Megint értelmetlenül tekergetjük az órát, és ennek nem lesz vége soha már

Csak egy apró döntést és némi szervezést igényelne, hogy eltöröljük végre az óraátállítást, de a kormány még ezt az örömöt is megtagadja tőlünk. Pedig évek óta napirenden van. Eleve kinek az ötlete volt ez az egész?! Utánajártunk.

Neményi Márton

2023. Október 29.

Ti is vártátok már, hogy eltöröljék végre az óraátállítást? Mi nagyon. Ez természetesen várat magára, és bár egy ideig úgy tűnt, legalább ebben az ügyben végre észhez tér a kormány, végül elnapolták a döntést.

A jobbikos Balassa Péter szeptember végén nyújtott be javaslatot a Parlamentben, hogy szűntessék már meg, az ország pedig válassza a nyári időszámítást, pont úgy, ahogy négy éve ígérték és ahogy két éve be kellett volna vezetni. A jelek szerint azonban a kormánynak semmi nem jó, amit nem kormánypárti képviselő nyújt be: a javaslat már a parlament gazdasági bizottságának ülésén elvérzett, azt tehát még csak tárgysorozatba sem vették. (Itt döntenek arról, hogy egyáltalán tárgyalja-e az országgyűlés az ügyet – ezt például nem tárgyalják.) Mellékes, de ugyanígy utasították el Balassa korábbi javaslatát, ami arról szólt, hogy legyen munkaszüneti nap december 24-e.

Az Unió már 2019-ben megszavazta, hogy eltörli, pontosabban a tagországokra bízza, mit kezdenek vele, ahogy azt is, hogy a téli vagy a nyári időszámítást választják-e. A strasbourgi plenáris ülésen 410:192 arányban megszavazott határozat értelmében azok az uniós országok, amelyek a nyári időszámítás megtartása mellett döntöttek, 2021. márciusában állíthatták át utoljára az órát, a téli időszámítást preferálók pedig 2021. októberében. Ebből mi, ahogy a mellékelt ábra (és jó eséllyel a mikró és a sütő órája) mutatja, azóta is kimaradtunk. Két éve rá is kérdeztek a kormánynál, hogy mi a helyzet, Völner Pál akkori igazságügyi államtitkár pedig azt mondta:

Magyarország alapvetően nyitott arra, hogy igény esetén az óraátállítást eltöröljük, de csak akkor, ha arra megfelelő konszenzus mutatkozik az Európai Unió tagállamai között.

Egyébként ez volt az egyik utolsó megnyilvánulása, mielőtt elsodorta volna a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legundorítóbb korrupciós botránya. A kormány azonban azóta sem szereti jobban az EU-t, így aztán nem csoda, hogy nem is kezdtek semmit a kérdéssel.

A vicc az, hogy nem egy megosztó, politikailag átszőtt, zavaros téma ez: az átállítást mára minden józanul gondolkodó honfitársunk eltörölné. Balassa is arra hivatkozott, hogy egy uniós felmérés szerint a magyarok 90 százaléka (és az egész unió 84 százaléka) ezt szeretné, igazi össznemzeti ügy ez tehát, amin a kormány csak nyerhetne, az átlagmagyarról nem is beszélve. Az átállításnak mára semmilyen gyakorlati haszna nincs, érvek ellene annál inkább.

Annak idején persze logikusnak tűnt. Benjamin Franklin például azért lobbizott a téli-nyári időszámítás mellett, hogy az emberiség spórolhasson a gyertyákkal, később pedig az eleinte nagyon drága mesterséges világítást kellett valahogy minimalizálni. Az egy óra sem volt mindig egyértelmű (Franklin kétórás váltakozást javasolt), érdekes viszont, hogy annak idején

nem hirtelen átállást terveztek, hanem apránként, heteken keresztül tekergették volna az órát.

Ez persze a gyakorlatban kivitelezhetetlen volt, már csak azért is, mert lehetetlen lett volna nap mint nap szinkronizálni az időmérőket és az egész teljes káoszhoz vezetett volna. (A viszonylag pontos karórák feltalálásáig például külön művészet volt, hogy a vasúti dolgozók ugyanazt az időt lássák és elkerüljék a súlyos baleseteket.) Végül, mint sok más döntéshez, ehhez is egy háború kellett: az első világháborúban a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia vezette be az új rendszert, a cél azonban nem a lakosság közérzetének javítása volt, hanem az, hogy spóroljanak a szénnel.

202. Október 29., este hatkor 🙁 (fotó: Neményi Márton)

Később majdnem az egész világon elterjedt, főleg a gazdasági és energiaválságok hatására; a sokat hivatkozott érv, miszerint a lakosság közérzetének javítása a cél, szokás szerint mérsékelt szerepet játszott, ez inkább utólagos magyarázat. Magyarországon a 20-as évektől egészen 1996-ig szeptember végén állítottuk vissza az órát, a dátum aztán átkerült az EU-s irányelveknek megfelelően október végére.

Hogy miért ragaszkodunk hozzá a mai napig, nehéz megmondani. Alighanem egyszerűen rossz szokás. Az energiatakarékosság szempontja már rég nem érvényes: gyakorlatilag nem spórolunk vele semmit. Egy pár éve végzett kaliforniai kutatás szerint összesen két ezrelék energiát spórol évente az állam az állítgatással, Indianában pedig – amely tökéletes állatorvosi ló, hiszen csak 2006-ban vezették be a rendszert – egy kicsit még több áramot is kezdtek használni. Ami Magyarországot illeti: az ezzel foglalkozó szerv, a – nagy levegő – Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító szerint a nyári félévben összesen egy napnyi áramot nyerünk, ami nem csak kevésnek hangzik, hanem az is.

Hogy mi szól ellene? Gyakorlatilag minden más. Még a jobbikos politikus is kimeleni beadványában, hogy:

A több természetes fény vitathatatlanul kedvező hatást gyakorol a szorongásra, a depresszióra, így csökkenteni lehetne az öngyilkosságok számát is. A szakértők figyelmeztetnek, hogy az óraállítás miatti cirkadiánritmus-zavar több egészségügyi problémát is okozhat, ilyen a szívroham és a szélütés kockázatának növekedése, de elég csak az alvási szokások megváltozására és az abból fakadó mentális problémákra, kialvatlanságra gondolni.

Ezt még a profitorientált vállalatok is megérzik. Az őszi átállításnak még örülhetünk is, hiszen egy órával többet alhatunk (feltéve, ha nincs a háztartásban állat, gyerek, vagy nem kell ellátni a jószágot – erről mindjárt), de mindezt kamatostul visszafizetjük tavasszal, mégpedig az egészségünkkel. Az átállós hétvége utáni „álmos hétfő” közismerten az év legkevésbé produktív napja. A megfigyelések szerint a dolgozók jó része része netezéssel tölti az időt, de van, aki nem ússza meg szimpla időszámítás-másnapossággal. G. Németh György, a Magyar Alvás Szövetség elnöke a tavaly tavaszi átállítás kapcsán elmondta:

A legújabb felmérések szerint a következő nap, tehát hétfőre virradó éjszaka átlagban az emberek 40 perccel kevesebbet alszanak. És mire ezt az alvásadósságot behozzuk, bizony el kell, hogy teljen nem kevés idő. Van, akinél egy-két nap, van, akinél néhány hét. A gond az, hogy ez a fajta kevesebb alvás következményekkel jár: hatásssal van az aznapi közlekedési viszonyokra és a mindennapi hangulatra is.

A szakértő azt kéri, hogy együnk kímélő ételeket, így könnyebb az átállás.

Az adatok is ijesztőek:

Amerikában azon a bizonyos hétfőn és kedden 10 százalékkal több a szívroham;
Ausztráliában 5-6 százalékkal több az autóbaleset egész héten;
Ugyanennyivel nő világszerte az öngyilkosságok száma is az átlaghoz képest.

Utóbbihoz természetesen nem elég az átállítás: az eleve súlyos depresszióval élő betegek számára az utolsó csepp lehet a kialvatlanság és az időszámítás-jetlag.

Fotó: Neményi Márton

Azokról nem is beszélve, akik nem értik és akiket épp ezért nem is érdekel az átállításmizéria. Természetesen a gyerekekről és az állatokról van szó, akiknek nem lehet elmagyarázni, hogy „kicsim, mostantól egy órával hamarabb/később kezdődik a nap, legyél erre tekintettel, légy szíves”. Nem csak a házikedvencek, hanem a haszonállatok is megsínylik az évi két merényletet, a gazdákról nem is beszélve. Érdekes, hogy ehhez képest annak idején elterjedt: az egész időszámítás-mizéria a farmerek kedvéért alakult ki, hiszen nekik a legfontosabb, hogy alkalmazkodjanak a körfogáshoz. Ez persze úgy baromság, ahogy van. „A közvélemény valahogy azonosította őket az óraátállítás-kérdéssel és a valóság fordítottját gondolta róluk” – fogalmaz Michael Downing óraátállítás-kutató, aki egy egész könyvet szentelt a témának. „Egyszerűen így jártak.”

A közlekedés és az utazásszervezés is kész rémálom ezeken a napokon, főleg Amerikában, ahol államonként eltérő, hogy órát állítanak-e; ott ráadásul az időzóna-eltéréseket is figyelembe kell venni, ha az ember utazik. Azaz megeshet, hogy ha átszállással utazunk, három időzónát és háromféle átállítási rendszert kell figyelembe vennünk. Sokan így el sem indulnak, hiszen még a repülő- és vonatjegy megvételéig sem jutnak el; számítások szerint csak ez a hét évi 150 milliós kiesést jelent az ország gazdasága számára. Hogy mennyire abszurd az egész, azt azonban a fentieknél is jobban illusztrálja, hogy

Libanonban a vallási és politikai viták miatt tavasszal kétfajta időszámításra ébredtek az ország lakói.

Nadzsíb Míkáti ügyvivő miniszterelnök bejelentette, hogy a nyári időszámítás a következő hónapban, a Ramadán végén kezdődik, így a muszlimok egy órával korábban törhetik meg a napi böjtjüket. A keresztény hatóságok viszont azt mondták, hogy március utolsó vasárnapján állítják át az órákat.

Reméljük, elég jól összefoglaltuk, miért kellene megszüntetni végre ezt a baromságot.