Sokan panaszkodnak mostanság, hogy nagyon drága lett, ha az ember jogosítványt akar. Te ebből mit érzékelsz? Kevesebb lett a tanuló?
A drágulásnak sok oka van, ugye emelkedtek a rezsidíjak, drágul a benzin, sőt az autóalkatrészek ára is megemelkedett, de talán a legnagyobb árfelhajtó hatással a KATA eltörlése volt, mivel az oktatóknak így sokkal magasabb járulékot kell fizetniük. Az infláció a családok pénztárcáját sem kíméli, és ha választani kell, hogy a villanyszámlát fizetik be, vagy megy a pénz a gyerek jogosítványára, biztosan az előbbit fogják választani. De ha arányaiban nézzük, azért a drágulás egy kicsit mást mutat. Az idősebb kollégák mesélik, hogy egy B-kategóriás jogosítvány ára már 20-30 évvel ezelőtt is nagyjából egy középkategóriás új autó értékének a 10 százaléka körül mozgott. Ma egy ilyen autó nagyjából 6-7 millió forintba kerül, és 6-700 ezer forintért már bőven le lehet tenni a jogsit, sőt ennél olcsóbban is. Persze az ár nyilvánvalóan tanulófüggő: van, akinek már 43 órából megvan, másnak pedig a 100 is kevés. És ez persze városfüggő is: egy kisvárosban általában jóval kevesebb óra is elég, míg a fővárosban vagy a forgalmasabb megyeszékhelyeken jellemzően több órára van szükség. Persze az más kérdés, hogy aki kisvárosban szerezte a jogosítványát, később mennyire áll készen mondjuk a budapesti forgalomra…
Egy tanulónak átlagosan hány órára van szüksége?
60-70 óra most az átlag.
Sokkal kevesebb a tanulód az utóbbi egy-két évben, mint amennyi korábban volt?
Olyan nagyon látványos lemorzsolódás nincsen, talán 10-20 százalékkal lehet kevesebb a tanulók száma. De ezt alig érzékelem, mivel korábban – annak köszönhetően, hogy hosszú éveken át nem képeztek új oktatókat – meg túl sokan voltak, egy tanulónak nálam akár másfél hónapot is várnia kellett a jelentkezése után az első órájára. Ami viszont látványosabb, hogy sokan félbehagyják a tanulásukat, egyszerűen csak felszívódnak. Nekem most három olyan tanulóm is van, akiket már hónapok óta nem láttam, mert egyszerűen nincs pénzük a folytatásra. Fizetik az albérletet, a rezsit, a kaját, a mindent és egyszerűen a végén már nem marad pénz a vezetésre.
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
Egy hosszabb félbeszakítás után a tanuló később gyakorlatilag mindent kezdhet elölről?
Ha még egy nagyon korai fázisnál tartott, a technika kezelésénél és még éppen csak ismerkedett a forgalommal, akkor igen. Azonban ha már jóval beljebb voltunk, akkor később onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagyta. Olyan ez, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Azt szoktam mondani, hogy vezetni mindenki megtanul 20-30 óra alatt. Igazából a közlekedés az, ami nehezebben megy. Nem egyszerű azonosítani a forgalmi helyzeteket, kinek mikor van elsőbbsége, honnan jöhet gyalogos, kerékpáros… Minél nagyobb egy város, annál nehezebb belerázódni. Most is van egy tanulóm, aki ugyan nagyon szépen kezeli az autót, de már 30 órája ott tartunk, hogy egyszerűen döntésképtelen. A kereszteződéshez érve addig gondolkodik, kinek lehet elsőbbsége, hogy mire rájön, hogy neki, a másik autós megunja a várakozást és átjön előttünk keresztben. Persze az elején még segítek neki, de ha mindig én mondanám, hogy mikor szabad mennie, akkor az életben nem fogja megtanulni.
Feltételezem a tanulóid nagy része az iskolapadból kikerülő diák, fiatal egyetemista és olyanok, akik az első munkahelyük előtt állnak. Rajtuk kívül kik jönnek még?
A frissen érettségizettek és a 20-22 évesek a leggyakoribbak. A nőknél látom, hogy sokan harminc körül kezdik el a vezetést. Azt mondják azért, mert addigra érzik úgy, hogy lélekben felkészültek rá. Rájönnek, hogy autóval esetleg kényelmesebb lenne munkába menni, vagy jön a gyerek, és nem akarja őt biciklivel meg tömegközlekedéssel fuvarozni. Negyvenes- és ötvenes tanulóból már tényleg csak néhány van, jellemzően ők is nők.
Sok olyan tanulód van, akinek régről már van jogosítványa, és csak a tudását szeretné felfrissíteni?
Ez általában azokkal fordul elő, akik fiatalon ugyan leteszik a jogosítványt, de csak jóval később vásárolnak autót maguknak. Úgy gondolják, hogy mielőtt újra volán mögé ülnének, előbb vesznek pár órát, hogy belerázódjanak.
Mennyi idő alatt tudnak visszarázódni?
Erre nincs szabály, de jellemzően 6-10 óra elég szokott lenni ahhoz, hogy már oktató nélkül is vissza merjenek menni a forgalomba. Mivel nem kopott meg a tudásuk, ez a pár óra csak ahhoz kell, hogy visszanyerjék az önbizalmukat. Beül az autóba, stresszel, hogy úristen, megint vezetek, és jobban érzi magát, ha ott ül mellette egy oktató. Náluk az szokott lenni, hogy eleinte megyünk az én autómmal, és ha már látják, hogy nincs szükség a pedáljaimra és közbeavatkozásomra, akkor átülünk az övékbe, hogy azzal is megbarátkozzanak. Volt olyan jogsis tanulóm, aki 20 órát is vett, pedig hibátlanul vezetett, tök ügyes volt. Mondtam is neki, hogy csak itt unatkozom mellette, de ő azt mondta, hogy a jó vezetéséhez én is kellek, mert megnyugtatja őt a jelenlétem. A vicces az, hogy pszichológus volt. Kérdeztem is tőle, hogy „Akarsz beszélni róla?” (nevet)
Említetted, hogy 30 fölött nagyrészt nők járnak hozzád. Ez szerinted azért van, mert ők óvatosabbak, vagy lehet valami a női sofőrökről szóló otromba viccekben?
Semmiképp sem rosszabbak, inkább óvatosabbak, sőt igazság szerint a fiatalok között a nőket/lányokat egy kicsit könnyebb vezetni tanítani, mint a fiúkat. Pontosan azért, mert óvatosabbak.
A fiúk általában bátrabbak, de a 18-20 éves fiúkra sokszor inkább az jellemző, hogy már túl bátrak. Levezet egy óraszámot, kezd ráérezni az ízére, nagyon felbátorodik és gyakorlatilag vakon megy be kereszteződésekbe, hiszen ha tegnap se jött ott senki, akkor biztos ma is rendben lesz.
Nem győzök fékezni helyettük. A nők kicsit jobban tartanak a forgalomtól, ezért megfontoltabbak, többet gondolkodnak vezetés közben.
Képünk illusztráció – MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Egyre többször hallani, hogy Magyarországon nagyon sokat romlott az utóbbi években a közlekedési morál az utakon. Te ebből mit tapasztalsz?
Sajnos ez így van. Dühítő, hogy a büntetőfékezésből az elmúlt pár évben nagy divat lett, pont tegnap játszotta el velem megint valaki. Azt látom, hogy a környékemen általában az emberek türelmesebbek a tanuló vezetőkkel, de itt is előfordul, hogy egy autós ott megy a se**ünkben, hátha ettől majd a tanuló gyorsabban fog menni, pedig igazából csak jobban stresszeli a helyzet. Ha valaki az első óráit tölti az utakon, nyilván nem várható el tőle, hogy mindig a megengedett maximális sebességgel menjen. Ő 50 helyett 40-nel ment. Jött is az előzés és a befékezés.
Már a kétezres évek elején tanítottál vezetést két évig, majd hosszabb kihagyás után négy éve tanítasz megint. Érzékelhető a változás a két időszak között az utakon?
Sokkal több lett az autó az utakon, sokkal nagyobb a forgalom, ezért figyelni is sokkal jobban kell, és a nagy forgalom miatt türelmetlen emberekből is több van. Emiatt a diákoknak is több óra kell a szükséges rutin elsajátításához. Emellett a szakmában azt is észrevettük, hogy a fiatalok sokkal figyelmetlenebbek lettek. Régen jobban figyeltek ránk, óvatosabbak voltak, ma pedig sokszor az ellenkezőjét tapasztaljuk. Számtalanszor előfordul, hogy amikor villamossínt keresztezünk, meg se nézi azt, csak simán áthajt rajta. Amikor megkérdezem, hogy mer rámenni úgy a villamossínre, hogy előtte körül se néz, jön az „Úristen! Tényleg”. De az is majdnem heti szinten előfordul, hogy odanéz a tanuló, látja, hogy jön a villamos, mégis ráhajt a sínre, én meg fékezek, és kérdezem „Hogy létezik, hogy nem vetted észre?” Ő meg mondja, hogy látta, csak nem fogta fel. Tehát figyelmetlen volt, vagyis a néz, de nem lát tipikus esete.
Szerinted mitől lettek figyelmetlenebbek?
Régen, még az én gyerekkoromban, hogyha mentünk a családdal valahová autóval, akkor mi gyerekek csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Néztük a forgalmat, a többi autót, a táblákat, az utakat vagy épp azt, hogy mit csinál apa a volán mögött. Most a saját gyerekeimen is látom, hogy amint beülnek a kocsiba, azonnal nyomkodni kezdik a telefont és fel se néznek onnan. Aztán 17-18 évesen a telefonnyomkodó gyerekek hirtelen belecsöppennek a nagy forgalomba, és szokniuk kell a figyelést és az előre gondolkodást.
A te szempontodból mi a jobb, ha valaki nulla gyakorlattal ül be hozzád, vagy az, ha mondjuk az apja egy földúton kicsit már tanítgatta vezetni előtte?
Az egyetlen hátránya annak, ha már tanítgatta valaki, hogy magával hozhat onnan rossz beidegződéseket – például apa mindig úgy vezet, hogy az egyik keze a váltón van – , de ebben a fázisban ezeket még könnyen ki lehet nevelni a tanulókból. Én inkább csak az előnyét látom annak, ha már vannak alapok, például nem okoz gondot neki az elindulás. Addig sem az én autóm kuplungját gyilkolja. (nevet) Meg is szoktam kérdezni, hogy gyakorolt-e már valakivel, mert ha igen, legalább a kezdő lépéseket át lehet ugorni. Az is jellemző manapság a fiatal srácoknál, hogy azt mondják, a kormányzás már megy nekik, mivel sokat szimulátoroznak, és mindig csodálkoznak, amikor rámutatok, hogy egy valódi autóban ez mennyire másképp működik. Az autóvezetés nem arról szól, hogy kicsavarjuk a kormányt, míg a játékban ez teljesen megszokott dolog.
Hallgatnak rád a fiatal tanulók? Megvan az oktatói tekintély?
Alapvetően igen, de azért vannak kivételek. Volt nemrég egy első éves egyetemistám. Megkaptam a kartonját, felhívtam, hogy egyeztessek, mondom neki, hogy András vagyok az autósiskolából, ő meg rávágja, hogy „Na csá, már vártam, hogy hívjál”. Így indított. Még a haveromat sem üdvözlöm így, nemhogy az oktatómat. És persze volt olyan is, akinek hiába magyaráztam a kocsiban, akkor sem úgy csinálta, ahogy mondtam. Egy ideig vergődtünk egymás mellett, aztán mondtam neki, hogy leadom a kartonját az iskolánál, hogy keressenek neki másik oktatót, hátha rá hallgatni fog. Mint később megtudtam, az utódom is rendesen megküzdött vele, mert mindig ment, mint a mérgezett egér. Végül azonban összekapta magát. Gondolom a szülei látták a sok-sok kifizetett órát és némi nyomást helyeztek rá. Ciki lett volna neki otthon, ha egy második oktató is leadja. De ő inkább egy véglet, azért nagy többségben nem ez a jellemző.
Nem túl korai még, hogy sokan 17-18 évesen kezdenek vezetni?
Ez erősen egyén- és személyiségfüggő. Van, aki már 17 évesen érett arra, hogy forgalomban vezessen, felfogja az ezzel járó felelősséget és átlátja a veszélyforrásokat, de van most például egy 32 éves családapám, akivel 90 óránál tartunk, és még mindig úgy megy, hogy néha én is félek mellette. De alapvetően a 17 éves kor sokszor tényleg picit kevés, én támogatnám, hogy toljuk ki inkább 18-ra, amúgy is sok uniós országban ez a helyzet.
A lányok amúgy fejben hamarabb érnek, a 17 éves srácok sokkal éretlenebbek, mint a hasonló korú lányok. Pár hónapja kiakadtam egy 17 éves fiún, aki az autóban halál komoly arccal megkérdezte tőlem, hogy miért kell betartani ezt a sok hülye szabályt.
Tényleg el kellett magyaráznom neki, hogy az életben miért tartjuk be a szabályokat, erre meg azt mondta, hogy biztos én se tartom be őket, amikor nem ül mellettem tanuló. Amikor rávágtam, hogy én olyankor is követem a szabályokat, láttam rajta – vigyorgott – , hogy nem hisz nekem. El tudom képzelni, milyen példát kap otthon a szüleitől.
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
A feleségem szokta mondani néha, hogy harminc alatt egyetlen férfinak sem adna jogosítványt.
(nevet) Van ebben valami. Közben meg tényleg sok olyan fiatal fiúval is találkozom, aki ügyes, felelősségteljes és láthatóan készen áll rá. Például nemrég volt egy olyan fiatal tanulóm, akinek nem a szülei fizették az oktatást, hanem ő kereste meg rá a pénzt nyári munkával. Látszott, hogy neki ez érték: mindig odafigyelt és óvatos volt.
Vannak olyan reménytelen esetek, akik hiába vesznek akárhány órát, jobb lenne, ha sosem vezetnének?
Az egyik főnököm szokta mondani, hogy igazából a barnamedvét is megtanítják a cirkuszban biciklizni, pedig neki esze ágában sincs biciklizni. Ha valaki szeretne autót vezetni, akkor őt meg lehet erre tanítani. De nyilván vannak nehezebb esetek, akiknek ehhez 100-150-200 óra fog kelleni.
Mit szeretsz a legjobban a szakmádban?
Van abban valami szép, hogy valaki odajön hozzád, még az autót sem tudja elindítani, néhány hónappal és sok letanított órával később pedig már jogosítvánnyal a zsebében, magabiztosan közlekedik a forgalomban. Látom a munkám eredményét. Úgy érzem, nekem is van egy kis részem a sikerében. Vagy odajön hozzám anyu/apu, és büszkén elújságolják, hogy a gyerek nemrég fent volt Pesten autóval, és ott is gond nélkül vezetett. Ez nekem nagyon jó érzés. Próbálom úgy tanítani a vezetést, hogy ne csak egy szükséges rossz legyen, hanem megpróbálom megszerettetni a tanulóval ezt az egészet.
És mi a legnagyobb nehézség?
Engem mindig az értelmetlen szabályok tudnak felbosszantani. Most vezették be például, hogy legalább két órával kezdés előtt be kell jelentenem, ha órát adok valakinek. Ezzel csak az a gond, hogy ha valaki az utolsó pillanatban mond vissza egy órát, nem tudok senkit beugrasztani helyette. Ismerem a tanulóimat, sokszor tudom, melyikük érhet rá, ezért korábban csak szóltam valakinek, hogy lett egy megüresedett hely, lehet jönni. Most nem lesz ilyen, csak malmozhatok.
Egy autóiskolás autó átlagosan hány évig használható?
Nyilván autófajtától meg használatba vételtől is függ. Próbálunk saját autókkal dolgozni, nem az iskoláknak, hanem az oktatóknak vannak autói, ezért mindenki nagyon vigyáz a sajátjára. Én a mostanit 10 évesen vettem, háromévnyi oktatással 107 ezer kilométert pakoltam bele – összesen 345 ezer fölött jár – , de tízezrenként mindig jön az olajcsere és az alapos ellenőrzés, hogy ne legyen gond.
Ha egy-két hétre szerelőhöz kerül a kocsid, addig nincs bevételed?
Szép lenne, ha fenn bírnánk több autót is tartani, de a szakmában nem ez a jellemző. Három év alatt ez a kocsi szerencsére csak kétszer maradt ott hosszabban a szervizben, jellemzően egy alkatrész megérkezésére kellett várni. A tartalékautó kérdését sok oktató úgy szokta megoldani, hogy a feleségük autóját is bepedálozzák. Ha ne adj isten lerobban a kenyérkereső autó, át lehet ülni a feleség kocsijába. Amikor én kocsi nélkül maradtam, az egyik kollégám tartalék kocsiját kértem kölcsön. Persze nem ingyen, gyakorlatilag kibéreltem tőle.
