- 4 mondat, amiről felismered a legborzasztóbb érzelmi manipulációt, a gaslightingot
- 5 jel, hogy egy toxikus kapcsolatban vagy
- Ki menekülhet védett házba a bántalmazója elől és hogyan működik a rendszer?
- 5 óriási felkiáltójel, hogy jó eséllyel mérgező kapcsolat vár rád
Ezt a négy címet fél perc alatt szedtem össze az nlc-ről a bántalmazás szóra keresve. Azon túl, hogy tele vannak megrázó történetekkel, és egészen konkrétan életmentő tanácsokat adnak, hogy hogyan ismerd fel, tudatosítsd és kezeld a bántalmazó kapcsolatot (értsd: hogyan lépj ki belőle ahelyett, hogy az elkövető vélt vagy valós lelki gyötrelmeivel foglalkoznál), van a fenti cikkekben még egy közös vonás:
Mindegyik tanácsot nők adják nőknek.
Amikor a párkapcsolati, szexuális bántalmazásról, elnyomásról, kizsákmányolásról beszél a média, általában adottnak veszi, hogy az elkövetővel (aki az esetek szinte mindegyikében férfi) nincs mit tenni, ő már az, megváltoztatni nem lehet. Zugló utcáin és intézményeiben pár hete felbukkant egy sor plakát, amely azt üzeni: igenis lehet és érdemes is hatni a férfiakra, időben elcsípni a rossz mintákat és tudatosítani bennük, hogy amit tesznek, vagy tenni készülnek, az nem oké. A kampány azt is üzeni, hogy ez nem az áldozatok dolga (hiába a közkeletű elképzelés, hogy „csak jól kell viselkedniük, és majd megváltozik az elkövető”), hanem a többi férfié. A plakátokon híres színész, helyben ismert rendőr, bokszoló, tornász, influenszer inti férfitársait arra, hogy ne bántsanak senkit a négy fal között se.
“A hasonló témájú kezdeményezésekhez képest szokatlan kampány merész lépés, de magától értetődő volt, hogy szükség van rá” – mondta Adler Katalin, a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére négy éve létrejött Békés Otthon program felelőse. A program a Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft. alá tartozik (Katalin itt prevenciós koordinátor) és azzal foglalkozik, hogy hatóságok, segítő szervezetek, oktatási intézmények munkatársait segítse, hogyan ismerjék fel és kezeljék, ha családon, párkapcsolaton belüli erőszakkal, vagy annak gyanújával találkoznak munkájuk során. „A kampány ötlete azokból a képzésekből jön, amelyeket a Stop-Férfierőszak Projekt munkatársaival, Szil Péter pszichoterapeutával és Kuszing Gábor pszichológussal tartunk a Békés Otthon program keretében. Ők egyébként mindketten zuglói lakosok. Tudatosan törekszünk arra, hogy együtt gondolkodjunk a témáról a különböző szakmákkal: a rendőrséggel, a család- és gyermekjóléti központtal, a családok átmeneti otthonaival, a gyámhatóság dolgozóival” – fogalmaz Adler Katalin. A képzéseken kiderült, hogy családon belüli erőszak témájával kapcsolatban sok tévhit kering: többen félreértik például a titoktartás lényegét, azt hiszik, nem szabad elmondaniuk a hatóságoknak, amit az áldozatoktól hallanak, de ez teljes tévedés, ami akadályozza az együttműködést.
„A Békés Otthon program alkalmaira most már maguktól is jelentkeznek az intézmények, mert munkatársaik tanulni szeretnének tőlünk, illetve egymástól. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különböző szakterületek képviselői személyesen találkozhassanak, tudást és tapasztalatot cserélhessenek egymással. Zuglóban például azóta tartja sokkal szorosabban a kapcsolatot ezekben az ügyekben közvetlenül a rendőrség és a bíróság, hogy egy bírónő a távoltartási végzésről adott elő és sok félreértést tisztázott, megkönnyítve ezzel a rendőrök munkáját. Logikus lépés volt a férfiak megszólítása – és nem véletlen, hogy a hat plakát egyik szereplője rendőr” – teszi hozzá Adler Katalin.
„A férfiakon kívül az áldozatoknak, végső soron pedig a lakosságnak is szól a kampány” – mondja Katalin.
Egy nőt is öntudatra ébreszthet, ha azt látja, hogy a férfiaknak azt üzenjük, nem oké, hogy versengő vagy otthon.
Nincsenek illúzióik: tudják, hogy egy durva bántalmazó csak a plakátokat látva nem kap a fejéhez, azzal, hogy „úristen, mit tettem?!”, de sokaknál talán átrajzolhatják a férfiasságról alkotott téves elképzelésüket. „Milyen jó lenne, ha az apák elkezdenének erről beszélni a gyerekeikkel. Ha a fiúk megtanulnák: ha van is erő, azt együttműködésre, egyenrangú partnerségre kell használni.”
„Kuriózum, hogy nem a nők, hanem a férfiak szájából hallják mindezt a férfiak. Az egyetlen hiteles módja, hogy hassunk arra, aki hajlamos az erőfölénnyel való visszaélésre az, hogy olyan férfiak üzenjenek neki, akik egyébként is férfiasak: sportoló, sikeres színész, olimpiai bajnok. Ők nem »nyámnyila pasik«, akiket könnyen elintéznek annyival, hogy »otthon biztosan papucsok«: sikeresek, akár még erőszakos helyzetekben is láthatjuk őket a munkájuk kapcsán.”
Fotó: Sebők Szilvia
Adler Katalin elmondta: már az elején sok megnyugtató visszajelzés érkezett, főleg nőktől, akiknek jól esik, hogy így kerül szóba a téma. „Mintha tehermentesítve érezték volna magukat, hogy végre nem nekik kell kiállni, szólni.”
Működhet – sőt, a legjárhatóbb út –, hogy férfiak vonnak felelősségre férfiakat az erőszakos viselkedésük miatt. A Stop Férfierőszak Projektnek éppen ez az egyik célja. „Az, hogy férfiak egymás között intézzék el, hogy ne használjanak ki vagy bántalmazzanak nőket” – mondta Kuszing Gábor pszichológus, a szervezet tagja. Azt ő sem várja, hogy ez a kampány a párjukat évtizede bántalmazó, súlyos fizikai erőszakot rendszeresen elkövető férfiakat megváltoztassa. „De olyan hatása lehet, hogy a kívülállóknak leesik, hogy nem oké bántalmazni, és esetleg elkezdenek »beleszólni a bántalmazók életébe«, azaz rendre utasítják őket, illetve a hatóságokhoz fordulnak.
Ezért is szerepel rendőr a kampányban: ezzel azt üzenjük, igenis érdemes hívni a rendőrséget.
Eközben persze a rendőröket, családsegítőket is képezni kell.”
A kampányra reagáló kommentek finoman fogalmazva sokszínűek voltak – ez nem meglepő, hiszen a sértettség és a rosszindulat a kommentkultúra lényege, de Adler Katalin pozitív élményekről is mesélt. Sokan érveltek azzal, hogy a bántalmazóknak biztosan nehéz gyerekkoruk volt, vagy egyéb sérülések miatt nem képesek másképp kifejezni az érzéseiket. „Az egyik, férfi elkövetőket védő kommentelőnek végül egy zuglói rendőr leírta, hogy különösebben nem kell sajnálni őket, tapasztalata szerint nem önbizalomhiányban szenvedő emberekről van szó. Rengetegen felsorakoztak a kommentje mögött, férfiak is; beindult egy diskurzus. Ilyenkor érzem, hogy érdemes dolgozni.”
Fotó: Zuglói Közbiztonsági non-profit Kft.
A tények makacs dolgok: a bűnügyi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a párkapcsolati erőszak esetek több mint 90 százalékában férfi az elkövető, és ezt a Békés Otthon program képzésein részt vevő rendőrök is megerősítették. “Erre általában az az ellenérv, hogy a férfi áldozatok közül sokan nem állnak elő, mert szégyellik, hogy egy nő bántja őket. Ekkora azonban nem lehet a látencia. A halálesetek számarányai is azt mutatják, hogy a statisztika érvényesül, az ilyen súlyú bűnöket nem lehet eltitkolni, egyértelmű, hogy a férfiak az elkövetők. Amúgy a nők és gyerekek ellen, a férfi hozzátartozó által elkövetett bántalmazás tekintetében is nagyon magas a látencia, sajnos az áldozatok csak az esetek töredékét jelzik a hatóságoknak.”
A plakátok szereplői mind azonnal értették, miről szól a kampány és miért fontos ez a téma, amikor megkeresték őket, de a „casting” így sem volt egyszerű. „Több visszautasítást kaptunk, de ha kiszemeltünk valakit, megnéztük, mit nyilatkozott a témában. Ez a hat férfi azonnal igent mondott, egyikük sem hezitált.”
Adler Katalinék remélik, hogy megtört a jég és ezentúl könnyebben találnak hiteles alanyokat, „férfiakat, akik, ha megszólalnak, az jelzés lesz mások számára”. Főleg, ha az ötletet, vagy akár magukat a plakátterveket átveszik más kerületek, esetleg fővárosi, országos kampány lesz belőle. „Akkor talán könnyebb lesz bevonni a férfiakat annak tudatosításába, mit jelent a bántalmazás.”
