Miért olyan köztudottan stresszesek az ünnepek? Gyerekként egész évben vártuk a karácsonyt, vajon mi változott, hogy a novembertől decemberig tartó időszak ennyire stresszes és túlterhelt lett? Az Amerikai Pszichológiai Társaság megállapította, hogy az Egyesült Államokban (és valószínűleg nemcsak ott) több ember tapasztalja, hogy a stressz ilyentájt több okból nő. A pénzhiány és a kényszer, hogy vásárolni kell, a főzésre fordított idő hiánya, a megnövekedő munkatempó, valamint az ünnepi időszak elsöprő felhajtása mind növelheti az ünnepek alatt érzett stresszt. Sokaknál a mindennapi kötelezettségek (például a gyermekek vagy az idősödő szülők gondozása, a munka) szintén nem állnak meg az ünnepi időszakban. Ha hozzáadjuk az ajándékvásárlást, az ünnepi összejövetelek megtervezését, a rengeteg ránk zúduló elvárást, akkor egyértelműen látható, hogy ünnepi instaidézetek ide, instaidézetek oda, ez az időszak valahogy mégsem a megpihenésről szól.
Bedurvul a munka is
A Harvard professzorai, Robert Kegan és Lisa Lahey Immunity to Change című könyvükben arról írnak, hogy a modern élettel összefüggő összetettség, komplexitás felülmúlja „elmekomplexitásunkat”, azt a képességünket, hogy kezelni tudjuk ezt az összetettségi, bonyolultsági szintet, amit a világ ilyenkor ránk ró, és még hatékonyak is legyünk. Ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen okosak vagyunk, inkább ahhoz kapcsolódik, hogyan értelmezzük a világot és hogyan működünk benne. Az egyre növekvő munkaterhelésre jellemző válaszunk az, hogy keményebben dolgozunk, ahelyett, hogy hátralépnénk, és megvizsgálnánk, mi késztet erre, és új működési módot találnánk.
Fotó: Getty Images
Az állandó túlterheltség érzésének kognitív hatása a mentális lassúságtól, feledékenységtől, zavartságtól, koncentrálási vagy logikus gondolkodási nehézségtől a vágtázó gondolatokig vagy a problémamegoldó képesség romlásáig terjedhet. Ha hosszabb időn keresztül túl sok követelményt támasztunk magunkkal szemben, kognitív fáradtság, kiégés is előfordulhat, ami hajlamosabbá tesz minket a szétszórtságra. Ezen hatások bármelyike önmagában is csökkentheti a hatékonyságunkat, és még jobban leterheltnek érezhetjük magunkat.
A túlköltekezés stressze
Egy idei, a stressz és az ünnepi költekezés összefüggéseit feltáró amerikai kutatásban a legtöbb válaszadó úgy véli, hogy a vásárlás negatív hatással lesz idén az ünnepi hangulatra. Az ünnepi költekezéssel küszködők számára hiányozhat az ünnepi hangulat – ezek a felmérési eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a pénzügyi stressz hatással van a vásárlók pénzügyi és érzelmi egészségére. A válaszadók több mint kétharmada (68%) azt nyilatkozta, hogy arra számít, hogy az ünnepekre fordított kiadások rontják stresszszintjüket ebben az évben, 53 százalékuk szerint ez „kis stresszt okozna”, 15 százalékuk számára pedig „jelentős stresszt okozna”. Arra a kérdésre, hogy „Szerinted az ünnepi vásárlás és a kapcsolódó költségek hogyan befolyásolják a hangulatodat az idei ünnepi szezonban?”, a válaszadók közel fele (48%) negatív következményekre számított, 22 százalék pedig azt mondta, hogy attól tart, hogy az ünnepi vásárlás „rossz hangulatba hozná őket”. További 26 százalék azt a választ adta, hogy a költekezés „teljesen elronthatja az ünnepeket”. A már jelentős adósságban lévőknek van a legnagyobb gondjuk, de a legtöbbet ők küzdenek a túlköltekezési kör megszakításával is. A tanulmány egyik legaggasztóbb megállapítása az, hogy a leginkább eladósodott és hitelkártyájukat kimerítő fogyasztók idén többet terveznek költeni, mint a jobb pénzügyi helyzetben lévők. Míg tehát idén a gazdasági válság miatti financiális terhek is pluszban nyomasztanak, 2020-ban a bónusz stresszelő faktor a Covid-járvány volt – mutatott rá egy másik tanulmány.
Beint a biológiánk
Rohanó kultúránk arra ösztönöz minket, hogy úgy éljünk, mintha egész évben nyár lenne, ez a „go-go-go” hangulat pedig arra késztethet, hogy túl sokat vállaljunk, túl sok célt kergessünk, teljesen kimerítve a tartalékainkat. Gondoljunk a télre a szélsőségek évszakaként. Dallas Hartwig, a The 4 Season Solution szerzője szerint evolúciósan úgy fejlődtünk, hogy rövid, intenzív tevékenységeket végezzünk télen, csak úgy, ahogy egykor őseink tették: gyorsan elmentek vadászni, majd újra menedéket kerestek a hideg elől, vagyis az intenzív tevékenység után az idő nagy részét pihenéssel és gyógyulással töltötték. Extrovertáltságunk és introverziónk valójában máig a Nap állását követi, még ha nem is tudatosan: a nyár csúcsán minden abban támogat minket, hogy energikusak legyünk, míg a tél mélyén itt az ideje, hogy befelé forduljunk. Az alvás fontos téli öngondoskodási gyakorlat. A hosszabb éjszakák is arra ösztönöznek, hogy ideje kicsit korábban lefeküdni, és lehetőség szerint napkeltéig aludni. Ha ugyanis a nap folyamán kevesebb a fény, a szervezet cirkadián ritmusa is más. Egy tanulmány kimutatta, hogy az emberek kevesebb szerotonint, „örömhormont” termelnek télen, nem véletlen, hogy a humorunknak is vannak szezonális dimenziói.
De nemcsak a hangulatunk, a kognitív funkcióink is váltakoznak az évszakok függvényében, igaz, ezt a kérdést sosem vizsgálták meg még mélyrehatóan. A Liege-i Egyetem kutatói viszont kimutatták, hogy néhány agyműködésünk az évszakoknak megfelelően változik.
A figyelmet igénylő feladatoknál az agyi aktivitás júniusban, a nyári napforduló környékén maximális, decemberben, a téli napforduló idején minimális; a vezetői feladatoknál (rövid távú memória) az agyi aktivitás az őszi napéjegyenlőség (szeptember) környékén a maximális és a tavaszi napéjegyenlőség környékén minimális.
Mindezek mellett a szervezet egyes funkcióinak – például az immunitás, a vérnyomás vagy a koleszterinszint – is van szezonális vonatkozása az emberben.
A legtöbb tehát, amit ilyenkor magunkért tehetnénk, ha szezonálisan élnénk, mint őseink: nyáron kiáradnánk, télen visszahúzódnánk, hiszen míg nyáron az energikusság, dinamikusság a csúcson van, a tél ennek éppen az ellenkezője. A tavasz az új ötletek megnyilvánulásáról és a projektek tervezéséről szól, a nyár a cselekvés, kiteljesedés, kalandozás ideje, az ősz a számvetés, a felszámolás megkezdésének és a projektek fokozatos befejezésének kedvez, a tél pedig a pihenésé, regenerálódásé, a kevesebb csinálásé, a több létezésé. Attól még, hogy elszakadtunk a természettől, természeti lények vagyunk, így a pihenés és a folyamatos produktivitástól való visszalépés létfontosságú lenne jólétünk minden aspektusa szempontjából, és nagyon pozitív hatással lehetne egyébként terveinkre és azok megvalósítására is. Ha arra törekszünk, hogy állandóan „csináljunk”, „termeljünk” és mindent kipipáljunk, az hihetetlenül fárasztó a számunkra – különösen ebben az évszakban.
Fotó: Getty Images
Barlangba visszahúzódni sajnos a legtöbben nem tudunk, de ha állandóan túlterheltnek érezzük magunkat ezekben a napokban, van néhány stratégia, amelyet érdemes kipróbálni:
Határozzuk meg a túlterheltség elsődleges forrását. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az az egy vagy két dolog, ami enyhítené a mostani stressz 80 százalékát? Ez a kérdés segíthet azonosítani a stressz jelentős forrását. Ha ez egy nagy projekt, amely már majdnem kész, fejezzük be. Vagy ha a feladat vagy a projekt puszta mérete nyomasztó, bontsuk fel kezelhetőbb összetevőkre, kérjünk további erőforrásokat, vagy tárgyaljuk újra a határidőt, ha lehet.
Kérdőjelezzük meg a perfekcionizmusunkat. A perfekcionizmus arra késztethet bennünket, hogy a kelleténél nagyobb feladatokat vagy projekteket végezzünk, ami halogatáshoz és pszichológiai szorongáshoz vezethet. Ahogy a dolgok felhalmozódnak, úgy nő a túlterheltség érzése, ami további halogatáshoz és túlterheltséghez vezethet. Sheryl Sandberg híres mondása: „Jobb a kész, mint a tökéletes”. Tegyük fel magunknak a kérdést: mi az előnye, ha több időt töltünk ezzel a feladattal vagy projekttel? Ha a válasz csekély hasznot mutat, álljunk meg ott, ahol vagyunk, és fejezzük be. Ennek része az is, hogy felismerjük, hogy nem tudunk mindent tökéletesen csinálni.
Kiszervezés. Tegyük fel a kérdést: mi az időm legjobb felhasználása? Azok a tevékenységek, amelyek nem tartoznak a válaszba, átruházhatók másokra. Ez magában foglalhatja a kiválasztott projektek menedzselését, bizonyos megbeszéléseken való részvétel delegálását, vagy az otthoni takarítás és az étkezések elkészítésének kiszervezését, az ebben való segítségkérést. Biztosan összedől a világ, ha nem mi készítjük idén a bejglit?
A hiedelmek megkérdőjelezése. Ha a túlterheltség érzése folyamatos, akkor valószínű, hogy vannak olyan feltételezéseink, amelyek beleragasztanak az improduktív viselkedésekbe. Ilyen hiedelem lehet például, hogy „ha valami nincs befejezve, akkor kudarcot vallok, és nem fogok tudni kilábalni belőle”. Vagy: „Ha nem vagyok ott, hogy segítsek másoknak, akkor nem lesz rám szükség, és az emberek megkérdőjelezik az értékemet.” Esetleg: „Ha elengedem az irányítást, mások elrontják.” Bár ezeket a hiedelmeket hajlamosak vagyunk valóságosnak tartani, nagy valószínűséggel nem 100%-ban igazak, inkább régi minták, amelyek jelentősen hozzájárultak a túlterheltség érzéséhez. Azáltal, hogy azonosítjuk, majd megcáfoljuk ezeket a hiedelmeket, képesek leszünk kitágítani a világról korábban alkotott nézetünket, ami viszont lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük túlterheltségüket, és nagyobb ráhatásérzést biztosítsunk saját magunk számára.
Szűkebb fókusz. Ha a társasági életről van szó, még akkor is, ha karácsonyi partikat tervezünk, próbáljuk az idő nagy részét a legközelebbi kapcsolataink táplálásával tölteni. Míg nyáron őseink utaztak, új embereket ismertek meg és új vidékeket fedeztek fel, téli énünk úgy fejlődött, hogy sokkal több időt töltsünk szűk környezetünkben. Szerencsére az ünnepi időszakban általában a családdal és a barátokkal töltjük az időt, de talán ezt az évet különlegessé tehetjük azzal, ha lekapcsolódunk a közösségi médiáról, és nem szórjuk szét a figyelmünket.
Bár időről időre, és főleg az ünnepek közeledtével mindannyian túlterheltnek érezhetjük magunkat megerőltető munkánk és mozgalmas magánéletünk során, a fenti stratégiák alkalmazása segíthet csökkenteni az ilyen leterhelő, feszítő és nyomasztó érzések gyakoriságát és mértékét.
