A Netflix Vigyázzatok Mayára! dokumentumfilmje Maya Kowalskiról szól, aki szüleivel és öccsével a napos Floridában élt. Édesanyja diplomás ápolónőként dolgozott egy kórház kardiológiai osztályán, apja pedig nyugalmazott tűzoltó volt. Beatának a gyermekei voltak a mindene, ezért is aggasztotta annyira, amikor 2015-ben a 9 éves Maya betegeskedni kezdett. A gyereknek a karjában, a lábfejében jelentkeztek a fájdalmak, úgy érezte, hogy lángol a bőre, és befelé kezdtek fordulni a lábai, a végére már járni sem tudott. A szülők orvostól orvosig vitték, de nem sikerült diagnózist kapniuk, egyszer azt is mondták nekik, hogy a gyerek tüneteit szorongás okozza. A nővérként dolgozó anya, mindig minden látogatást alaposan leírt. Már ekkor az sejlik fel a történetében, hogy a nő kivetített Münchausen-szindrómában szenvedett, de ennél az eset sokkal bonyolultabb…
Beata orvosokat kutatott az interneten, hogy megoldást találjanak a kislány hatalmas fájdalmaira. Végül eljutottak Dr. Anthony Kirkpatrickhoz, aki egy CRPS nevű betegséget diagnosztizált a gyereknél és ketamin terápiát javasolt.
Mi a CRPS
A CRPS, vagyis a komplex regionális fájdalom szindróma olyan állapot, melyre egyelőre nincs végző megoldás, sok esetben felismerni is nehéz. A CRPS-ben szenvedők egy reggel kínzó fájdalommal ébrednek, ami nem múlik el. Ez az állapot többnyire a kart, a lábszárat, a kézfejet vagy a lábfejet érinti, és időnként valamilyen sérülést vagy zúzódást követően jelentkezik, de az esetek többségében nem azonosítható trauma. A fellelhető kezelések között, melyek a tüneteket enyhíthetik, ott van az intramuszkuláris botox injekció, a gerincvelői stimuláció, illetve a különböző pszichoterápiák és a hipnózis. De volt olyan, akinek a közvetlenül a térdében adagolt morfium segített.
Kirkpatrick elmondása szerint már háromezer CRPS-ben szenvedő embert kezelt, így a szülők rettentően megörültek, hogy a szakember megoldást javasolt a gyermek betegségére. A ketamint krónikus fájdalom esetén használják. Az agyat stimuláló szernek tekintik, mely stabilizálja a szervezetet. Ám Maya esetében a kisadagban elkezdett kezelés nem hatott, és az orvos Mexikóba küldte a családot, hogy a lány egy ötnapos kómás kezelésben vegyen részt, ami alatt az addigi ketamin dózis ötvenszeresét kapja meg.
Maya napról napra jobban lett, visszatérhetett a régi életéhez, de otthon is naponta 1000 mg ketamint kellett beadnia neki a szüleinek, melyet Dr. Anthony Kirkpatrick és annak kollégája, Dr. Hanna írt fel.
Újabb tortúra kezdődik
Egy évvel később Maya arra ébredt, hogy visszatértek a régi tünetei, ami kegyetlen gyomorfájással párosult. A rémült szülők azonnal bevitték a John Hopkins Kórházba. Hiába ismételgették, hogy a gyereknél CRPS-t diagnosztizáltak korábban, és az egyetlen hatásos szer számára a ketamin, az orvosok hallani sem akartak róla. Nagy viták árán a kórház munkatársai kisdózisban elkezdték adagolni neki a gyógyszert, ami azonban nem tűnt hatásosnak. Ekkor a John Hopkins szakemberei már megkérdőjelezték nemcsak Maya CRPS diagnózisát, de azt is, hogy a fájdalmai valósak.
Kowalskiék jelezték, hogy elviszik a gyereket az intézményből, amire a dolgozók azzal válaszoltak, hogy értesítettek a gyermekjóléti szolgálatot. „Veszélyeztetve láttam a lány életét”- mondta az egyik orvos. Az eset Dr. Sally Smith-hez gyermekorvoshoz és gyermekvédelmi szakemberhez került, aki nem értette, hogy miért adnak ketamint a szülők a lányuknak. „Mert ezt írta fel az orvos, ettől javult az állapota”- felelte az apa a nőnek. Ezt követően a kórház több orvosa is azt írta a jelentésében, hogy az anya kivetített Münchausen-szindrómában szenved, és ezzel veszélyezteti a gyerekét.
Mi a kivetített Münchausen-szindróma?
Münchausen-szindróma by proxy (kivetített Münchausen-szindróma, MSbP) olyan pszichiátriai kórkép, melyben valaki akarattal okoz vagy súlyosbít betegséget a rábízottban, teszi ezt leggyakrabban azért, hogy felhívja magára a figyelmet. Szakemberek szerint a gyermekbántalmazás egyik legsúlyosabb formája ez, ahol általában a gyermeket nem a szó hagyományos értelmében éri fizikai bántalmazás. Ilyen esetekben a gyerekeket mérgezhetik, különböző betegségekkel fertőzhetik meg, vagy egyéb módon okozhatnak neki fájdalmat.
A kislányt 4 nappal később felügyelet alá helyezték. Dr. Sally Smith szerint naponta túladagolták neki a ketamint, veszélyeztetve az egészségét. Csakhogy a csavar a történetben az, hogy Floridában a gyermekjóléti szolgálat nem az államhoz tartozik, mivel privatizálták. Maya esete pedig ahhoz a gyermekbántalmazásra szakosodott SunCoast Centerhez került, ahol Sally Smith dolgozott. Különös adat az is, hogy a megyében, ahol az eset történt az állami átlagnál két és félszer több gyerek került be a rendszerbe gyermekbántalmás miatt. A legnagyobb probléma itt az úgynevezett „szürke zóna”, vagyis azok a helyzetek, amelyeknél nem egyértelműen azonosítható a gyermekbántalmazás, ilyenkor sokszor egy későbbi másodvélemény mondja ki, hogy téves diagnózis miatt vették el a gyerekeket a szüleiktől.
Sally Smith eltökélt volt Maya esetében, és teljesen figyelmen kívül hagyta a CRPS-t korábban megállapító két orvos szakvéleményét. A házaspár kapcsolatára pedig egyre jobban kihatott a kialakult helyzet. A férj próbálta türelemre inteni a nejét, aki akaratos, makacs természetével nem könnyítette meg az orvosok dolgát. A helyzet odáig fajult, hogy teljesen eltiltották a lányától, végül nagy nehezen telefonon beszélhetett vele, felügyelő jelenlétében, aki folyamatosan kontrolálta a beszédtémákat. A lány állapota eközben hullámzó volt. Előfordult, hogy iszonyatos fájdalmakról számolt be, amelyre a nővérek a háta mögött csak annyit mondtak egymásnak, hogy hazudik, máskor pedig arra is képes volt, hogy lemenjen zongorázni a kórház előcsarnokába. „Leszoktatták egy csomó korábban szedett gyógyszerrel, hízott és fájdalma sem volt”- cáfolta meg Maya azon állításait Sally Smith, melyek szerint egyáltalán nem javult az állapota. Az állami gépezet eközben mozgásbalendült…
„Viseld gondját Mayának”
A szülőkre óriási nyomás nehezedett. Az első bírósági meghallgatás után sem került vissza a kislány a családjához. Az apát és az anyát a rendőrség próbálta egymás ellen hangolni, olyan kérdésekkel, hogy gyermekük felügyeleti jogáért, képesek lennének-e lemondani egymásról. A nőt pszichológiai kivizsgálására küldték, ám ott nem Münchausen-szindrómát, hanem alkalmazkodási zavart és depressziót állapítottak meg nála.
A családnak mindenki azt tanácsolta, hogy működjenek együtt a bírósággal, de Beata úgy érezte, harcolnia kell a gyermekéért és azért, hogy megfelelő kezelést kapjon. Amikor Maya már 3 hónapja volt kórházban és gyermekvédelem gondnoksága alatt, újabb bírósági meghallgatás történt, a szülők ekkor sem kapták vissza a felügyeletet. Beata könyörgött, hogy megölelhesse 10 éves lányát, de ezt az esélyt megtagadták tőle. Egy nappal később, amikor férje és fia egy szomszéd gyerek születésnapjára ment, ő felakasztotta magát a garázsban. Hosszú búcsúlevélnek egyik mondata ez volt: „Viseld gondját Mayának.” A család ügyvédje szerint Beata csak egyet akart: rendes kezelést a lányának és kihozni a kórházból. „Úgy érezte, hogy ezt csak így érheti el.”
A nő öngyilkossága után Maya apja engedélyt kapott, hogy elvigye lányát egy másik floridai orvoshoz újabb szakvéleményt kérni. Ez a doktor, az elsőhöz hasonlóan megállapította, hogy a lány CRPS-ben szenved. Vagyis a szülők helyesen döntöttek, amikor nem hagyták annyiban, hogy a kórház leseperje az asztalról a korábbi diagnózist, az azonban már más kérdés, hogy a ketamin – melynek egyik mellékhatása az a gyomorfájás, ami miatt Maya kórházba került – volt e a megfelelő terápia számára. A férfi visszakapta lánya felügyeleti jogát, és bár nagyon lassan, de az új terápiáknak köszönhetően a lány állapota javulni kezdett.
Sally, a közös pont
Amikor Daphne Chen újságíró felfigyelt az esetre, alapos nyomozás után beszámolt az ügyről. A cikk megjelenése után azonban tucatjával jelentkeztek olyan szülők, akik hasonló tortúrán mentek keresztül. Amikor gyerekük bekerült a John Hopkins Kórházba, gyermekbántalmazás miatt eljárást indítottak ellenük. Az ügyeket mindig ugyanaz a személy: Sally Smith kezelte, aki magát együttérző és együttműködő nőnek írta le. Egy apát 300 napra börtönbe zárták, mire ejtették a vádakat, egy másik család eladósodott amiért minden pénzüket ügyvédekre és szakértőkre költötték. A gyermekjóléti felügyelet a szülők szerint „együttműködésre kényszerítette őket”, hogy visszakapják a gyermekeiket. Bár nem érezték magukat hibásnak, aláírták a párterápián, dühkezelési terápián stb. való részvételt, csak azért, hogy jóesetben visszakapják lányuk, vagy fiuk felügyeletét. „Ez színtiszta érzelmi zsarolás volt”- mondta egyikük a filmben. Később számos (de nem minden!) gyerek esetében más diagnózist állítottak fel, amely felülírta a gyermekbántalmazást.
A Kowalski család három tagja azonban nem nyugodott bele a történtekbe, nem egyezkedtek. „Semmi nem változik, ha csendben maradunk”- mondta az apa. Mivel Beata mindent dokumentált és ápolóként remekül átlátta a lánya kezelését, ezek az iratok lettek a család igazi fegyverei, hiszen megcáfoltak számos olyan állítást, amihez a kórház ragaszkodott. Előkerültek a doktorok tapintatlan üzenetei is, melyeket azt követően írtak egymásnak, hogy a nő öngyilkos lett. A család ügyvédje pedig megszerezte Maya 3 hónapos kórházi kezelésének számláját is. Ezen egyértelműen azt küldték el a biztosítónak, hogy a lányt CRPS miatt kezelték, miközben a bíróságra beadott papírokon Sally Smith és a többi doktor azt jelezte, hogy a lánynak nem ez volt a betegsége, és fájdalmai sem voltak.
7 évet vártak
Azonban még 2021-ben sem került lezárásra az öt éve húzódó ügy. A kórház ráadásul egy olyan ügyvédet bérelt fel, aki korábban fellebbviteli bíró volt. Volt, hogy Kowalski úr éjjel kapott emailt arról, hogy a tárgyalás megkezdésének lehetőségét ismét elnapolják. A bíróság nem tudta jóváhagyni a tárgyalás indítványozását, mert azt a fellebbviteli bíróság újra és újra elutasította. A család tárgyalási kérését pedig folyamatosan felfüggesztették.
2022 őszén a fellebbviteli bíróság végül jóváhagyta, a család büntető kártérítés iránti igényét a kórház felé. Az első tárgyalást 2023 szeptemberére 22- re tűzték ki. Sally Smith, valamint az őt foglalkoztató SunCast Center megegyezett a családdal. A kórház a Netflix stábjának úgy fogalmazott, hogy az orvosaik csak jelentik az eseteket, teszik ezt azért, hogy a gyereket védjék. A végső döntést pedig minden esetben a kirendelt gyermekjóléti szakember és a bíróság hozza meg.
De van egy megtört férj, aki a garázsban talált rá élettelen nejére. Egy 16 éves kamasz, akinek szinte teljesen elveszett a gyerekkora, és a fájdalmain kívül a mérhetetlen veszteséggel is meg kell birkóznia. Végezetül ott van Beata fia is, akit mindenki „mellékszereplőként” kezel ebben a történetben…
Van segítség
Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!