A randiappok aranykorát éljük, ha valaki társat keres, akkor általában csak letölt egy társkereső alkalmazást, regisztrál akár több oldalon is, és aktívan elkezdi nézegetni, kivel mehetne randizni. Az aktív részvétellel nincs is semmi baj, hiszen nem kopogtat be az ajtón a semmiből életünk szerelme, az online randioldalakkal azonban lehet, hogy mellélövünk, amikor társat keresünk.
Nőknek és férfiaknak is nehéz az ismerkedés
Andi 32 éves, szeretne már megállapodni, gyereket szülni, szerelemből házasodni és boldogan élni, míg meg nem hal. A tinilányos ábrándokat már feladta, tudja, hogy nem érkezik fehér lovon a herceg és nagyon reálisan látja a helyzetet a randizással kapcsolatban. „Mindig a személyes ismerkedés híve voltam, inkább kerestem programokat, hobbikat, ahol találkozhatok potenciális fickókkal, sokkal előbb mentem egy meghirdetett túrázásra vagy társasjátékos estére vadidegenekkel, mint hogy kezembe vegyem a Tindert. Azt vallom ma is, hogy igazán személyesen dőlhet el, hogy működik-e köztünk a kémia, de be kellett látnom, hogy nem kerülhetem el az online platformokat sem, ha párt szeretnék találni. Ez volt két éve, akkor regisztráltam Tinderre, de azóta sem volt szerencsém.
Sok randin vagyok túl, némelyik pasival együtt is maradtunk pár hónapig, de a vége mindig az lett, hogy nem akarnak elköteleződni, máshol tartunk az életben, nem egyfelé tart az utunk.
Kezdek arra jutni magamban, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam, amikor kitűztem magam elé célul, hogy 35 éves koromig megtalálom a másik felemet és lesz egy gyerekem is. Most már annak is örülnék, ha egy félig normális férfit sikerülne összeszednem, aki nem rohan el fejvesztve attól az ötlettől, hogy harmincakárhány éves korában komoly kapcsolatban éljen.”
Fotó: Getty Images
Andi megnyugtat azért mindenkit, hogy nemcsak a nőknek nehéz az appokon ismerkedés, a férfiaknak is meggyűlik a baja a szerelemmel, legalábbis azok, akikkel ő randizott, meséltek hajmeresztő történeteket bőven, hogy milyen nőkkel sodorta őket össze a Tinder. A probléma tehát egyáltalán nem genderfüggő, ami azért is érdekes, mert mindkét nem arra vágyik, hogy társra találjon, és mégsem jön össze olyan egyszerűen, mint gondolnák. „Úgy állsz neki, amikor beleveted magad a társkeresők világába, hogy milyen nagy a felhozatal, ilyen sok ember és match közül csak nem lesz olyan nehéz egy olyat találni, akivel illetek egymáshoz. Aztán ahogy telnek a hetek, hónapok, ráébredsz, hogy hiába a rengeteg idő, energia, amit a Tinderen beszélgetéssel és ismerkedéssel töltesz, nem akar eléd kerülni az az ember, aki neked való lenne – hogy a szerelemről már ne is beszéljünk, azt én elengedtem két hónap után.”
Ahogy meséli, volt olyan kalandja, akiről három hónap randizás után derült ki, hogy igazából házas és van két gyereke, épp akkor, amikor Andi már beleélte volna magát, hogy végre talált valakit, akivel hosszabb távon is tervezhet. „Tervezhettem volna vele hosszú távon persze, csak épp mint szerető, nem mint feleség. Világosan megmondta, hogy neki heti két randira van ideje, de akkor elhalmozna minden jóval, ha a szeretője maradok. Sajnos ez az egyeszség nem felelt meg nekem, úgyhogy szétváltak az útjaink, de azt hiszem, akkor és ott eltört bennem valami, nagyon nagy csalódás volt, nemcsak a fickóban, hanem magamban is, hogy nem vettem észre három hónapig az átverést.
Olyan szintű visszautasítást éltem meg akkor, hogy nem sikerült kiheverni még mindig, és már úgy megyek a randikra, hogy előre várom, mikor áll elő a másik azzal, mi a problémája, miért nem stimmel valami köztünk.
Meg már az egésztől rosszul vagyok így két év online párkeresés – nem csak a Tinderen próbálkoztam természetesen – után, olyan, mint egy nagy húspiac, végtelen kínálattal, sokszor érzem azt, hogy lealacsonyító ebben részt venni.”
A személytelenség és a túlkínálat
A párkeresés és randizás már önmagában, online platformok nélkül is elég frusztráló tud lenni. Egy 2019-es amerikai, reprezentatív kutatás szerint rengeteg egyedülállónak vannak vegyes érzései a randizással kapcsolatban. A résztvevők közül 43 százalék mondta azt, hogy az online társkeresőkön ugyan találnak maguknak randipartnert, de nem sikerül igazi párkapcsolatig jutni egyikkel sem, 47 százalék szerint pedig manapság nehezebb ismerkedni, mint 10 évvel ezelőtt. Nem olyan meglepő módon a felmérésből kiderült, hogy a szingli nők és férfiak nagyjából harmada fordult az online társkeresők felé.
A randiappokat aktívan használók között is 10 százaléknak gondot okoz, hogy személytelen így az ismerkedés és 37 százalék szerint rendkívül bosszantó, hogy mennyire másnak mutatják magukat az emberek online, mint az életben. 14 százaléknak nagyon hiányzik az igazi, érzelmi kapcsolódás, amit a hagyományos randizás tud nyújtani, és 11 százalék egyenesen azt mondta, hogy az online társkeresők egyáltalán nem alkalmasak rendes randik szervezésére. És persze ne feledjük el azt a 10 százalékot sem, akik szerint az online társkeresőkben az a legrosszabb, hogy sokan csak szexpartnerkeresőnek használják.
A legérdekesebb eredmény pedig talán az, hogy a megkérdezettek 10 százaléka szerint az a baj, hogy túl sok párjelölt van a randiappokon, ezért nehéz a használatuk.
Nem mindenki volt azért ilyen borulátó az online társkeresőkkel kapcsolatban: a felmérésben résztvevők közül sokan válaszolták azt, hogy könnyebb a randizás a technológia fejlődése miatt: 29 százalék szerint az új emberekkel ismerkedés sosem volt még ilyen egyszerű, 37 százalék pedig egyenesen imádja, hogy az online társkeresés megkönnyíti az ismerkedést, mielőtt randira hívnának valakit. Ráadásul a válaszadók közül a házaspárok 61 százaléka számolt be arról, hogy a párját online társkereső oldalon vagy alkalmazáson keresztül ismerte meg. Úgy tűnik tehát, hogy az embereknek vegyes tapasztalataik vannak az online társkereséssel kapcsolatban. Sokan megtalálják a szerelmet, de mások inkább frusztrálónak érzik ezt a világot, mint Andi is.
Elutasító gondolkodásmód
Brian Collisson, Ph.D., szociálpszichológus, az Azusa Pacific University professzora, akinek a kutatásai a romantikus kapcsolatok, a személyiség és az előítéletek területén folynak, szerinte a válasz az elutasító gondolkodásmódban keresendő, ha azt szeretnénk tudni, mi a baj az online társkeresőkkel, miért frusztrálnak annyira. Ha online párkeresésre adjuk a fejünket, akkor fel kell készülnünk a gyakori elutasításra. Ez részben annak köszönhető a pszichológus szerint, hogy egy randiappon keresztül rengeteg potenciális partnerhez férhetünk hozzá. Minél több beszélgetést, bármilyen kapcsolatfelvételt kezdeményezünk, annál több lehetőség van arra, hogy mások nem viszonozzák az érdeklődésünket. Logikusan hangzik, hogy minél több ember van a játékban, annál több visszautasítással szembesülhetünk.
Teljesen normális, hogy egy viszonzatlan szerelem fáj, de vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy a kutatások szerint az elutasításokban nincs semmi személyes, nem annak szól, hogy rondák vagyunk és különben sem lehet minket szeretni, hanem pusztán a potenciális partnerek nagy mennyiségének köszönhetők.
Fotó: Getty Images
Persze mind tudjuk, hogy nehéz mit kezdeni az elutasítással, főleg, ha tömegesen kapjuk a randipartnerektől, ezért óhatatlanul is kialakulhat bennünk az elutasító gondolkodásmód, amit tipikusan az online randizók esetében találtak a kutatók. A magyarázatuk szerint, hagyományosan, amikor az emberek élőben ismerkednek össze valakivel, vagy egy baráton keresztül mutatják be őket egymásnak, akkor azt a kérdést vizsgálják meg, hogy „Miért randiznék ezzel a személlyel?” Amikor azonban az online társkeresőn egymás után sok, akár több száz emberről kell dönteniük, akkor hajlamosak az elutasító gondolkodásmódot alkalmazni és azt kérdezni, hogy „Miért utasítsam el ezt a személyt?” Ezzel a kérdéssel nem akarnak rosszat, csupán keresik a módját, hogyan szűkíthetnék le még jobban a lehetséges partnerek listáját.
Egyszerűen tehát az a probléma, hogy túl sok választási lehetőséget kínálnak az online társkeresők, ugyanis az elutasító gondolkodásmód elkerülése érdekében a lehetőségek ideális száma körülbelül 20 és 50 között van.
A Social Psychological and Personality Science című szaklapban nemrég megjelent tanulmányban Tila Pronk és Jaap Denissen pszichológusok szingli, heteroszexuális résztvevőknek potenciális romantikus partnerek képeit mutatták az interneten. A résztvevők felének 45 jelöltet (ideális szám), míg a másik felének 90 lehetséges partnert mutattak, ami kétszer annyi, mint az ideális. Minden jelölt esetében a résztvevők egy zöld szívre vagy piros ikszre kattintva elfogadták vagy elutasították őket.
Az eredményekből kiderült, hogy amikor a résztvevők túl sok lehetőséget kaptak, nagyobb valószínűséggel ikszelték ki a jelölteket, azaz elutasító gondolkodásmódot vettek fel, így a zöld szívek száma átlagosan 27 százalékkal csökkent. A kutatók azt a következtetést vonták le végül, hogy valószínűleg az elutasító gondolkodásmód magyarázza a randizók alacsony elégedettségét és sikerességét az online társkeresésben. Különösen a nők esetében az elutasító gondolkodásmód összességében kevesebb találatot eredményezett. Az online társkeresés során tehát hasznosnak tűnik, ha saját magunknak korlátozzuk, hány profilt nézünk át egy este alatt és pihenőt tartunk 20-50 profil után, nehogy az történjen, hogy az optimista társkereső görgetés körülbelül 50 ember profilja után átvált pesszimista keresgélésbe.
