A tanulás egy élethosszig tartó folyamat. Amíg még egészen kicsik vagyunk, esünk-kelünk, hogy aztán később talpra álljunk, de ez a folyamat nem pusztán fizikai megmérettetések sorozata. Megpróbáljuk észlelni a körülöttünk lévő világot és valamelyest eligazodni benne. Ovis korunkban még nem jelentett problémát az, hogy ebbe a sokszor amúgy is zavaros világunkba még egy barátot is szerezzünk. Már szinte viccesnek tűnhet, hogy gyakran az élethosszig tartó barátságok pusztán egyetlen kérdéssel kezdődtek: „Leszel a barátom?”
Ahogyan telnek az évek és elkezdődik az általános iskola, középiskola és az egyetem, egyre több emberrel ismerkedünk meg, ezáltal pedig egyre több barátra is teszünk szert. Igen ám, de amint vége ennek az időszaknak, valami megváltozik. Mire eljutunk idáig, addigra már számos korszakon keresztülmentünk. Tanultunk, figyeltünk, küzdöttünk, felnőtté váltunk, mindezt a barátainkkal karöltve. Persze nem törvényszerű, hogy akiket fiatalon megismertünk, később felnőttként is szerves részeik legyenek az életünknek.
Mindenki életében elérkezik az a pont, amikor csúnyán mondva, „szelektálnia” kell a barátai között, hiszen nem az számít, hány barátunk van, hanem az, hogy azok igaz és feltétel nélküli bizalmon alapuló kapcsolatok legyenek, amit az idő előrehaladtával egyre nehezebb kialakítani.
Felnőttként már sokkal nehezebb tartós barátságokra szert tenni?
Egyre többen érezhetik úgy, hogy felnőttként ahogyan belekerülnek az állandó mókuskerékbe, sokkal nehezebben tudnak barátkozni, továbbá nehézségekbe ütköznek, pláne ha egy tartós és igaz barátságot szeretnének kialakítani. Persze ezt számos tényező befolyásolhatja, hiszen legtöbb esetben az adott élethelyzetünk határozza meg a legjobban, hogy éppen milyen környezetben, kikkel és milyen társasággal találkozunk, azonban ez a jelenség nem pusztán egy tévképzet.
A barátkozás sokkal bonyolultabb művelet lehet, mint azt fiatalabb korunkban gondoltuk volna.
Fotó: Depositphotos
A felmérések alapján a kapcsolatok alakulásába a koronavírus-járvány okozta lezárások is közrejátszottak, ennek ellenére a kutatások azt mutatják, hogy
az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, az nem más, mint a bizalom hiánya.
Ennek oka, hogy az emberek fiatalabb korukhoz képest jóval nehezebben bíznak meg új emberekben. Tény, hogy az idő elteltével egyre tudatosabban éljük a mindennapjainkat, megválogatjuk a minket körülvevő embereket, azonban egyre jobban félünk a kockázattól, illetve a csalódástól is. Talán ennek is köszönhető, hogy igyekszünk minél szorosabbra fűzni régi barátainkkal a köteléket, amelyet éveken keresztül oly gondosan ápolgattunk.
„Biztos, hogy nem tudnék megbízni egy olyan emberben, akit pár éve ismerek a gyerekkori barátaimhoz képest” – meséli a még egyetemre járó Bálint.
A magány mint népbetegség?
Az Egyesült Államokban már a koronavírus-járvány előtt is megfigyelhető volt, hogy a magány mint társadalmi jelenség mondhatni vírusszerűen terjedt. Egy jelentés arra hívta fel a figyelmet, miszerint az amerikai felnőttek fele arról számolt be, hogy nagymértékű magányt érez. A gyenge kapcsolatok azonban nemcsak a lelki, hanem a testi egészségünkre is nagy hatással lehetnek. Akár 29 százalékkal megnövelheti a szívbetegségek kockázatát, 32 százalékkal pedig a stroke veszélyét.
Egy szoros barátság kialakítása akár 200 órát is igénybe vehet
A szociológusok szerint a barátság kialakításához két fontos összetevőre van szükség. Ez nem más, mint a folyamatos – néha pedig váratlan – interakciók, továbbá az úgynevezett közös sebezhetőség. Marisa Franco pszichológus az NPR híradónak elmondta, hogy a felnőtté válás során egyre nehezebb olyan környezetet találni, ahol mindez létrejöhet, hiszen a munkával, gyermekvállalással és egyéb kötelezettségekkel jóval kevesebb időnk marad a barátkozásra is.
A kutatások szerint a szoros barátságok kialakítása átlagosan 200 órába is telhet. A napi teendők mellett akár egy szabad 2-3 órát is nehéz keríteni, így nem csoda, ha a 200 óra láttán elkerekedik a szemünk, azonban a szakember szerint ez nem lehetetlen. Véleménye szerint a kulcs a csoportos tevékenységekben rejlik.
„A kutatók azt is megállapították, hogy amikor csoportokat alakítunk ki, barátságaink sokkal tartósabbak, mint az egyénekkel való kapcsolatok, mert innentől kezdve már több érintkezési pontunk van” – mesélte a lapnak.
Valóban csak ezeken a tényezőkön múlik a barátkozás?
Arra a kérdésre, miszerint miért olyan nehéz felnőttkorban barátkozni, a Redditen számos válasz érkezett, és vannak, akik szerint ez nem pusztán az időn, illetve a bizalmatlanságon múlik.
„Szerintem az emberek nagy része rettentő felszínes, nem köti le huzamosabb ideig a figyelmüket semmi, nem szeretnek belemenni mélyebb témákba, és mivel rengeteg felszínes dologról beszélnek, ezért hamar elkopik a barátság. Unalmassá válik mindig arról beszélni, hogy ki mit főzött és kinek a gyereke viselkedett megint rosszul az oviban, lehet erről beszélni persze, de ne ez legyen az állandó beszédtéma” – írta egy felhasználó.
Egy másik Reddit-felhasználó szerint az utóbbi években jellemző lett egy általános barátságtalanság az emberek részéről, amiben véleménye szerint közrejátszhat a napjainkban uralkodó gazdasági helyzet is.
„Én inkább introvertált voltam. Kevés, de annál minőségibb kapcsolatokat próbáltam kiépíteni. Sajnos pár évig padlón voltam, aztán egy idő után senki sem volt kíváncsi rám és szétszéledtek az ismerősök a világban. Egyre inkább jellemző ez a társadalmunkra, még inkább a férfiak új generációira.”
Hozzátette, hogy hiába az állandó összeköttetés a világgal, az emberek egyre jobban távolodnak egymástól.
„Szerintem eleve nagyon jellemző lett a barátságtalanság az emberekre. Nem tudom, mi okozhatja konkrétan, csak a médiát, az egyre romló hormonháztartást és gazdasági kilátástalanságot tudnám okolni. Romlik a szociális kohézió mindenhol.”
Akadt olyan is, aki arról számolt be, hogy a legtöbben semmilyen áldozatot, illetve kompromisszumot nem hoznak a barátság érdekében.
„Az a tapasztalatom az elmúlt időszak befulladt barátkozásai alapján, hogy sok ember be van gubózva a saját kis életébe és onnan várja az áldást. Semmilyen áldozatot, kompromisszumot, érdeklődést nem mutat és hiába vannak társas szükségletei, úgy van vele, hogy ha kényelmesen és zavartalanul beleillesz az életébe (egyoldalúan fektetve ebbe időt, energiát), akkor jöhetsz, egyébként meg nem ér annyit az egész. Sokan még a randipartnerükkel is ezt művelik, pedig ott lennének azért egyéb, erősebb motivációk.”
Fotó: Getty Images
Meglepő, de ennek ellenére sokaknak éppen a felnőttkor hozta el az igaz barátságokat
A fenti tapasztalatok ellenére úgy döntöttünk, miszerint mi is körbekérdezünk. Érdekes volt látni, hogy a megkérdezettek közül szinte mindenki úgy nyilatkozott, hogy igaz barátságaik valójában felnőttkorban alakultak ki.
„Én két legjobb barátnőmet is az első két munkahelyemen ismertem meg. Elképesztő lelki támaszaim lettek, és van, hogy hónapokig nem tudunk találkozni, de ha találkozunk, ugyanott folytatjuk. Két legjobb barátom van még, az ilyen 11 és 14 éves koromból, ők is fixek még, de pl. a gimisek durván lekoptak. Úgyhogy nem hiszek abban, hogy felnőttként ne lehetne mély barátságot kötni, talán ilyenkor még mélyebbet és tartalmasabbat lehet, mert már tudod, hogy mi az, amit be szeretnél engedni az életedbe és mi az, ami teljesen kívül esik a komfortzónádon” – mesélte Dóri.
A fentiekkel Eszter is egyetértett, aki szerint a gyerekkori barátaival már csak a közös élmények kötik össze.
„Nekem szinte már csak felnőttkoromból vannak mély barátságaim. Ehhez képest jól bevettem azt a mondást, hogy idősebb korban már nem lehet igaz barátságokat kötni. A gyerekkori barátomról, akivel már nem tartom a kapcsolatot, sajnos mindig meg kellett állapítanom, hogy felnőtt fejjel biztos nem kötöttem volna meg, minket csak a gyerekkori élmények kötnek össze igazából. Ráadásul egy nagyon gyerekes dinamika is maradt közöttünk, amit sajnos nem sikerült felülírni később sem.”
Tény, hogy az idő előrehaladtával teljesen átalakulnak a barátságok, azonban ezt az adott életszakasz is nagyban meghatározza.
„Felnőttkorban egyébként már inkább életszakaszokban szerzett barátságok a jellemzők, például, amíg picik voltak a nagylányaim, voltak játszóteres anyukabarátaim, aztán az osztálytársak anyukái közül barátok, akikkel az adott életszakaszban napi kapcsolatban voltunk, eljártunk szórakozni, meg a gyerekekkel közös programokra, de aztán ahogy a gyerekek már nem jártak egy osztályba, ezek a barátságok is elhaltak. Hiány van szerintem barátszerzős platformokból, és örülnék valami olyan appnak, mint a társkereső, csak felnőtteknek barátkereső lehetne” – tette hozzá Gabi.
Mi a megoldás?
Sajnos a barátkozásra nem létezik egy általános, jól bevált recept. Meglepő, de a szakértők szerint a felnőtt barátkozás nem sokban különbözik a gyerekkoritól. A legfontosabb dolog pedig a szándékban rejlik. Kétségtelen, hogy gyerekként sokkal több időnk, illetve lehetőségünk van új emberekkel megismerkedni, ami valljuk be, hogy felnőttként sokkal több energiát, illetve logisztikát igényel. A kulcs az apró kezdeményezésekben, illetve nyitottságban rejlik. Egy felmérés alátámasztotta, hogy azok, akik arra várnak, hogy egyszer csak betoppan valaki az életükbe, nagyobb valószínűséggel lesznek magányosak, mint azok, akik kézbe veszik a dolgot és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy fenntartsák, vagy adott esetben kialakítsanak egy barátságot.
