1979. május 25-én a hatéves Etan Patz eltűnt a New York-i Manhattan SoHo negyedében. Soha többé nem látták élve. Ebben az időben indult el Amerikában az a tejesdobozos kampány, melyben a dobozokra nyomtatták az eltűnt gyerekek képeit, hogy a keresésüket segítsék. A kampány óriási hatósugara ellenére azonban sok eltűnt gyerek sorsa a mai napig ismeretlen. A hatéves Etan Patz volt az egyik legelső gyermek, akinek a képét 1979-es eltűnése után tejesdobozokra nyomtatták, és az ő ügye is csaknem 40 évig megoldatlan maradt. 2017-ben végül elítéltek egy férfit, és ezzel lezárult az ügy, amely segített elindítani az eltűnt gyerekek tejesdobozos programját.
Etan Patz nem az első tejesdobozos gyerek
Etan Patz csupán hatéves volt, amikor 1979. május 25-én elindult otthonról, miután meggyőzte anyját, hogy engedje el életében először egyedül a két háztömbre lévő buszmegállóba, ahonnan az iskolába vitte volna a busz. Azon a napon a kékszemű, szőke kisfiú az elefántos hátizsákjában vitte magával a kedvenc játékautóit és egy dollárt, amit üdítőre kapott a szüleitől. Ekkor látta utoljára az édesanyja. Amikor aznap felhívták az iskolából, hogy Etan nem érkezett meg az intézménybe, a család azonnal értesítette a rendőrséget, akik mindent bevetettek, hogy megtalálják a kisfiút. 100 rendőr kereste Etant kutyákkal, helikopterről fésülték át a környéket és minden szomszédhoz bekopogtak, hogy átkutassák az otthonaikat. Etan Patz fotóit közzétették a tévében, a Times Square képernyőin, és végül minden államban tejesdobozokra nyomtatták.
Etan Patz (Forrás: YouTube)
Etan Patz nem az első eltűnt tejesdobozos gyerek volt, ez a stratégia már pár évvel korábban kezdődött, amikor két fiú, a 12 éves Johnny Gosch és a 13 éves Eugene Martin eltűnt. A legszélesebb körben azonban Etan Patz eltűnése került be a köztudatba, mert olyan hirtelen, értelmetlen és megfejthetetlen volt, hogy végül az ő arcképével kapott országos figyelmet a tejesdobozos kampány. 1983-ban Reagan elnök május 25-ét, Etan Patz elrablásának napját végül az eltűnt gyermekek napjává nyilvánította – 2011 óta Magyarországon is ezen a napon tartjuk az Ezer lámpás éjszakáját, melynek célja felhívni a figyelmet a gyermekeltűnések problémájára és a megelőzés fontosságára. Az ő esete inspirálta az Eltűnt és Kizsákmányolt Gyermekek Nemzeti Központjának (NCMEC) megalapítását 1984-ben. A szervezet gyorsan átvette a tejesdobozos stratégiát, így Patz lett az első gyermek, akit egy országos kampányban szerepeltettek. Ekkor már öt év telt el az eltűnése óta.
A kampány részeként a tejesdobozokon kívül pizzás dobozokon, számlákon, bevásárlószatyrokon is megjelentek az eltűnt gyerekek arcképei, ami egy újfajta aggodalmat ültetett el a szülők fejében. Olykor a kampány sikeres volt, a segítségével megtalálták például a hétéves Bonnie Lohmant is öt évvel az eltűnése után, akit a saját mostohaapja rabolt el. De ezek az esetek ritkák voltak, ám a tejesdobozos kampánynak egyéb pozitív hatása észlelhető lett: elterjesztette a tudatosságot, hogy a világ nem az a boldog, egészséges hely, amilyennek sok amerikai hitte. A „stranger danger” gyakori témává vált a szülők között és az iskolákban – mindehhez a tejesdobozok jó eszközt jelentettek. Ám még így is, hogy Etan Patz neve elválaszthatatlan lett a pedofilokra és gyilkosokra való figyelmeztetésektől, a kisfiú sorsa rejtély maradt.
A Patz-ügy kihűlt, majd újra feléledt
Etan Patz eltűnése után még évtizedekig nem adták fel a rendőrök a nyomozást, az 1980-as és 1990-es években a nyomok egészen a Közel-Keletig, Németországig és Svájcig vezettek. 2000-ben a nyomozók átkutatták Jose Ramos – egy elítélt gyerekmolesztáló, aki korábban kapcsolatban állt Patz egyik bébiszitterével – New York-i pincéjét, de nyolcórányi keresés után sem találtak bizonyítékot. Majd 2001-ben, 22 évvel az eltűnése után Etan Patzot halottnak nyilvánították.
Patz apja polgári pert indított Ramos ellen, akit 2004-ben elítéltek, de soha nem ismerte el a fiú meggyilkolását, és hivatalosan nem is állt bíróság elé Etan halála miatt. 2012-ben a rendőrség rájött, hogy Othniel Miller – egy ezermester, aki ismerte Etan Patzot – nem sokkal a fiú eltűnése után betonpadlót készített a házában, ám a kutatás itt sem vezetett eredményre, ám annyi hatása volt, hogy újra a médiafigyelem középpontjába került Etan eltűnésének ügye. Néhány héttel később a hatóságok egy bizonyos Jose Lopeztől kaptak telefonhívást, aki azt állította, hogy sógora, Pedro Hernandez felelős Etan Patz haláláért.
Etan Patz 1979-es eltűnésének reggelén Hernandez 18 éves volt, és raktárosként dolgozott egy Prince Street-i élelmiszerboltban, nem messze a fiú otthonától. Néhány nappal Etan Patz eltűnése után Hernandez visszaköltözött szülővárosába, New Jersey-be, majd nem sokkal később elkezdte azt mesélni az embereknek, hogy megölt egy gyereket New Yorkban. A gyilkosságot sírva vallotta be a templomi csoportjának, gyerekkori barátainak, sőt, még a menyasszonyának is, ám a rendőrségnek csak akkor tett beismerő vallomást, amikor a sógora feladta a hatóságoknak.
Pedro Hernandez a bíróságon 2017-ben (Forrás: YouTube)
„Megragadtam a nyakánál”
Hernandez az őrizetbe vételkor elmondta a nyomozóknak, hogy ő csalta el Etan Patzot az üzlet pincéjébe. „Megragadtam a nyakánál és fojtogatni kezdtem” – mondta. Hernandez azt is állította, hogy a fiú még életben volt, amikor egy műanyag zacskóba, majd egy dobozba tette. 33 évvel az eltűnés után a rendőrség megtette az első letartóztatást az ügyben, ám mivel csak Hernandez vallomásai szolgáltak bizonyítékként, a tárgyalás hosszúra nyúlt. A védelem azzal érvelt, hogy az 56 éves Hernandez mentális betegségben szenved, ami miatt nehezen tud különbséget tenni a fikció és a valóság között. Ügyvédje emlékeztette az esküdteket, hogy Hernandez IQ-ja 70, és felvetette, hogy a rendőrség megkérdőjelezhető taktikát alkalmazott az értelmi sérült férfi kihallgatásakor és meggyőzték, hogy olyasmit ismerjen be, amit nem tett. Visszautaltak a Ramos-ügyre is, azzal érvelve, hogy Ramosnak egyértelműbb indítéka volt.
A 2015-ös tárgyalás holtpontra jutott, mivel az egyik esküdt úgy vélte, hogy Hernandez ártatlan, amikor azonban 2017-ben megismételték a tárgyalást, az esküdtszék egyöntetűen bűnösnek találta Hernandezt gyilkosság és emberrablás vádjában. „Etan Patz eltűnése közel négy évtizeden át kísértette a családokat New Yorkban és az egész országban – mondta a döntésről Cyrus R. Vance Jr. manhattani kerületi ügyész. – Ma az esküdtszék minden kétséget kizáróan megerősítette, hogy Pedro Hernandez elrabolta és megölte az eltűnt gyermeket”.
Etan Patz története soha nem tűnt el teljesen a közemlékezetből. Az ügy lezárásának napján az emberek virágokat tettek a már elhagyatott üzlet elé, ahol megölték a kisfiút, és elnevezték Etant a „Prince Street hercegének”. Bár az Etanhez hasonló eltűnt gyerekek képe már nem szerepel a tejesdobozokon, ám a kisfiú esete az 1996-ban létrehozott AMBER Alert rendszeren keresztül továbbra is maradandó hatást ér el. Ma ezeket a riasztásokat közvetlenül az emberek telefonjára és Facebookjára küldik, és sokkal hatékonyabbak, mint az eltűnt gyerekek képei a tejesdobozos kampányban. Hollandiában például az AMBER Alert rendszer hihetetlen, 94 százalékos sikerarányt ért el. Igaz ugyan, hogy Etan Patzot és sok más hozzá hasonló gyermeket nem sikerült megtalálni a tejesdobozos kampánnyal, de az eltűnésük következtében létrejött rendszer már rengeteg gyereket mentett meg mostanra.
