Az emberiséget mindig is élénken foglalkoztatta a halál kérdése, milyen érzés, amikor véget ér az életünk ezen a világon. Néhányan, akik visszatértek a klinikai halál állapotából, elmesélték, mit éltek át: volt, aki úgy emlékszik vissza, hogy egy űrszerű helyre került, és úgy érezte, hogy a mindenség közepén van, látta galaxist, a kozmoszt, mindent. Más arról számolt be, hogy egy testen kívüli élményt élt át, először azt hitte, hogy ez csak egy rossz álom, de aztán megjelentek körülötte az elhunyt ismerősei.
Most a virtuális valóságnak köszönhetően bárki átélheti a halált, vagy legalábbis azt, ahogyan mi, élők elképzeljük, milyen érzés meghalni. Shaun Gladwell ausztrál kortárs művész Passing Electrical Storms című kiállításán a kiterjesztett valóság segítségével megalkotott élmény állítólag egyszerre meditatív és nyugtalanító. A Melbourne-ben kipróbálható program során a résztvevőket „végigvezetik az élet megszűnésének szimulációján a szívmegállástól az agyhalálig” – ami meglehetősen ijesztően hangzik.
Egy croon12 nevű tiktoker kipróbálta az élményt. Arról számolt be, hogy az embereket lefektetik, az ágy rezeg, majd orvosok veszik körbe az embert, és azt szimulálják, hogy nem tudták újraéleszteni a pácienst. Az illető ezután lebegve felszáll az űrbe, majd saját magát láthatja a testen kívüli élmény átéléséhez.
A jelentkezőknek folyamatosan figyelik a szívverését, és ha szükséges, a személyzet bármikor közbeavatkozhat. Ahogy arra is van lehetőség, hogy valaki feltartott kézzel jelezze, ha túlságosan valóságos és megterhelő volt számára az élmény. Ilyenkor azonnal leállítják a szimulációt.
A kommentelők megosztottak voltak abban, hogy szeretnék-e átélni a halált a virtuális valóságban. Többen azt írták, szívesen kipróbálnák, mások viszont azzal érveltek, hogy a halál élménye nagyon rosszat tesz a pszichének.
(Kiemelt kép: Unsplash)