A TikTokról egyre gyakrabban derül ki, hogy több lehetőség rejlik benne, mint a közös táncikálás, akár még jó ügyek mellé is állhatnak a felhasználók és formálhatják a társadalmi párbeszédet. A #disability (fogyatékosság) és az ehhez kapcsolódó hashtagek most már elképesztő számú megtekintésnél járnak a TikTokon, sérült emberek kezdték el használni a videóiknál, akik úgy döntöttek, kilépnek a sztereotípiák árnyékából és megmutatják magukat a világnak.
A sztereotípiákon is változtathat
A fogyatékossággal élők számára a közösségi médiában való eligazodás bonyolult: egyrészt ez egy erőteljes edukációs eszköz, valamint egy olyan hely, ahol megtalálják az összetartozás érzését és közösséget építhetenek, másrészt viszont a közösségi oldalakon megjelenő tartalmak képesek súlyosbítani is a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos sztereotípiákat és megnehezítheti az életüket. Aki megjelenik egy ennyire népszerű felületen, mint a TikTok, az könnyen az online zaklatás célkeresztjébe kerülhet, még sok támogató komment mellett is.
Annak ellenére, hogy csak az Európai Unióban körülbelül 87 millió embernek van valamilyen fogyatékossága, az Egyesült Államok lakosságának pedig nagyjából egynegyedét teszik ki a fogyatékkal élők, mégis gyakran megkülönböztetik, kiközösítik őket, és könnyen nagyon magányossá válhatnak. A fogyatékossággal kapcsolatos videók a közösségi oldalakon abban segíthetnek, hogy normalizálják az állapotukat és levegyék róluk azt a stigmát, amit a sérülésük miatt kapnak.
Az olyan népszerű fiókok, mint a siketvak aktivista Haben Girma rendszeresen több ezer lájkot kapnak a Twitteren, míg Keah Brown 2017-ben elindította a #DisabledAndCute hashtaget szintén a Twitteren (amely ma már a TikTok-on is népszerű), hogy destigmatizálja a fogyatékkal élőket a divatban. A TikTok azonban annyiban más, mint a Twitter és más közösségi oldalak, hogy itt a fiatal generáció a fő felhasználó, a tartalmakat a 18-24 éves korosztály óriási számban követi, ezért a társadalmi változások szempontjából sokkal nagyobb hatása lehet ennek a platformnak, mint bármelyik másiknak.
Megélhetés fogyatékkal élőknek
A fogyatékkal élő userek arra használják az alkalmazást, hogy saját szavaikkal meséljenek az állapotukról, életükről anélkül, hogy a fogyatékosság hagyományos narratívájába kényszerülnének – mindezt úgy, hogy egy új generációnak egy újfajta influenszertípust mutatnak be. A közösségi oldal ugyanis nemcsak arra használható, hogy a fogyatékkal élők edukálják az ifjú közönséget, hanem arra is jó, hogy bevételt szerezzenek a videókból azok, akiknek amúgy erősen korlátozottak a lehetőségeik a munka világában. A fogyatékkal élők megélhetési lehetőséget, sőt, akár karriert is találhatnak ezen a platformon, hiszen tartalomkészítőként sok márkával dolgozhatnak és szponzorokat szerezhetnek.
Jó példa erre Spencer West fogyatékkal élő tartalomkészítő, aki már azelőtt a közösségi média sztárja volt, hogy hatalmas rajongótáborra tett szert a TikTokon. „Gyakran a társadalom megpróbál minket egy dobozba zárni. Számomra ez az volt, hogy »Lásd magad nem fogyatékosnak« – mondta West az egyik videóban. – Ne legyél meleg, és pénz meg cuccok egyenlő boldogság. Minden megváltozott számomra, amikor elfogadtam a fogyatékosságomat, felvállaltam, hogy meleg vagyok, és elkezdtem megtalálni a boldogságot a saját utamon.”
West egy keresztcsonti agenesis nevű genetikai betegséggel született, és az orvosok ötéves korában döntöttek úgy, hogy amputálni kell a lábait. YouTuberként és motivációs előadóként West beavatta a közönséget az életébe, melynek során már hírnevet szerzett, összebarátkozott Demi Lovatóval, megmászta a Kilimandzsárót, és jótékonysági munkát végzett Afrikában, többek között pénzt gyűjtve a kenyai közösségek tiszta vízzel való ellátására. Ennek ellenére, csak a TikTokhoz való csatlakozása után kezdett igazán kibontakozni West közvéleményformáló hatása: most már több, mint 4 millió követője van a platformon, amit főleg a fogyatékossággal kapcsolatos edukációra használ.
„A ’80-90-es években nőttem fel, akkoriban a fogyatékkal élők azt akarták, hogy ugyanúgy lássák őket, mint mindenki mást – mondta West az ABC News-nak. – Hogy a fogyatékosságod nem határoz meg téged, vagy nem korlátoz téged. De mostanra megtanultuk, hogy ez egy szörnyű gondolkodásmód. Büszke vagyok arra, hogy fogyatékosságom van, és ez a fogyatékosság a részem.”
Ahol pénz van, ott csalók is lesznek
Amellett, hogy sok fogyatékkal élő TikTok-felhasználó egyetért abban, hogy a platform remek hely lehet az önkifejezésre, nem minden csupa csillámporos szivárvány ebben az esetben sem. Minden jószándék ellenére is felüti a fejét a sajnos már jól megszokott gyűlölködés a közösségi oldalon. Nagy port kavart például, amikor elkezdett terjedni a faking it trend (ez megjelent a Redditen is), ami azt jelenti, hogy önjelölt, bíráskodó felhasználók igyekeznek ellenőrizni a fogyatékkal élő, közösségi oldalakon népszerű embereket, hogy bebizonyítsák, hogy azok csak színlelik a fogyatékosságukat.
Az embereket azzal vádolni, hogy megjátsszák a fogyatékosságukat, minimum rosszindulatú, trendet csinálni belőle pedig egyenesen gonoszság. Ez másokat lealacsonyít, gyűlöletet és gúnyt kelt a sérült emberek ellen. Az ilyen vádak kárt okoznak a fogyatékkal élők közösségének, megnehezítik azt, hogy a fogyatékkal élőket komolyan vegyék, és hogy helyes diagnózist kapjanak.
Egyáltalán, hogyan lehet megállapítani a fogyatékosságot laikus szemmel? Egy mezei tiktokker honnan veszi a bátorságot arra, hogy megcáfoljon egy betegséget? Mitől tűnik egy fogyatékosság valósnak? Erre nincs válasz: nem mindig van egyértelmű jel vagy segédeszköz, és azoknak, akik azt állítják, hogy fogyatékkal élnek, hinni kell. De azért azt is érdemes hozzátenni, hogy mind ismerjük az emberi természetet: ahol pénzt (vagy figyelmet) szimatol, ott megjelenik a csalás is, márpedig egy TikTok-trendben ott a pénz lehetősége is. Ennek ellenére, a csalók leleplezésére semmiképpen sem a gyűlöletkeltés és zaklatás a megfelelő eszköz.
A gyűlölet és zaklatás burjánzása
Egy másik nagyon káros trendről, a 2020-as #AutismChallenge-ről írt az önmagát autistaként fogyatékosnak címkéző Haley Moss az Insideren: „Autistaként több mint egy évtizede jelen vagyok az online autista és fogyatékkal élő közösségekben, a közösségi média elválaszthatatlan része az életemnek.
A közösségi médiának köszönhetem, hogy platformot adott nekem, hogy a saját feltételeim szerint beszélhessek az autizmusról és a fogyatékosságról.
Általában az emberek nagyon kedvesek és bátorítóak, gyakran megköszönik, hogy tájékoztattam őket. Ugyanakkor a közösségi médiában megjelenő fogyatékosság megnyitja az ajtót a zaklatás felé is olyan emberektől, akik nem tudják, hogy az autizmus hogyan befolyásolja a mindennapi életemet. A hozzám hasonló autistákat fokozottan érinti az offline és online zaklatás: a Kennedy Krieger Intézet felmérése szerint az autizmus spektrumán élő gyermekek közel 63 százalékát zaklatják.
Haley Moss autista, ügyvédként és íróként is dolgozik (Fotó: Dimitrios Kambouris/WireImage for Samsung)
Annak ellenére, hogy az autista és fogyatékkal élő felhasználókat a zaklatásnak kiszolgáltatottnak minősítették a platformon, a #AutismChallenge elnevezésű káros trend elindult a TikTokon. A kihívás során a felhasználók a @zanayasligh felhasználó által feltöltött hanganyagra táncoltak. Maga a hanganyag a fogyatékkal élők beszéd- és mozgásbeli nehézségein gúnyolódik, a tánc pedig azt gúnyolja ki, ahogyan az autisták és fogyatékkal élők arckifejezéssel vagy gesztusokkal fejezik ki magukat. A TikTok-kihívásban a felhasználók kegyetlen viccet csináltak a csapkodásomból, a többi autista ember által használt érzelemkifejezéssel együtt. Az iskolában vagy a nyilvánosság előtt a zaklatástól való félelem miatt sokszor visszafogtam a kézmozdulataimat. A TikTok csak megerősítette a legrosszabb félelmeimet, mint nyíltan autista ember” – írta.
A gyűlölködés és bullying semmilyen esetben sincs rendben, de úgy tűnik, nem megúszható még az olyan nemes ügyeknél sem, mint amilyen a TikTokos disability trend. A támadások ellenére reméljük, hogy sok hiteles felhasználó bukkan még fel ezen a platformon, hogy végre ne csak elriasztásnak használják a társadalmi párbeszédben a fogyatékkal élők sajátosságait, hanem az elfogadás és egyenlőség felé formálják a megítélésüket, miközben megélhetést is nyújtanak a sérült embereknek.
