről szólt, hanem inkább a virtusról, és aligha lehetett egy átlagos egyiptomi férfi napi rutinjának része.