„Ebben a világban vagy sztár vagy, vagy nem. Én az vagyok” – közli lehengerlő magabiztossággal a káprázatos és egyébként még abszolút ismeretlen Nellie, Hollywood legnagyobb bulijába beszökve. Ő már akkor tudta, amit sokan még nem: a magával ragadó karizmája, szépsége és lehengerlő stílusa miatt ő már rég AZ a lány, vagyis az It Girl, az Álomgyárnak pedig pontosan rá volt szüksége. A Babylon ambiciózus, fiatal főhősnője szó szerint egyik napról a másikra válik Hollywood új üdvöskéjévé, és hamar bebizonyosodik, hogy valóban erre született. Mindenkit azonnal elbűvölt, megállíthatatlanul száguldott a csúcsra, hogy végül ő legyen a némafilmek királynője. Nellie határozta meg a züllés, mértéktelenség és bohém romlottság korszakát – a hangosfilm azonban a modernitással együtt a színésznő alkonyát is magával hozta. Margot Robbie alakítása pedig gyönyörűen leképezte a fiktív It Girl emelkedését és bukását.
Mert éppen ilyen egy It Girl élete a valóságban is.
Ő az a lány, akiért mindenki rajong, titokzatosság lengi körül, amitől csak még többet akarunk tudni róla. Van benne valami, amitől kiemelkedik a tömegből, és megragadja a korának eszenciáját: vagy a merész stílusával, vagy azzal, ahogy nem fél felszólalni bizonyos ügyekben, vagy zabolázatlan vadságával.
Mindezek pedig olyan perszónát teremtenek, mely túlmutat a munkásságán, sőt, némelyik It Girl már az „azért híres, mert híres”-kategóriát erősíti. Minden It Girlben közös azonban, hogy bár a saját kulturális momentumuk epitómáik, a korszakváltással gyakran ők magukat is eldobják – még ha később az utókor ikonstátuszba is emeli őket. Így történt például Clara Bow-val is, aki egymaga megteremtette az It Girl fogalmát, és nem mellesleg ő ihlette a Babylon Nellie-jét is.
Margot Robbie a Babylonban (Fotó: Paramount Pictures)
A valódi Nellie
Mikor azt mondjuk, Clara Bow volt az It girl, azt szó szerint értsd: az 1920-as évek Amerikáját elvarázsoló színésznő ugyanis egészen megtestesítette az It lányt az 1927-es Az a bizonyos… (It) című film főszereplőjeként. Ebben Clara Betty Lout, a boltoskisasszonyt alakítja, akit a gazdag férfiak beemelnek az elitbe, miután észrevették benne azt a bizonyos valamit.
Clara Bow az It című film poszterén. (Fotó: Herbert Dorfman/Corbis via Getty Images)
És hogy mi is ez pontosan? Az „it” szócska már Rudyard Kipling Mrs Bathhurst című 1904-es novellája óta a szexepil szinonimája volt, míg eközben Amerikában a szó „jó időben, jó helyen”, valamint a divatos konnotációja kezdett terjedni. A két értelmezést Elinor Glyn írónő fonta össze az It című novellájában, melynek adaptációja volt a z 1927-es film. Ennek elején Glyntől ezt idézték:
„»Az a bizonyos« valami egy olyan, néhányak által birtokolt tulajdonság, ami mágneses erejével vonz mindenkit maga körül. »Ezzel« minden férfit megnyerhetsz magadnak nőként – férfiként pedig minden nőt. »Az a bizonyos« dolog lehet az elme tulajdonsága ugyanúgy, ahogy akár fizikai vonzerő is.”
Glyn volt az, aki kiszúrta Clara Bow-ban az It-faktort, ő maga választotta ki ugyanis a lányt a főszerepre. „Amikor először találkoztunk, piros ruha volt rajtam gyöngyös zoknival, jól kifestettem a szemem. (…) Ahogy ültem ott, a lábam rázva, tánclépéseket csinálva, egyszer csak azt mondta: »Ő az én It-lányom!«. Megkérdeztem tőle, ez mit jelent, mire csak annyit válaszolt: vagy megvan ez benned, vagy nincs. (…) Bármi is volt »az«, bennem megvolt” – mondta egy későbbi interjúban Bow. Ekkor már csak vakítóan ragyogott a gyorsan az egekbe törő csillaga, és hamarosan ő lett Hollywood első igazi szexszimbóluma. Számtalan produkció üdvöskéje volt Betty Lou megformálása után, sőt, a korának legjobban kereső színésznője lett, mégis a sajtót egyre inkább a magánélete kezdte érdekelni. Mint például a szerelmi kalandjai – például az akkor még be nem futott Lugosi Bélával, akire akkora hatással volt, hogy a színész élete végéig egy Claráról készült aktot nézegetett a hálószobájában –, amikről már akkoriban a legvadabb pletykákat gyártották, úgy, mint, hogy édeshármasa volt két mexikói prostituálttal, vagy hogy lefeküdt egy egész focicsapattal (nem vicc: egészen konkrétan a Dél-Kaliforniai Egyetem Trójaiak nevű egyesületet hozták hírbe Clarával).
Fotó: John Kobal Foundation/Getty Images
Aztán később, a hangosfilm beköszöntével már Bow sem kellett Hollywoodnak. Annak ellenére, hogy kezdetben úgy tűnt, sikerrel vette a korszakváltás akadályát – csakúgy, mint fiktív, önmagára csak nagyvonalakban hasonlító énje, Nellie –, végül nem tudta megvetni a lábát a cenzúra által kontrollált új érában. Száműzött lett: ő volt a mocskosszájú, tájszólásos bulikirálynő, akinek a valóságban nagyon nehéz élete volt. 1931-ben idegösszeomlást kapott, a stúdiója, a Paramount pedig végül kirúgta. Clara ezután visszavonultan élt, 1965-ben, 32 évvel az utolsó filmje után halt meg. „Szexszimbólumnak lenni nagy teher, amikor az ember fáradt, megbántott és zavart” – írta utolsó éveiben.
Felnézünk rád, aztán lerombolunk
Ahogy Clara Bow megragadta a jazzkorszak szellemét, úgy taposta ki az utat az utána következő nőknek, akik hozzá hasonlóan reprezentálták a korszellemet. Az aktuális kulturális momentumot tükröző It Girlből pedig az idő múlásával egyre több jut egy évtizedre. Ami a ’20-as éveknek Clara Bow volt, az 10 évvel később Jean Harlow, a ’40-es évekre pedig Katherine Hepburn. Az ’50-es évek glamúrjának és szépségének archetípusa Marilyn Monroe volt, de mellette azért Elizabeth Taylornak és Audrey Hepburnnek is jutott hely az It Girl-piedesztálon. A ’60-as években Edie Sedgwick Andy Warhol múzsájaként szó szerint az évtized arca volt. Később a reflektorfény már inkább a kifutókat világította meg Hollywood helyett: így lett Kate Moss és Naomi Campbell a ’90-es évek meghatározó szupermodelljei és a brit divatvilág ikonjai. Az ezredforduló Britney Spears és a popzene érája volt, hogy aztán Paris Hiltonnal együtt megtestesítsék a 2000-es évek konzumerizmusát. Spears karrierje csúcsán ugyanis a Pepsitől a McDonald’s-ig számos világmárka arca volt, miközben Hilton – akit a bulvármédia és a reality tv tett az „azért híres, mert híres”-It Girllé – anyagias, sztereotip „szőke nőként” magáévá tette a globalizáció által is táplált fogyasztói társadalom ideológiáját.
Jean Harlow (Fotó: Getty Images)
Katharine Hepburn (Fotó: Sunset Boulevard/Corbis via Getty Images)
Marilyn Monroe. (Fotó: Frank Povolny/Getty Images)
Elizabeth Taylor (Fotó: Silver Screen Collection/Getty Images)
Audrey Hepburn (Fotó: Donaldson Collection/Michael Ochs Archives/Getty Images)
Edie Sedgwick Andy Warhollal (Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
Naomi Campbell és Kate Moss (Fotó: Dave Benett/Getty Images)
Britney Spears (Fotó: Jeremy Bembaron/Sygma/Sygma via Getty Images)
Paris Hilton (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)
Kim Kardashian és Kylie Jenner (Fotó: Araya Doheny/Getty Images for Baby2Baby)
Hogy éppen mitől válhat valaki It Girllé, a változó kultúrával együtt alakul, a lányok pedig mindig is ráéreztek a felfelé ívelő trendekre. Így történhetett, hogy miközben a ’90-es években Kate Moss által menővé tett „heroinsikk”-től távolodni kezdett a szépségideál, és inkább a teltebb formákat kezdtük ünnepelni, valamint a Paris Hilton-féle „üresfejű plázababákat” felváltották a keményen dolgozó, önmegvalósító nők, Kim Kardashian és Kylie Jenner lettek az aktuális It-Girlök. A magát self-made milliárdosként aposztrofáló Kylie, és nővére, Kim valóban trendivé tették kerek idomokat, legyen szó akár a fenékről vagy az ajkakról, illetve tényleg hatalmas divat- és szépségbirodalmak tulajdonosai. Azonban a Kardashian-lányok nem feltétlenül követendő példák – nem véletlen, hogy bár a mai napig nem kopott meg egészen a relevanciájuk (már csak az Instagram-követőik számát nézve sem), a csillagjuk leereszkedőben van. Hiszen soha nem kaptak még annyi kritikát, mint a 2020-as években. Tavaly Kim például azzal generált felháborodást, hogy azt tanácsolta: „Emeld fel a segged, és dolgozz!”, mintha ő csupán a szorgalma miatt vált volna kőgazdaggá. De a brazil fenékfeltöltés népszerűsítése miatt is gyakran érte őt bírálat.
Az, hogy a Kardashian-lányokra már egyre kevesebben néznek fel úgy igazán nem egyedi eset. Előbb-utóbb minden It Girl erre a sorsra jut. Marilyn Monroe tragédiája – melyet a mai napig kizsákmányolja aki csak teheti (*khm* Szöszi *khm*) – közismert, Edie Sedgwick 28 évesen halt meg drogtúladagolásban, Britney Spears idegösszeomlása pedig örök nyomott hagyott az énekesnő életén. Ugyan nem minden It girl ragyogása szűnik meg ilyen drasztikusan, a legtöbbüknek azért valamennyire megkopik a fénye. Kate Moss karrierjét majdnem kettétörte egy drogbotrány (miután kokainozáson kapták még Kolumbia alelnöke is a modellt vádolta az országban kitört polgárháború miatt, mondván: Kate „támogatta” a konfliktus alapjául szolgáló droghasználatot), Paris Hilton pedig önmagát vádolta azért, hogy közvetve megalapozta az influenszer és social média – gyakran toxikus – kultúráját.
Hová tűnt az It girl?
Bár korábban azt mondtuk, hogy a Kardashian-lányok voltak a 2010-es évek It Girljei, azért meg kell jegyeznünk, hogy a kezdeti éveket leszámítva ők már nem azt a fajta rejtéllyel övezett, megragadó típust képviselték, akik Clara Bow nyomdokaiba léptek. A feléjük irányuló rajongás már nem a személyiségüknek szól, hanem annak a patika tökéletességnek, ahogy minden mozdulatukat, posztjukat, de még a külsejüket is felépítik. Ők, a Hadid-nővérekkel egyetemben a Dazed újságírója által Instagram Arcoknak nevezett sztárok. A felszínen minden kritériumnak megfelelnek, mégsem illenek a hamisítatlan It Girl-kategóriába.
Egy It Girlnek vannak hibái, imádja az életet, és mindent megtesz, amit mi, egyszerű halandók túl szegények, túl félősek vagy túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy megtegyük. Ezért rajtuk keresztül élünk meg bizonyos élményeket, ők pedig helyettünk is bevállalják a botlásokat. Az It Girlt igazinak érezzük.
Csakhogy az Instagram Arcok és az őket utánzó hibátlan influenszerlányok művinek hatnak az életünket uraló online világban. Arról nem is beszélve, hogy az It Girlt körül lengő misztikum a közösségi média állandó őrszemének köszönhetően szinte megszűnt: mindig, mindenki elérhető, minden pillanatban, a titokzatosság már szinte nemlétező fogalom. A social média megölte volna az It lányokat?
Ha talán ilyen drasztikus változás nem is történt, az biztos, hogy az It Girl – ahogy azt mindig is tette – adaptálódott a korához. Kérdés, hogy vajon kik lehetnek 2020-as éveket reprezentáló ikonok? Az influenszerek azon ritka hollója, aki egyszerre azonosulható, emberi és mégis Pazar életet él, mint Emma Chamberlain? A testpozitív mozgalom arca, Lizzo? Vagy a stíluskirálynő, tehetséges színésznő, mint Anya Taylor-Joy, vagy Zendaya, aki még a hangját is felemeli az igazságtalanságok ellen? Esetleg az a gyönyörű szupersztár, aki nem osztja meg az élete minden pillanatát, mint Margot Robbie?
Margot Robbie a Babylon premierjén. (Fotó: Lisa Maree Williams/Getty Images)
Így tündökölt Zendaya a 2021-es Oscar-gálán. (Fotó: Chris Pizzello-Pool/Getty Images)
Anya Taylor-Joy a tavalyi Párizsi Divathéten (Fotó: Jeremy Moeller/Getty Images)
Lizzo fellépés közben (Fotó: Steven Ferdman/Getty Images)
Így örült Emma Chamberlain, hogy részt vehetett a Met Gálán. (Fotó: Mike Coppola/Getty Images)
Miért ne lehetnének mindnyájan egyszerre? 2023-ban nincs egyetlen, univerzális megmozdulás, amit néhány It Girl képviseletében megörökítünk. A globális kultúránk összetett és sokszínű, ehhez pedig több It Girlre szükség van – akik továbbra sem önjelölt ikonok, hanem olyanok, akiket mi, a közönség emelünk piedesztálra, mert megvan bennük „az a bizonyos” je ne sais quoi.
(Forrás: The Take, Dazed, The Guardian, Mental Floss)