Estee Williams minden reggel felvesz egy vintage ruhát, megformázza platinaszőke haját, feldob egy tökéletes sminket egy hosszú, főzéssel és takarítással töltött naphoz. Williams 25 éves feleségként hisz abban, hogy úgy a jó, ha aláveti magát férjének, és hagyományos háziasszonyként szolgálja őt. Férje engedélye nélkül még kávézni sem megy barátnőivel, sötétedés után pedig nem hagyhatja el a házukat. „2023 van, és ez az én választásom” – mondja Williams, aki kaotikus háztartásban nőtt fel, és hamar rájött, hogy nem akarja megismételni szülei életét.„Nem nőttem fel tradicionálisan – mondja. – És azt hiszem, ez nagy szerepet játszik abban a döntésemben, hogy ezt az életstílust vegyem fel.”
Williams, aki végignézte, ahogy az anyja teljes munkaidőben dolgozik, majd hazaesik, és még utolsó erejével főz és takarít a családjának, nem akarta megismételni a mintát, így villanyszerelő férje mellett otthon maradt, és úgy döntött, dokumentálja életét a TikTokon 50-es évekbeli kosztümökben és Marilyn Monroe-ra hajazó szőke frizurával.
Williams és férje, Conner 2023. januári esküvőjük óta egy letűnt korszakból faragtak életet maguknak. Mindketten úgy gondolják, hogy a nagy pénzügyi vásárlások során a férjnek kell kimondania a végső szót, közös bankszámlájuk van, amiről a Willims egy bizonyos összeg felett nem vehet fel pénzt férje engedélye nélkül. Egyikük sem ápol ellentétes nemű barátságot, és Estee figyelembe veszi Conner szépség- és divatpreferenciáit, amikor ruházatát és frizuráját választja. „A férjem vágyait a sajátom elé helyezem, és ez önmagam és a házasságom javát szolgálja” – mondta a TikTokon. Még nincs gyerekük, de szigorú elképzelésük van a gyereknevelésről is: „A fiunk megtanul majd autókon dolgozni, dolgokat építeni és megjavítani; a lányunk megtanul főzni, takarítani és otthont karbantartani.”
A 24 éves lánynak mára 83 ezer követője van a TikTokon, ahová úgynevezett tradwife-tartalmakat posztol.
A Williamshez hasonló fiatalok élnek-halnak az 1950-es évek esztétikája és a fehér, középosztálybeli heteroszexuális nők életstílusa iránt, retró fazonú ruhákat öltenek magukra, Marilyn Monroe-ra hajazó loknikban hordják a frizurájukat, és fotókat posztolnak magukról, ahogy kiskötényben este a családjuk elé rakják a vacsorát. Azt mondják, vágynak arra az életre, amit Amerika aranykorának neveznek. Ebben a világban a férfiak a szolgáltatók, a nők az otthonteremtők, a hagyományos nukleáris család pedig a szent Grál. De a tradwife-ok nem az átlagos otthon maradó anyukák, hanem egy szubkultúra tagjai, tele elmaradott ideákkal: gúnyolódnak a modern kor feminizmusán, kiselőadást tartana a hagyományos nemi szerepek értékéről, és eszményítik a férjnek való engedelmességet. Miközben a tradwife-ok a közösségi médiában idilli képet festenek a háziasszonyi életükről, impliciten az az üzenetük, hogy az igazi biztonságot és beteljesülést úgy lehet elérni, ha visszatérünk a múlt gúzsba kötő normáihoz.
Követendő minta vagy fétis
Persze nem Williams az egyetlen, aki 50-es évekbeli háziasszony kosztümbe bújva ad tanácsot arról, hogyan süssünk almás pitét a férjünknek. Ami azonban felettébb meglepő, hogy az alkalmazás belső statisztikái szerint a #tradwife címkével ellátott videókat nézők fele a TikTokon 18-24 éves – ezeket a videókat pedig kétmilliószor látták világszerte csak az elmúlt héten. A nézők közül nem mindenki akarja feltétlenül megismételni a régi időket: vannak, akik brahiból keresnek rá ezekre a tartalmakra, és vannak olyanok is, akiknek valószínűleg egy fétist jelentenek a tradwife-tartalmak, egy anyai alakot keresnek szexuális fantáziáik kielégítésére. A tradwife-mozgalom egyébként csak egy része a korábbi idők iránt érzett nosztalgikus hangulatnak; a #trad címkével ellátott videókat hatmilliószor nézték meg a múlt héten, és több mint 1000 bejegyzést posztoltak a témában.
Deborah Etienne, a Brandwatch közösségimédia-marketing ügynökség adatelemzője és kutatója a CNN-nek azt mondja, a tradwives online említése legalább öt évvel ezelőttre nyúlik vissza, de 2020-ban észrevehető felfutás következett be a kifejezés használatában, amikor a járvány miatt sok nő tényleg erre az életmódra kényszerült. A tradwife-tartalom 2022-ben a közösségi médiában tovább növekedett, de egyre több a negatív említés is a trenddel kapcsolatban, olyannyira, hogy az adatelemző szerint ezek meghaladták a pozitív említéseket, tehát erős visszahatás is jelen van.
Vintage varrógéppel hálóznak be
Williams sokaktól éles kritikát kap, miszerint hét évtizeddel ezelőtti állapotban tartja a nők jogait. Maga is elismeri, hogy romantizálja az 1950-es évek háziasszony-stílusát, de szerinte sok fiatal nő túlzóan reagál arra, amit csinál.
Csak halkan jegyezzük meg, kevéssé érthető, mi idealizálni való van a 20. század közepének életstílusában, ahol a nő életének egyetlen értelme a családfenntartó férje szolgálata volt. A korszellemről hűen árulkodnak az akkori reklámok mai szemmel kifejezetten szexista szlogenjei, mint például:
- A legtöbb férfi azt kérdezi, csinos-e a hölgy, és nem azt, hogy okos-e” (Palmolive reklám, 1930)
- Férj a feleségnek: „Legalább a Schlitz-et nem égetted oda” (Schlitz sör, 1950)
- „A férfiak jobbak, mint a nők.” (Drummond, 1950)
- Összetört kocsi alatt: „Előbb vagy utóbb a feleséged hazavezet – ez az egyik legjobb ok arra, hogy legyen egy Volkswagened. (Volkswagen, 1960)
- „Fújd az arcába, és mindenhova követ majd téged” (Tipalet cigaretta, 1960)
- „A séf mindent elkészít, kivéve a főzést. Az az asszony dolga.” (Kenwood, 1960-as évek)
- „Karácsony reggel a nő boldogabb lesz egy Hooverrel.” (Hoover porszívó, 1960-as évek)
- Egy nő egy férficipő mellett a padlón: „Tartsd ott, ahová való” (Weyenberg Massagic shoes, 1970-es évek)
„Tartsd ott, ahová való…”
Na de visszatérve a tradwife-ra, a tradicionális életmódot követők közül vannak, akik szélsőjobboldali, fehér felsőbbrendűségüket hirdető mozgalmakhoz kapcsolódnak, és magukhoz csalják a gyanútlan felhasználókat, mielőtt átváltanának gyűlöletpropagandába. „Az egész egy teljesen jóindulatú dologgal kezdődik, például valaki egy antik varrógéppel régi mintából készít vintage ruhákat. Azt gondolja mindenki, hogy ez klassz, mert nem figyelnek a hashtagekre, de amikor rákattintanak a tartalomra, és követni kezdik az adott személyt, őket is behálózzák ezek a mozgalmak” – mondja a Vice-nak Noelle Cook, aki a jobboldal térnyerését kutatta a közösségi médián és általában a trad mozgalmokon keresztül.
Az egyik tradwife influencer például, aki a „Wife With A Purpose” nevet viseli, 2017-ben kritika alá került, mert állítólag „White baby challenge”-t hirdetett, amelyben arra biztatta követőit, hogy szüljenek annyi fehér babát, mint ő. (Budaházy Edda, te vagy az?) Sok trad nő osztja a szélsőjobboldal nézeteit az LMBTQ kapcsolatokról, olyan kifejezéseket használva, mint a „természetes rend” a nemi szerepekre utalva. Egyesek támogatják az otthoni oktatást, hogy ne tegyék ki gyermekeiket a szexuális neveléssel és a nemi identitással kapcsolatos progresszív elképzeléseknek (és biztosan nemet mondtak volna a népszavazáson az óvódások nemátalakító műtéteire is – sic!).
Persze a szélsőséges megnyilatkozások nem minden tradwife-ra igazak. Williamsnek és férjének a trad mozgalom térnyerése a mai összezavarodott fiatalok értékvesztésének ellensúlyozásával egyenértékű. Sokan vallják azt, hogy a tradwife mozgalom egyáltalán nem megy szembe az egyenjogúsággal, csupán nyíltan elutasítja a feminizmus férfigyűlölő oldalát, az áldozati mentalitást. A szigorúan hagyományos nemi szerepeket szorgalmazó nő alakja nem új keletű jelenség – a 19. és 20. század elején az antifeministák ellenálltak a nők választójogának.
A tradwifes mozgalom a társadalmi változások miatti szorongást tükrözi
Míg a 2010-es évek elején az úgynevezett girlboss vagy főnöklány feminizmus több és keményebb munkára ösztönözte a nőket, a kritikusok elitistaként jellemezték a mozgalmat. Mire a világjárvány kitört, a nők a „mindig aktív” munkakultúrával, a stagnáló bérekkel és az erodálódott szociális védőhálóval szembesültek. Egy olyan társadalomban, ahol a nem fizetett háztartási munka nagy részét még mindig a nők viselik, előnyösebb lehet otthon maradni, hogy teljes munkaidőben a háztartásra koncentrálhassanak – már ha megengedhetik maguknak. Ha nincs megbízható egészségügyi ellátás, ha a nők kevesebb pénzt keresnek, mint a párjuk a nemek közötti bérkülönbség miatt, és ha nincs tisztességes gyermekgondozás, akkor a pályájukat elhagyó, férjüket és gyermekeiket szolgáló nőknek egyfajta ragtapasz lehet ennek a mozgalomnak a deklarálása.
Fotó: @esteecwilliams
Williams számára például kimerítő volt már maga az elképzelés is, hogy egyszerre feleljen meg a munkában és neveljen gyereket, és rájött, hogy nem akarja átélni azt a stressz, amit anyja egyedülálló, dolgozó szülőként. Williams azt mondja, nem foglalkozik azzal, hogy mások is elfogadják-e ugyanazokat az értékeket, amiket képvisel, csupán életmódját osztja meg másokkal, akik hasonló úton szeretnének elindulni. „Imádom az 50-es évek esztétikáját, saját modern csavarásával az otthonteremtéssel kapcsolatban. A különbség az, hogy ma van választási lehetőségünk. A nők dönthetnek úgy, hogy otthonteremtők lesznek, vagy dolgoznak, vagy a kettő együtt.”
Ettől függetlenül eléggé vitatható, hogy a közösségi médiában terjedő trend valóban értékteremtő lenne, sokkal inkább a tévében látott, boldog, otthon maradó nő 50-es évekbeli sztereotípiákból alakult ki, amelynek nem sok köze van a valósághoz. A modern társadalom kihívásai arra késztetheti a fiatalokat, hogy rózsaszín szemüvegen át nézzenek vissza a múltra. De a „szépen élünk” ideája csupán egy romantikus múltszemlélet, teljesen valótlan.
A „színfalak” mögött
Az 1950-es évek életstílusának minden bizonnyal megvoltak az előnyei – a férfiak számára. A fehér, középosztálybeli, amerikai férfiak több szabadsággal, rövidebb munkahetekkel, jobb nyugdíjakkal és magasabb fizetéssel rendelkeztek, mint mai társaik. A nőknek kevés gazdasági lehetőségük volt a csinos kiskosztümös irodai asszisztensi állásokon kívül, és a férfiak bérének mindössze 60 százalékát keresték. A házasság valójában bizonytalan üzlet volt a nők számára, ha balul sült el a dolog, a nemi erőszak vagy családon belüli bántalmazás ellen egyáltalán nem volt védelem. Sok pszichiáter azt hitte, hogy a nők hisztériásak és kiprovokálják a verést a férjükből. A válás nem volt egyszerű kiút, abban az időben gyakori volt, hogy a volt feleségek kevéssel vagy semmivel távoztak a kapcsolatból. A nők az 1970-es évekig még saját hitelkártyájukhoz sem tudtak megbízhatóan hozzájutni, a férjnek kellett a törvényes számlatulajdonosnak lennie. Ahogy Az órák című film is jól mutatja, sok nő alkohol- és gyógyszerfüggőségbe menekült, kezelés nem állt rendelkezésre.
