Laikusként általában akkor tekintünk valakit halottnak, ha leállt a szívverése. Egy új tanulmány viszont megállapította, hogy egyes embereknél újraélesztés közben bizonyos fokú öntudat mutatható ki akár még a szívleállás után egy órával is.
A kutatás során az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Bulgária 25 kórházában két éven keresztül követtek nyomon 567 olyan beteget, akiknél hirtelen szívmegállás következett be a kórházban. Ilyen esetekben, miközben az egészségügyi team az újraélesztést végezte, a kutatócsoport megvizsgálta a beteg vizuális és hallásra vonatkozó éberségét. Amennyiben az újraélesztés hosszabb ideig tartott, műszerek segítségével megmérték az elektromos aktivitást és az oxigéntelítettséget a beteg agyában.
Néhányan valamilyen szinten a tudatoknál lehetnek újraélesztés közben (Fotó: Unsplash)
Az agyi vizsgálatoknak alávetett betegek 40 százaléka mutatott olyan agyi aktivitást, amely az öntudatra jellemző, erre olykor még az újraélesztés után 60 perccel is volt példa. Az elektroenkefalogram (EEG) mérései szerint a gamma-, delta-, théta-, alfa- és béta-hullámok terén is voltak „kitörési csúcsok”, amelyek az agy súlyos oxigénhiányos állapota ellenére a magasabb szellemi funkciókhoz kapcsolódnak – írja a Psychology Today.
Emlékszel, hogy meghaltál?
A megpróbáltatásokat túlélő 53 beteg közül csak 28-an voltak olyan állapotban, hogy később leírják, mit éltek át, miközben megállt szívvel feküdtek, és tulajdonképpen minden értelemben véve halottak voltak. Bár az újraélesztés során egyikük sem mutatott olyan jeleket, amely bármilyen tudatosságra, eszméletre utalt volna, 39 százalékuknak voltak emlékei az esetről.
A kutatók négy kategóriába sorolták ezeket az emlékeket:
- Kómából való felébredés az újraélesztés során
- Kómából való felébredés az újraélesztés utáni időszakban
- Álmok és álomszerű élmények
- Felidézett halálélmény
Az egyik páciens például emlékezett arra, hogy az orvosok elektródákat erősítettek a mellkasára és sokkolták – ami valóban megtörtént az újraélesztés során. Egy másik beteg azt állította, hogy látta és halotta az orvosokat, miközben próbálták visszahozni az életbe.
Hat túlélő olyan megmagyarázhatatlan, halálközeli élményeket írt le, mint például hogy hallották az elhunyt nagymamájukat, aki azt mondta, hogy vissza kell menniük, vagy elhagyták a testüket, és kívülről figyelték, mi történik velük.
Látomás a valós eseményekből
Hogy kiegészítsék a kórházi kutatási eredményeket, a tudósok további 126 emberrel beszéltek, akiknek szintén szívmegállásuk volt. Az interjúk alapján felfedeztek egy ötödik élménykategóriát: amikor a tényleges orvosi események ijesztő, hamis látomásokként jelennek meg a páciensben.
Az egyik interjúalany az őt újraélesztő orvosokat a testét tépő szörnyeknek látta, egy másik pedig azt hitte, hogy az infúziós tű szúrása már azt jelenti, hogy a pokolban ég. Mindketten tisztában voltak valamilyen szinten, hogy valójában mi történik körülöttük, de az elméjük a fantázia segítségével kiszínezte az eseményeket.
„Ezek az élmények bepillantást engednek az emberi tudat egy valós, ám kevéssé értett dimenziójába, amely a halállal válik leplezetlenné” – mondja a tanulmány vezető szerzője, dr. Sam Parnia, a New York-i Egyetem Langone Health intenzív terápiás- és újraélesztési kutatások igazgatója.
A szakember és kollégái azt feltételezik, hogy a haldoklás folyamata arra késztetheti az agyat, hogy feloldja a szokásos korlátozásait. Ez megmagyarázhatja, hogy a halál küszöbéről visszatért emberek miért számolnak be hirtelen mentális tisztánlátásról vagy hogy a születésüktől a halálukig minden emlékük lepörög előttük.
Több lehetnek tudatában, hogy újraélesztik őket
Persze a tanulmánynak megvannak a korlátai. A kutatók nem minden túlélőnél mérhették az agyi aktivitást, így ezeket a konkrét bizonyítékokat nem tudták összevetni páciensek visszaemlékezéseivel. Enélkül a tanulmány csak arra a következtetésre juthat, hogy a betegek agyi aktivitása olyan volt, mintha tudatuknál lettek volna, de arra nem, hogy valóban tudatuknál is voltak.
A bizonytalanságok ellenére a kutatócsoport munkája hasznos információkkal szolgál az orvosok számára. Eddig a szívmegállásos betegek kevesebb mint egy százalékáról feltételezték, hogy tudatában vannak az újraélesztésnek. Ezt az arányt a külső jelek – például a mozgások és a nyögések – alapján becsülték meg. A mostani tanulmány szerint viszont a betegek szemszögéből nézve ez az arány inkább 7 százalék lehet.
„Ezek az elektromos jelek nem a haldokló agy trükkjeként jönnek létre – mondja Parnia – Ezek valódi tapasztalatok, amelyek a halállal együtt jelentkeznek.”
A betegek szívmegállás alatti tudatos élményei szerepet játszhatnak az újraélesztés utáni pszichológiai állapotukban is. Azok, akik transzcendentális élményt élnek át, pozitívabb életszemlélettel kerülhetnek ki, míg azok, akik tudatában vannak a fájdalomnak, hajlamosabbak lehetnek a poszttraumás stressz zavarra. Ez tovább erősítheti azokat az érveket, hogy fontos a betegek újraélesztés közbeni nyugtatása.
