nlc.hu
Életmód
Megható pillanatok a sportszerűségről

Emberségből jeles: sportolók, akik bizonyították, nem(csak) a győzelem a fontos

Nem véletlenül osztanak fair play díjat azoknak a sportolóknak, akik a pályán nagy önzetlenségről tettek tanúbizonyságot, hiszen ilyen tekintetben is érdemes példát venni róluk.

A Budapesten megrendezett atlétikai világbajnokság eddigi egyik legemlékezetesebb momentuma a női rúdugróknak köszönhető. A döntőben az ausztrál Nina Kennedy és az amerikai Katie Moon bizonyult a legjobbnak, ám mivel ugyanannyit rontottak, illetve a 495 centimétert egyikük sem tudta megugrani, a versenybíró felajánlotta, hogy folytathatják tovább, amíg valamelyikük nem körözi le a másikat, de egy döntetlenben is kiegyezhetnek. A két sportoló az utóbbi lehetőséget választotta, így két világbajnokot hirdettek.

„Nagyon sokáig voltunk a pályán, abszolút a határainkig toltuk egymást. Katie a világbajnok, az olimpiai aranyérmes. Nem gondoltam volna, hogy osztozni akar az érmen, azt hittem, tovább kell ugranunk. Aztán ránéztem, és mondtam, hé, talán meg akarod osztani ezt? A megkönnyebbülést láthattad az ő és az én arcomon is”idézi a Telex az ausztrál versenyzőt.

Az amerikai Katie Moon ünnepel az ausztrál Nina Kennedyvel, miután úgy döntenek, hogy megosztoznak az aranyérme a női rúdugrás döntőjében az atlétikai világbajnokságon Budapesten.

Katie Moon és Nina Kennedy ünnepel, miután úgy döntenek, hogy megosztoznak az aranyérmen a női rúdugrás döntőjében a Budapesten rendezett atlétikai világbajnokságon. (Fotó: Li Ming / Xinhua via AFP)

Nina Kennedy és Katie Moon példája szerencsére nem egyedi, sok sportoló örvendeztetett már meg minket ilyen igazán szívmelengető pillanatokkal, sokan tettek már tanúbizonyságot arról, hogy a sportszerűség igenis létezik. Ez lehet olyan apró gesztus is, mint hogy valaki beköti az ellenfele cipőjét, vagy segít a másik csapat játékosának, ha begörcsöl a lába a pályán, és van, aki még az első helyét is hajlandó beáldozni a fair play jegyében, mint tette azt néhány évvel korábban egy fiatal evezős, akit miután győztesnek hirdették ki, jelezte, hogy érdemes lenne megnézni a célfotót, így derült ki, hogy egyvalaki jobb volt nála, ő csak másodikként ért célba. 

És igen, arra is volt már példa, hogy ketten osztoztak egy aranyérmen, a tokiói olimpián nem tudtak győztest hirdetni férfi magasugrásban vasárnap. A katari Mutaz Essza Barsim és az olasz Gianmarco Tamberi 237 centiméterig jutott el, de a 2,39 méter már kifogott rajtuk. Ők is úgy döntöttek, hogy nem próbálkoznak tovább, inkább mindketten aranyérmesek lesznek. Nemrég egyébként mindkettőjüket nagy üdvrivalgással fogadták a budapesti világversenyen, és az előbbiek miatt érthető is, hogy miért. 

Ugyan lehet mondani, hogy ez egy igazi win-win szituáció, mindketten jól jártak, de vannak, akik nemcsak döntetlen helyzetekben mutatják meg, milyen fából faragták őket. A riói olimpia női 5000 méteres síkfutás első előfutamában két futónő összeakadt, és végül mindketten elestek. Abbey D’agostino állt fel először, majd felsegítette Nikki Hamblint. Ezután megpróbálták folytatni a versenyt, és végül mindketten beértek a célba.  Az eset után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pierre de Coubertin-medált adományozott a két versenyzőnek. Az olimpiákon mutatott rendkívüli sportszerűségért vagy az olimpiai mozgalom érdekében tett szolgálatért járó díjat 1964-ben alapították, de eddig mindössze 17 alkalommal adták át.

Hasonló történt a tokiói olimpián is, a 800 méteres síkfutás elődöntőjében az amerikai Isaiah Jewett és a botswanai Nijel Amos egymás mögött haladt, és miután egyikőjük elesett, másikuk felbukott benne. A két férfi ezután felsegítette egymást a földről, majd együtt kocogtak be a célba, a mezőny ugyanis már beért addigra. Amos végül így bekerült a döntőbe, Jewett azonban elbukta ezt a lehetőséget. „Bármennyire is dühös vagy, hősként kell felülkerekedned ezen, meg kell mutatni, hogy emberséges vagy, hogy jó ember vagy” – nyilatkozta később. Hozzátette, keveseknek adatik meg, hogy részt vegyen egy ilyen versenyen, amiért nagyon hálás, és számára az adott pillanat a fontos, nem az, hogy mi történt korábban. 

Grigor Dimitrov 2018-ban brisbane-i nemzetközi tenisztornán a brit Kyle Edmund elleni negyeddöntő során sportszerűségről tett tanúbizonyságot, amikor ugyanis ellenfele elesett, és szemmel láthatóan óriási fájdalommal küzdött, ő átugrott a hálón, és odarohant hozzá, majd a pálya szélére segítette őt.

Grigor Dimitrov segít Kyle Edmundnak, miután megsérült a lába egy ausztrál teniszversenyen.

Grigor Dimitrov segít Kyle Edmundnak lemenni a pályáról, miután megsérült a lába a mérkőzésükön (Fotó: Saeed KHAN / AFP)

Nemcsak a sportolók figyelnek oda egymásra, edzők is bizonyították már, hogy számukra sem csak a győzelem a fontos. A 2022-es Nemzetközösségi Játékokon (Commonwealth Games) egy jamaicai tollaslabdázó, Samuel Ricketts cipője tönkrement, ellenfele edzője, Hendrawan azonnal a segítségére sietett, és felajánlotta saját lábbelijét, hogy folytatni tudja a versenyt. Ricketts aznap egy másik mérkőzésen is kölcsönkapta a cipőt, és ugyan a gesztus igazán nagyvonalú volt, sajnos a jamaicai sportolónak egyik meccsen sem volt szerencséje, mindkettőt elveszítette. 

Hasonló történt egy magyar versenyzővel is egyébként, Sárosi Laura a franciaországi La Roche sur Yon-ban rendezett Eb második körében 1-0-ra vezetett a német Karin Schnaase ellen, akinek egyszer csak elszakadt a cipője. A szabályok szerint a játékos nem hagyhatja el a pályát, a németnek pedig nem volt tartalék cipője, így Sárosi könnyedén megnyerhette volna a mérkőzést, ő azonban odaadta az éppen nem használt cipőjét ellenfelének, aki végül legyőzte őt.  És a meccset lehet, hogy elveszítette, de önzetlenségét fair play-díjjal jutalmazták. 

Lehet mondani, hogy teljesen más a tét, amikor valakinek a csapattársa, vagy éppen a barátja, testvére kerül bajba. Pavuk Tíra még a 2017-es junior atlétikai Eb-n adta fel dobogós esélyeit, hogy segíthessen sérült honfitársának, Tóth Lili Annának, akin mások egyszerűen csak átugrottak. Sportszerű cselekedetéért Pavuk Tíra is fair play-díjat is kapott

A 2016-os World Triathlon Series döntőjén Alistair Brownlee brit triatlonista és fivére, Jonathan is rajthoz állt. Jonathan magabiztosan vezetett, ám egyszer csak lassulni kezdett, és félő volt, hogy össze fog esni. Ugyan Alistair megtehette volna azt, hogy elhalad mellette, és így az első helyre kerül, de úgy döntött, segít fivérének, aki így végül a második lett, ő pedig a harmadik. „Alistairnek megvolt az esélye a győzelemre, de eldobta, hogy segítsen nekem. Életem végéig hálás leszek érte” – nyilatkozta Jonathan Brownlee.

Három évvel ezelőtt a koppenhágai Parken Stadionban Dánia-Finnország Európa-bajnoki csoportmérkőzés első félidejében Christian Eriksen összeesett a pályán, megállt a szíve. Miközben megkezdték az újraélesztést, a dán válogatott tagjai, akiket szemmel láthatóan nagyon megrendítettek a történtek, körbeállták csapattársukat, hogy eltakarják őt, valamint azokat, akik Eriksen életéért küzdöttek. Hivatalosan is ők, valamint a sportolót ellátó orvosi csapat lett az Eb igazi hőse. 

Csapattársai körbeállják Christian Eriksent, miután összeesett a pályán.

Csapattársai körbeállják Christian Eriksent, miután összeesett a pályán (Fotó: Friedemann Vogel / AFP)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top