„Fekete bőrű James Bond? Hajrá, csináljátok!”

Nyakunkon az új James Bond-film, a Nincs idő meghalni, amelyben Daniel Craig utoljára húzza fel a frakkot. Illik ilyenkor valami beharangozót írni némi filmtörténeti visszatekintéssel, ehhez szerettem volna szakértőként megszólaltatni az ország (alighanem hivatalosan is) legnagyobb Bond-rajongóját, ám menet közben rájöttem, hogy a fentieknél sokkal érdekesebb, hogy hogyan lesz valaki a kötődésre képtelen, titkos ügynök létére lépten-nyomon bemutatkozó, a PTSD-jét alkoholba és szexbe fojtó macsó megszállottja, és milyen vicces, vagy éppen drámai helyzetek elé állítja emiatt az élet. Úgyhogy nagyinterjú lett, többek közt lemaradt jelenet miatti idegbajról, filmforgalmazó-zaklatásról, Stohl Andrásról, Meki mögött üzérkedő ereklyeárusról és férfiasságról. Az alany Neményi Gergely, aki az öcsém, de ez most mindegy.

Neményi Márton

2021. Szeptember 16.

A Star Warst, Marvelt értem, de miért lesz valaki Magyarországon James Bond-rajongó?

Ádámtól és Évától kezdem. 2002-ben bekrepált a VHS-ünk, úgyhogy adtam egy kazit az egyik haveromnak, hogy vegye már fel az RTL Klubról az Apollo 13-at. Csak közben rájöttem, hogy az már nekünk négyszer megvolt és négyszer le is töröltük, szóval az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy legyen inkább a Dr. No a TV2-ről. Akkor ugyanis ráncfelvarráson esett át az adó, megújult a logó, új filmeket ígértek, nagyon színvonalas lett az egész csatorna. Beharangozták a James Bond-sorozatot, ódzkodtam tőle, nem vagyok egy sorozatfüggő, de ezek mégiscsak mozifilmek, gondoltam, jó buli lesz, ha belenézek. Hétfőn adták le, a haver kedden odaadta, csütörtökig háromszor néztem meg. Nem tudom, miért. Megvolt a varázsa. Hihető szuperhőssztorinak tűnt. Tizenegy éves voltam. A következő kettőt is felvette, a harmadikat nem, mert pont akkor adtak valami mást, ami neki kellett, így megkértem a nagybátyámékat, ők viszont későn indították el és nem vették fel az elején a gunbarrel jelenetet – tudod, amikor besétál a körbe James Bond és lelövi a nézőt. Teljesen kiborultam. Ezt még tetézte, hogy amikor végre lett videomagnónk, méghozzá egy tisztességes négyfejes, apánk eleinte nem tudta kezelni, szóval a következő hétfőn csak a stáblista felénél sikerült megnyomnia a rec gombot. Próbáltam nem őrjöngeni, de én onnantól kezdve évekig csak elképzelni tudtam, mi történt a film elején, illetve abból éltem, amire emlékezett belőle. Szörnyű volt.

Mi tetszett a Dr. Nóban?

Nagyon szép helyeken játszódott, gyerekfejjel hitelesnek, izgalmasnak tűnt, nagyon jó zenével, humorral. Nem sokkal utána elolvastam a könyvet is, csodálatosan kiegészítette a filmet.

Sean Connery és Ian Fleming a Dr. No forgatásán (fotó: Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images)

Ezek mai szemmel is jó filmek?

Az első pár rész után nagyon gyermeteg epizódok következtek. Felvettem azért mindet, akkor már nem volt megállás, a zsebpénzemből kiköhögtem egy új VHS-t minden héten, és így lett meg a gyűjtemény. Roger Moore több filmje közben kifejezetten feszélyezve éreztem magam.

Maradjunk annyiban, hogy előbb nézném meg a szüleinkkel a Nimfomániás mindkét részét egymás után, mint a Moonraker című, űrben játszódó sci-fis Bondot.

Ugye akkor jelent meg az első Star Wars, nyilván mindenkinek kellett saját űrfilm, a James Bond-sorozatnak is. Borzasztó ciki az egész. Rajongóként persze nyilván végignéztem, azóta pedig meg is vettem az összes többivel. Muszáj volt. De ettől még nagyon kellemetlen. A Timothy Dalton-osok jók voltak, aztán kimaradt pár év, utána jött Pierce Brosnan, akinek szintén voltak béna Bond-filmjei. A Halj meg máskor volt az első, amit már moziban láttam. 12 éves voltam, azaz egy év alatt daráltam le az egész sorozatot oda-vissza, többször is. Még ezt az utolsó Brosnan-félét is szerettem, persze már akkor is éreztem, hogy gagyi.

A legjobb Bond-film?

Természetesen a Skyfall.

Fotó: Neményi Márton

A legjobb Bond?

Daniel Craig, ne viccelj.

Hogyhogy nem Sean Connery?

Ian Fleming nagyon nehezen ment bele, hogy megfilmesítsék a regényeit és a novelláit, de Sean Conneryre áldását adta, annyira tetszett neki. Az első három film bemutatóját még megélte és elégedett volt. Ezért tartják Conneryt az igazi James Bondnak. Sármos, de egyszerű Bond volt ő, nekem mégis Daniel Craig az igazi. Érdekes ez, mert az első, 2006-os Daniel Craig-filmet, a Casino Royale-t nem szerettem. Nem voltak benne kütyük, maga James Bond is fura volt…

Azt hiszem, egyszerűen nem volt elég gagyi.

Aztán rájöttem, hogy nem csak a leghihetőbb, leginkább befogadható Bond-film, de a könyvekhez is ez a leghűségesebb: átjön belőle Fleming erőszakossága, nyersesége. A főszereplő végre emberi volt és sérülékeny: elkapják, megverik, megölik a nőjét, tud sírni… Túlzásba persze nem szeretnék esni, de róla el is hiszem, hogy valahol talán még létezhet is.

Fotó: Neményi Márton

És miért a Skyfall?

Ha kedvenc rendezőt kellene választanom, Sam Mendes lenne az. Roger Deakins is elképesztő operatőr, azonnal kiszúrom a képeit, és Thomas Newman is zseniális zeneszerző. Amikor először olvastam, hogy ők hárman együtt dolgoznak, el is könyveltem, hogy ez lesz a legjobb Bond-film. Nagyon túlhype-oltam a saját fejemben, bárkivel beszélgettem, csak ez volt a téma, utálták már nagyon. Órákig ültem a net előtt, hogy elsőként szerezzek jegyet a díszbemutatóra. Sikerült. Stohl András mögött ültem – ő volt ugye Bond szinkronhangja –, teljesen odavoltam. Egy hét alatt ötször láttam. Amikor levették a moziműsorról, utánajártam, ki adja majd ki lemezen, levelezni kezdtem az Intercom kereskedelmi igazgatójával, elmondtam, mekkora fanatikus vagyok. Később megkaptam a fülest, hogy fémdobozos kiadás is lesz, addig-addig leveleztünk, amíg a forgalmazó igazgatója engedélyt nem adott, hogy megkaphassam tíz nappal a hivatalos kiadás előtt. Írtam, hogy oké, de csak ha odaadják mellé a magyar termékkísérő lapot, anélkül nem is kell. Mégiscsak így teljes a csomag. Odaadták, egy ember már várt egy asztal mögött, rajta a lemezzel. Kértek, hogy ne verjem nagydobra, éreztem, hogy tele van velem a tökük, de nagyon kedvesek voltak. Tíz napig a világ királya voltam. Aztán persze kihányták a készletet a boltok polcaira, el sem fogyott évekig.

Szóval miért a Skyfall?

Új teret nyitott a sorozatban, beleláttál Bond gyerekkorába, a viszonyába M-mel, akit itt Judy Dench játszott, pedig a könyvekben és a filmekben ugye férfi volt… Végül pedig Ralph Fiennes-szel színre lépett az új M. Amikor Bond a film végén besétál hozzá, esett le, hogy ez ugyanaz az iroda, mint az 1962-es Dr. Nóban. Ezzel leírt egy teljes kört a sorozat. Csodálatos volt. Ha már itt tartunk, Rami Malek biztosan Dr. No lesz. Figyeld meg.

Nem volt rossz hatással az életedre a rajongás?

Nem különösebben. 11 évesen kezdődött, akkor én ugye általános iskolás voltam, nem szerettem suliba járni, jó érzés volt, hogy minden héten van mit várni.

Apánk akkoriban fél 5-kor kelt, én hajnali négykor már ott sertepertéltem az ajtó előtt, hogy belenézhessek abba, amit felvett nekem előző éjjel.

Reggel persze sosem volt időm végig is nézni, de legalább valamit láttam a filmekből, mielőtt elindultam.

Fotó: Neményi Márton

Mennyi pénzt költöttél erre?

Nem számoltam össze, nagyon sokat. Az 50. évfordulóra kiadott Blu-ray gyűjteményt a féléves diákhitelemből vettem. Ebben ráadásul még csak papírkorong volt a Skyfall helyén, hogy később, ha megjelenik, bele lehessen tenni. Néha átkenem a fedelét szilikonbalzsammal, nehogy megfakuljon. Szóval, miután megvoltak a VHS-ek, elkezdték kiadni a DVD-ket, amik akkor még persze nagyon drágák voltak. Aztán 2008 környékén megjelentek a filmek az újságárusnál, szintén DVD-n, hetente egy, 790 forintért, igaz, az akkori legújabb filmtől visszafelé jelentek meg, de nem számított. Ekkor már középsulis voltam, és végre megint volt mit várni, függetlenül attól, hogy már oda-vissza láttam mindet. A negyedik rész után már messziről megismert a Savoyai Jenő téri újságárus néni, mindig hosszan dumáltunk, elmesélte az életét. Egyszer beteg voltam, nem tudtam elmenni a Goldfingerért, úgyhogy megvette nekem a saját pénzéből és félrerakta.

Hát ez a sok egyéb cucc?

Egy idő után a filmek már nem voltak elegendőek, jöttek a kütyük, gyűjteményes tárgyak és a filmzenék. Egy ponton úgy döntöttem, maradok a Craig-féle filmeknél, a teljes sorozatból gyűjteni képtelenségnek tűnt. Azért persze sikerült abból is. Amikor dolgozni kezdtem, és lett egy kis pénzem, szépen lassan bővítettem a gyűjteményt. Napi rendszerességgel frissítettem a James Bond keresőszót a Vaterán, jöttek az újabb és újabb biszbaszok. És ezek csak a filmen kívüli tárgyak: könyvek, enciklopédiák, modellek, és például arról akkor még egy szót sem ejtettem, hogy ötféle kiadásban van meg a Casino Royale.

Mi a legfeleslegesebb tárgyad?

Ez a sör már valószínűleg ihatatlan. A Heineken promózta a Skyfall-díszbemutatót, szóval muszáj volt eltenni.

Fotó: Neményi Márton

Az óra valódi?

Dehogy! Vaterás ez is, egy csávó olcsó Rolexeket árult – persze hamisítvány volt mind –, felhívtam, tud-e replikát abból az Omegából, amit Daniel Craig viselt a Skyfallban, mondta, hogy persze, tizenötezer lesz, de van nyolcezerért, csak az nem automata. Mondtam, hogy ne vicceljen, James Bond automata órát hord, nekem is az kell.

James Bond eredetit hord.

Jól van, na! A Blahán, a Meki mögött találkoztunk, rosszarcú figura volt. Azt a második koronát ne is tekergesd, az oda van ragasztva. Egyébként teljesen jól néz ki, de az évek során arról azért meggyőztem magam, hogy ne hordjam a munkahelyen.

Mire vagy a legbüszkébb?

A mozijegyemre ugyanonnan. IMAX.

Még pont olvasható, hogy 0:07-kor kezdődött az előadás.

Össze-vissza rohangáltam a szinkronszínészek között, mint egy hülyegyerek. A legértékesebb pedig az 1964-es Őfelsége titkosszolgálatában regény. Ez az első angol kiadás. Imádom.

Amúgy jó könyv?

Ezek nagyon egyszerű regények. Ez sem kivétel. Ami meglepett, hogy milyen nyers és erőszakos. Egy narkós, alkoholista, agresszív szuperügynökről szól az egész. Nem ír rosszul Ian Fleming, de azért a filmek jobbak.

Fotó: Neményi Márton

Ha már itt tartunk, James Bond tárgyként kezelte a nőket, felpofozta őket, ha hisztiztek, nem számított neki különösebben, hogy élnek-e. Ezek szerint a regényekben is ilyen volt, és ez Sean Connerytől sem állt távol. Ezzel mit lehet kezdeni utólag rajongóként?

Ez valóban a regényekből ered. Fleming élete egyébként is tele volt szexbotrányokkal, ezeket mind belevitte a regényekbe: ütötte, erőszakolta a nőket. Nem könnyű kérdés, valóban, de ha ma nézem a régi filmeket, inkább arra gondolok, hogy milyen gagyi az egész, az embernek nevetni van kedve, nem botránkozni. Egyébként már a hetvenes évekre is sokat fejlődött a sorozat. Sean Connery még rájátszott a szexista macsóra, de Roger Moore-nál szinte teljesen eltűnt a nők lealacsonyítása, George Lazenby-t pedig eleve lágyabb, finomabb Bondnak szánták.

A soron következő Bond-filmbe ehhez képest Phoebe Waller-Bridge is besegített, lesz női 007-es és nagyon úgy tűnik, hogy végképp feminista értelmezést kap a karakter és idejétmúlt öreg, macsó fehér férfiként kezelik majd Bondot.

Ettől nem tartok. A könyvekben Bond barna hajú, fehér férfi, Daniel Craig meg szőke, szóval már ezzel is megszegték a regények szabályait. Vagy gondolj bele, mennyit változtak a Bond-lányok. Az első filmekben jelentéktelenek, semmilyenek voltak, eleve olyan nevekkel, mint Honey Ryder és Pussy Galore, vagy a címadó Octopussy. Legfeljebb alkalmi partnerek voltak Bondnak. Aztán egyre fontosabbak, erősebbek lettek, végül pedig ott volt Vesper, akit Eva Green játszott, és aki – bocsánat a spoilerért – egy áruló rohadék volt, de közben emberi, sérülékeny, öntudatos, okos, Bond képtelen is volt megemészteni, hogy elvesztette. A legújabb Bond-lány, Léa Seydoux pedig már eleve több epizódra szerződött le, azaz a készítők is számolnak azzal, hogy nagyon fontos szereplő.

Fekete bőrű James Bond?

Jöhet! Amikor először volt szó erről, nekem is az volt az első gondolatom, hogy „jaj, ne már”, egyszerűen azért, mert fontos volt, hogy hű maradjon a sorozat a könyvekhez. Aztán felmerült Idris Elba neve, ekkor már úgy voltam vele, „hajrá, csináljátok!”.

Fotó: Neményi Márton

A legjobb főgonosz?

Nem is tudom… Talán Le Chiffre a Casino Royale-ból. Szerencsétlen nyomorult. Pont ezért tetszik. Végre valami más. Sean Beant is szerettem a Golden Eye-ból, talán azért, mert ő is 007-es, csak áruló lett. A megalomán hataloméhes főgonoszok viszont mindig erőltetettek. A régi Bond-filmek egymondatos összefoglalója a Wikipedián mind ugyanaz:

Egy gonosz szindikátus világuralomra tör, James Bond pedig a háttérben intézkedik, hogy ne pusztuljon el az emberiség.

Christoph Waltzcal is ez volt a baj a Spectre-ben. Pedig milyen jó színész.

Lehet folytatni a Bond-történeteket Fleming nélkül is?

A Skyfall is eredeti sztori, tehát nem feldolgozás, és mégis milyen jó, úgyhogy igen, lehet folytatni. A Fleming halála után írt regények és novellák viszont inkább próbálkozásnak tűnnek, nem érik el azt a bizonyos szintet. Igaz, van egy könyv, Az ördög táncba visz, amelyet Roger Moore karakterére írtak, de úgy, hogy már nagyon öreg, az nagyon tetszett. De a képregény is szuper, igaz, nagyon erőszakos.

Miért nem lep meg, hogy létezik Bond-képregény?

Miért lepne? Tőled kaptam.