Solti György 1912-ben született egy ötgyerekes zsidó család második gyermekeként, és mintha az apja már ekkor sejtette volna, hogy nagy dolgokra lesz hivatott, a gyerekek családnevét Sternről Soltira változtatta a könnyebb boldogulásuk érdekében. Nem is kellett sokáig várni arra, hogy bebizonyosodjon, hogy született tehetséggel van dolguk: édesanyja már hatéves korában felfedezte jó hangját és kiváló hallását, és rögtön be is íratta zongoraórákra – végül akkori tanárának durva módszerei miatt hat hónap után abbahagyta a játékot.
A kis György másodikos volt, amikor az életrajza szerint egy énekórán feltámadt benne a zene iránti érdeklődés, megállapította, hogy jobban zongorázik, mint az iskolai énekórákat kísérő fiú, és ezért ismét visszaült a billentyűk mögé, spórolási célzattal ő kísérte szintén tehetséges nővére, Lilly énekóráit, így a szülők két legyet üthettek egy csapásra.
Tízévesen felvették a Fodor Zeneiskolába, ami a Liszt Ferenc Zeneakadémia után a második legrangosabb hazai zenei intézet volt, és végre elsajátíthatta a modern zongoratechnikákat, amire korábban nem volt lehetősége. Innen már nem volt kérdés, hogy a Zeneakadémia lesz a jövője: két év múlva felvették, és hat évig koptatta a rangos intézmény padjait, ahol először Székely Arnold zongoraművész, később pedig Bartók Béla kezei alá került.
Solti György a Covent Garden egyik próbáján 1963-ban (Fotó: Getty Images/Hulton Deutsch)
A második Mozart
Solti édesanyja emlegette így a fiát, aki tizenhárom évesen saját szerzeménnyel nyert meg egy zongoravetélkedőt. A kapuk azonban így sem nyíltak meg maguktól a zenei géniusznak tartott kiskamasz előtt, ezért az édesanyja meggyőzött egy politikust, hogy írjon ajánlólevelet, amivel ellátogathatnak Kodály Zoltánhoz. A férfi, bár fogadta őket, kitartott amellett, hogy a gyereknek előbb az iskolát kell elvégeznie, ezért az édesanya Siklósi Albertet, a Zeneakadémia másik zeneszerzés professzorát is felkereste, aki végül elvállalta Solti tanítását – ő pedig sikerrel végezte a kurzust, de már ekkor tudta, hogy nem zongorista, hanem karmester szeretne lenni. Az egyetlen probléma az volt, hogy zsidóként erre nemigen volt kilátása.
A diploma megszerzése után, az Operaházban vállalt állást, sikeres korrepetitorként az akkori gazdasági helyzethez képest a fizetése is kiemelkedő volt, viszont nem teljesedett ki benne. Így amikor Josef Krisp karmester Budapestre érkezett egy darab kapcsán, felajánlotta neki szolgálatait. 1932-ben a németországi Karlsruhében kezdett dolgozni Krisp oldalán, ám a kezdeti nehézségek – nem boldogult a német nyelvvel – tovább bonyolódtak, amikor az egyik náci zenekartag fogást talált rajta, kénytelen volt az állását felmondani.
Végül minden próbálkozás ellenére, hogy maradhasson, 1933-ban visszatért Magyarországra, ahová egyre több zsidó karmester érkezett a náci rezsim élre törésével. Soltinak ez kapóra jött, testközelből tanulhatott a kor legnagyobbjaitól, és az áttörést is átvitt értelemben ennek köszönheti: Toscanini korrepetitorának nevezték ki, általa pedig Solti is hírnevet szerzett a szakmában, így 1938. március 11-én végre megkapta az áhított lehetőséget és színpadra állhatott karmesterként Mozart Figaro házasságának előadásában.
Akit Károly herceg személyesen látott vendégül
A zavaros politikai idők komoly döntésre kényszerítették Soltit, ugyanis 1939-től zsidók nem tölthettek be semmilyen állami fizetéssel járó pozíciót, így elveszítette a munkáját. Először Stockholmban, majd később Svájcban próbált szerencsét, ahol Toscaninitől remélt segítséget. A karmester New Yorkba hívta, de Solti a magyar menekült kvótába már nem fért bele, és Svájcban ragadt, ahol koncertezéssel tartotta fenn magát, méghozzá elég szép összegekre téve szert, sőt, itt ismerte meg az első feleségét is 1943-ban.
Ezután sűrű évtizedeknek nézett elébe, 1946-ban felajánlották számára a Bajor Állami Operaház vezetését, játszott a Bécsi Filharmonikusokkal, 1952-ben pedig megtartotta első Európán kívüli koncertjét, Buenos Airesben. Az ‘50-es években felkérték a chicagói Lyric Operaház vezetésére, ami végül meghiúsult, cserébe egy évre elvállalta a Los Angeles-i Filharmonikusok vezetését. Végül 1961-ben Londonba vezette az útja, ahol a Covent Gardenben töltötte az éveit, mint főzeneigazgató. Munkáját szigor jellemezte, ugyanakkor folyamatosan azon dolgozott, hogy minél színesebb repertoárt tudjon bemutatni, ezért rengeteg karmestert és énekest kért fel, és támogatta az ifjú tehetségeket is.
Solti György az 1983-as Grammy-díjátadón, ahol négy kategóriában is nyert (Fotó: Getty Images/Bettmann)
1969-ben a Chicago Symphony Orchestra főzeneigazgatójává nevezték ki, ahol a ‘80-as évek közepéig dolgozott, mellette pedig elvállalta két párizsi társulat, azOpéra és az Orchestre de Paris vezetését. Főzeneigazgatóként dolgozott Maria Callasszal – akit egy hisztérikának tartott – és Luciano Pavarottival is, de szinte kivétel nélkül volt szerencséje a szakma krémjével összeismerkedni.
1992-ben második feleségével és lányaival személyes meghívást kapott a Buckingham-palotába, ahol Károly herceg adott vacsorát a tiszteletére – ez is bizonyítja, hogy tényleg meghatározó szereplője volt a nemzetközi zenei életnek.
26 évig rekorder
Solti számtalan egyetemtől és zeneiskolától kapott tiszteletbeli doktori fokozatot, 1972-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, de díjazták többek között a londoni Királyi Zeneakadémia Arany Medáljával, az NSZK Lovagi Érdemrend Parancsnoki keresztjével, a Magyar Zászlórendddel, a francia Becsületrenddel – hogy csak néhányat említsünk a tucatnyi elismerés közül, amit hosszú karrierje során begyűjtött. Tökéletes példaképe annak, hogy a kitartás és a kapcsolatok milyen magasra emelhetnek egy embert.
Függetlenül attól, hogy nem a könnyűzenei palettán munkálkodott, 31 Grammy-díjjal jutalmazták, amivel 26 éve csúcstartó volt klasszikus zene kategóriájában – ezt döntötte meg most Beyoncé 32 szoborral. Az első díját az 1962-es Aidáért vehette át mint a legjobb operafelvétel, míg a legutolsót szintén ebben a kategóriában, A nürnbergi mesterdalnokokért kapta, 1997-ben.
Kérésének megfelelően Magyarországon helyezték örök nyugalomra (Fotó: Getty Images/Amy T. Zielinski)
Solti György sosem ment nyugdíjba, élete késői szakaszában is aktívan dolgozott – és utazott kontinensről kontinensre –, végül 1997. szeptember 5-én, szívinfarktusban veszítette életét, 84 éves korában. Sírja világpolgár léte ellenére a Farkasréti temetőben található, Bartók Béla síremléke mellett.
