A vaj rossz, egyél margarint. A margarin az ördögtől való, egyél vajat. A vörös húsok érrendszeri problémákat okoznak, és a világot is romba döntik. Ne fogyaszd őket! A vörös hús kiváló vasforrás, kerüljön az étrendedbe. Igyál tejet. Ne igyál tejet! Fehér liszt? Ha gyors halálra vágysz, inkább vesd magad le egy hídról.
A fenti sorok nyilvánvalóan jó adag iróniát tartalmaznak, ugyanakkor minden korszaknak megvan a maga mumusa, ami az aktuális közmegegyezés szerint egészségtelen. Jó ideje ilyen a cukor is, ami a diabéteszes betegek számának megemelkedésével (a felnőtt cukorbetegek 100 lakosra jutó száma húsz év alatt megháromszorozódott a KSH 2019-es adatai szerint) mindenkori bűnbak lett.
Ha bármit cukorral készítesz, biztosra veheted, hogy tucatnyian fognak felhördülni a merészséged hallatán. És abban is, hogy jobbnál jobb tanácsokkal látnak el, hogy melyik alternatívát érdemes választani. Ugyanakkor a WHO legújabb ajánlásának fényében a mesterséges édesítőszerek halmozása sem feltétlenül megoldás, ha az egészséges életmód jegyében étkeznél.
A kiadott irányelv szerint:
- a testzsír csökkentése szempontjából semmilyen előnnyel nem jár a fogyasztásuk,
- hosszú távon pedig nemkívánatos egészségügyi problémák alakulhatnak ki a 2-es típusú cukorbetegségtől kezdve a szív- és érrendszeri betegségekig.
Most akkor hogyan tovább?
Az egész probléma gyökere onnan eredeztethető dr. Mucsi Anna, a Kedvestestem podcast házigazdája szerint, hogy a felnőtt populáció 40 százaléka elhízással küzd. Mivel a túlsúly nagyon sok betegség előszobájába belépő, a WHO az évek során egyre több ajánlást adott ki kutatások alapján a cukorfogyasztást illetően, többek között a napi ajánlott mennyiséget is meghatározta.
Ám hogy működik az ember? Csak a legrosszabbat hallja meg, ami ebben az esetben az volt, hogy a cukor rossz, de van egy egyszerű módja a helyettesítésnek (és itt az egyszerűségen van a hangsúly), az édesítőszerek használata. Mondani sem kell, hogy az egyik szélsőséges megoldásról áttérni a másikra általában nem kifizetődő, és ehhez még szakembernek sem kell lenni, hiszen az étkezés mindig a változatosságról és kiegyensúlyozottságról szól. Ha ehhez még hozzávesszük azt a rengeteg ellentmondást, ami az egészséges táplálkozásról kering, az végképp teljes káoszt idéz elő.
fotó: getty images
„Fontos tisztázni, hogy a WHO most sem azt állította, hogy akkor a mesterséges édesítők rosszak – kezdi Szabó Adrienn klinikai dietetikus az irányelvekre reflektálva. – Azt fogalmazták meg, hogy sem a súlycsökkentéshez, sem az egészségmegőrzéshez az édesítőszer nem járul hozzá. De ez nem azért van, mert az édesítőszer egészségtelen, hanem azért, mert be kell látni, az életmódváltásban komplexen kell a témával foglalkozni. Külön-külön egyik sem bűnbak” – emelte ki, hogy mindenkit megnyugtasson sem a cukor, sem az édesítőszer nem az ellenségünk.
És a köd felszáll!
Azt fontos tisztázni: cukor nélkül nincs élet. Tény, hogy a legtöbb feldolgozott élelmiszerbe feleslegesen kerül bele, de az agyunk a legtöbb glükózt felemésztő szervünk, a működéséhez sok cukorra van szüksége. (Persze a dietetikusok ilyenkor nem a cukor fogyasztását szorgalmazzák, hanem elsősorban az összetett szénhidrátokét – mint a hüvelyes és gumós zöldségek, a teljesértékű gabonák, és a gyümölcsök –, melyekből a szervezet a lebontás során hozzájut az egyszerű cukrokhoz.) Alapvetően pedig – ahogyan azt a szakembertől megtudom – az idegszövet és a vörösvértestek például kizárólag a szénhidrátokból képesek energiát nyerni.
„A cukor egy természetes dolog. Biológia óra, fotoszintézis. A növény szén-dioxid és fény hatására, valamint víz segítségével előállítja a szénhidrátokat. Ezt vonjuk ki a cukorrépából, a cukornádból, és ebből lesz számunkra könnyen hasznosítható szénhidrát.”
Tehát ha ebből indulunk ki, akkor a cukor nem egy rossz dolog. Sőt! A mindennapi működésünkhöz abszolút szükség van rá. Emellett viszont az sem elítélendő, aki édesítőszert használ, mert bizonyos esetekben – például cukor-anyagcsere problémák esetén – ez számára a gyümölccsel édesítés mellett egy biztonságos és könnyen elérhető lehetőség. A hangsúly azon van, hogy az édesítő nem a cukor egészségesebb alternatívája, ez egy tévhit, amivel ideje leszámolni.
„A cukorbeteg vagy az inzulinrezisztens nyugodtan fogyaszthat mértékkel édesítőszert, mert az nem fiziológiásan lesz ártalmas, hanem ha túleszi magát a cukormentes ételből. Az édesítőszer egy teljesen biztonságos dolog. De tegyük hozzá, hogy attól nem lesz jobb, hogy a cukrot lecseréljük édesítőre. Az ételekkel való egészséges viszonyt ki kell alakítani, mert addig nem lesz egyensúly meg egészség, amíg szorongás van bennünk ezzel kapcsolatban.”
Adrienn arra is felhívta a figyelmet, hogy még egy cukorbeteg számára sem feltétlenül tilos a cukorfogyasztás, abban az esetben, ha a körülmények megengedik. Például, ha edzés előtt elfogyaszt egy banánt, vagy sütit – megfelelő tudatosság és életmód mellett – az még belefér. Ahogyan azt is kiemelte, hogyha édesítőszer kell nekik ahhoz, hogy a délutáni kávéjukat jó szívvel elfogyasszák, akkor tegyenek bele bátran, mert ártalmatlan. „Az édesítőszerek vagy a cukor kritizálása egyedül azért veszélyes, mert a testtömeget célozza, nem az egészséget.”
Természetes vs. mesterséges édesítőszer
A dietetikus szerint ez a fogalompár teljesen téves, mert az egyes anyagok kémiai tulajdonsága nem határozza meg a biológiai tulajdonságát. Vagyis az, hogy természetes forrásból lesz kivonva a glükóz, vagy kémiailag van előállítva, a szervezetre gyakorolt hatását tekintve ugyanaz. Az édesítőszerekből az egyetlen természetes forrás az lenne, ha a stevia levelét elrágcsálnánk, teszi hozzá a szakember.
fotó: getty images
Igen, az eritrit és a xilit a természetben előfordul – például gombában vagy paradicsomban – viszont, amit a boltban megveszünk, az már nem egy természetes alapanyag. Épp ezért a stevia, xilit és az aszpartám között nem tesz ilyen formán különbséget, mert nem ez fogja meghatározni az egészségünket. Bármelyik vezethet ahhoz az egészségkárosító jelenséghez, hogy a kalóriamentes édesítővel készült ételből büntetlenül ehetünk bármennyit, a cukros étel pedig csaló kaja.
Ne higgy a városi legendának!
Vegyük az aszpartámot. Az aszpartámról úgy tartják, hogy rákkeltő. Az egyetlen, ami toxikus benne, a metanol, azaz a metil-alkohol, ezzel kapcsolatban bizonyították be, hogy káros hatású. Csakhogy ez akkor lenne igazán problémás, ha napi 300 liter aszpartámos kólát fogyasztana el valaki. De ezt a gyakorlatban lehetetlen elérni, hisz nüansznyit használunk az aszpartámból, mert 200-szor édesebb, mint a cukor. „Irreleváns mennyiségben fogyasztjuk, mégis sokan ódzkodnak tőle, mint édesítőszertől, mert az terjedt el róla, hogy rákkeltő és a bélflóra egyensúlyát is felborítja. Holott aminosavként a vastagbélig el sem jut, már a vékonybél szakaszában felszívódik.”
Csináld jobban!
Ha valami biztos, akkor az az, hogy egy egészséges ember nagyon sok mindent megengedhet magának a megfelelő étrend mellett. Akár a fehér kenyeret vagy fehér rizst is, bármennyire rossz mindkettő sajtója.
A bélflóra nem azért lesz csapnivaló, mert édesítőszert is fogyasztunk, hanem mert nem fogyasztunk egy kilónyi zöldséget és gyümölcsöt, nem fogyasztunk hetente többször szárazhüvelyeseket, nem eszünk minden nap egy maréknyi olajos magvat, hogy jófajta rostforrásokat vigyünk be a szervezetünkbe. Parázunk a gluténtól, ezért nem eszünk jó fajta teljes kiőrlésű kenyeret, és változatosan gabonaféléket. Ettől leszünk egészségtelenek. Nem attól, hogy megeszünk egy kanál cukrot egy nap, vagy egy kiskanálnyi édesítőt.
Ahhoz tehát, hogy jobban csináljuk, ezeket kell első körben beépíteni a mindennapokba, és mellé nyugodtan lecsúszhat az az egy szelet süti, fehér lisztből, csoki töltelékkel, ha kell, alaposan megporcukrozva. Ilyen feltételek mellett nem ez fog minket romlásba vinni, sőt, ez az egyensúly a legegészségesebb testünknek és lelkünknek is.
