A társkeresés önmagában is elég frusztráló. Hogy megnehezítsük saját dolgunk, folyamatosan meglovagolunk új trendeket, amelyeket megfejelünk különféle kifejezésekkel. Sokszor olyan gyorsan születnek meg és halnak ki ezek a fogalmak, hogy mire megtaláljuk az angol fogalom magyar megfelelőjét, már új kifejezéseket kell megtanulnunk.
A legújabb kifejezés, a „slow dumping”, magyarul lassú szakítás a csendes kilépés párkapcsolati megfelelője. Utóbbit a munkából lassan kijelentkezőkre használják, akik szeretnék megelőzni a munkahelyi kiégést. Azonban a párkapcsolatok szempontjából a lassú szakítás sokkal negatívabb hatással lehet az emberek mentális egészségére.
Szívünk sokszor összetörik mások, szinte minden vállfajára van már fogalmunk
A lassú szakítás nem csak a romantikus kapcsolatokra vonatkozhat, a barátságokban is ugyanúgy előfordulhat, és ugyanolyan bántó lehet. Hogy elmerüljünk a legújabb mérgező kifejezésben, Tautvydas Sutkus ügyvéd és párkapcsolati szakértő elmagyarázza a kifejezést, és azt, hogyan cselekedjünk, ha úgy érezzük, velünk is ez történik.
Mi az a „slow dumping” vagy lassú szakítás?
„A slow dumping olyan kifejezés, amely lényegében egy szelídebb, együttérzőbb megközelítést sugall a kapcsolat befejezéséhez, de valójában egy olyan cselekedet, amely ennek éppen az ellenkezője – mondja Sutkus. – A slow dumping az, amikor valaki elkezd fizikailag és érzelmileg eltávolodni egy romantikus kapcsolattól, vagy barátságtól, ahelyett, hogy kifejezné a vágyát, hogy véget vessen neki.”
A jelek közé tartozik például, hogy hosszabb ideig kitérő válaszokkal válaszol, az utolsó pillanatban átrendezi a terveit, vagy már nem foglalkozik a közösségi médiával. „Mindenekelőtt a lassan szakítók nem ismerik be a tetteiket, ha kérdőre vonják őket erről. E trend mögöttes áramlatai érzelmek, motivációk és pszichológiai bonyodalmak labirintusát tárják fel. De az igazság az, hogy a lassú szakítás gyakran a bűntudat, a félelem és némi valódi vonzalom koktéljából fakad” – teszi hozzá.
Ahelyett, hogy közvetlenül szembesülnének a fájdalmas igazsággal, hogy a kapcsolat dinamikája már nem működik, „hagyják, hogy a kapcsolat idővel zátonyra fusson”.
Azt érezhetjük, hogy mi rontunk el valamit a kapcsolatban
Bár a szándék talán onnan ered, hogy megpróbálják a dolgok fázisait kedvesnek feltüntetni, valójában kegyetlenek is lehetnek. Ez a gaslihgting egy formájának is tekinthető. „A gaslighting az a cselekedet, amikor valakit céltudatosan kétségbe vonnak a saját érzéseiben vagy észleléseiben. A slow dumping helyzetében az egyik személy elkezd eltávolodni, és hagyja, hogy a másik túlgondolja a dolgokat” – mondja Sutkus.
A slow dumping következményei
„Az ekképp dobott személy számára az elhúzódó folyamat kínkeserves lehet – mondja Sutkus. – A remény és a kétségbeesés hullámvasútján vannak, és folyamatosan túlgondolnak mindent, amit a partnerük vagy barátjuk tesz. Lehetnek olyan napjaik, amikor azt hiszik, hogy minden rendben van, majd ezt beárnyékolják a kétségek időszakai. Ez az ellentmondásosság alááshatja az önértékelésüket, és egyfajta érzelmi bizonytalanságot okozhat, ami érzelmileg kimerültté és nagyon zavarodottá teszi az illetőt.”
A lassú szakítást elkövető személy sem úszhatja meg következmények nélkül. „Hamis biztonságérzetet kelthet ez a módszer. Azt hihetik, hogy mindkét félnek esélyt adnak arra, hogy alkalmazkodjon a közelgő szakításhoz, de a legtöbbször a végén elhúzódó bűntudattal küszködnek – magyarázza Sutkus. – Ők maguk nem kapják meg a szükséges lezárást, és a végén akár megcsalásba is torkollhat, vagy hirtelen távozhatnak, és megbánhatják, hogy hogyan végződött az egész.”
Slow dumping vs. ghosting
A ghosting kifejezés már jó ideje ismert, és széles körben a kapcsolat befejezésének bántó megközelítésének tartják. Az egyszerű eltűnés és a tiszta szakítás nehezen elfogadható a másik fél számára. Míg a lassú szakítás az ellenkezőjének tűnhet, mindkettő pszichológiai károkat okozhat.
„A különbség, hogy az egyik sokkal tovább tart, mint a másik. A ghosting olyan, mint egy váratlan pofon; hirtelen jön és élesen csíp. A lassú szakítás ezzel szemben olyan, mint egy tartós viszketés, amely folyamatosan árt az ember érzelmi jólétének – magyarázza Sutkus. – Míg a ghosting válaszokat keresve hagyja az embert, a lassú szakítás csalóka reményt nyújt arra, hogy talán a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba.”
Hogyan ismerjük fel a slow dumping jeleit?
A lassú szakítás a kapcsolat jellegétől függően különböző módon jelentkezhet. Sutkus felvázolja, hogy az egyik első jel az intuitív nyugtalanság. Van egy olyan zsörtölődő érzésünk, hogy valami nem stimmel? Ha jól ismerjük a másik személyt, valószínű, hogy zsigerből érezzük, hogy valami nincs rendben, de amikor szembesítjük vele, előfordulhat, hogy tagadja, hogy bármit is tudna a viselkedéséről.
Ezután megkérdezzük magunktól, hogy a beszélgetések nem váltak-e tranzakcióvá. A beszélgetések gyakran a vélemények, viccek és félelmek megosztásából a szükséges információkra korlátozódó, kevés kérdéssel tarkított eszmecserévé válnak.
Sutkus kiemeli az „emlékezetkiesést” is. Előfordulhat, hogy nem szívesen emlékeznek vissza az együtt töltött időkre. Valószínűleg túl elfoglalttá válnak, és a velünk töltött idő már nem élvez prioritást. Néha kifogások vagy homályos említések hangzanak el arról, hogy elfoglaltak, és mi csak azon tűnődünk, hogy mit csinálnak helyette.
Valószínűleg az elkötelezettség hiánya is tapasztalható. Talán már nem lájkolják a posztjainkat, hiányoznak a puszik az üzenetekben, vagy egyedül nézik meg egy sorozat utolsó epizódját, amit együtt néztünk. A köztetek lévő kapcsolat elkezd fokozatosan kimúlni.
Hogyan reagáljunk a lassú szakításra?
Fontos, hogy mindig beszéljünk érzéseinkről és szükségleteinkől
Mit tegyünk ha úgy érezzük, hogy lassú szakításban vagyunk? Szembesüljünk a helyzettel, vagy jobb, ha csendben maradunk? Sutkus azt tanácsolja, hogy fogadjuk el a sebezhetőségünket. „Mindenki sebezhető, amikor egy kapcsolatban van, de ahelyett, hogy megpróbálnánk elrejteni aggodalmaink, fogadjuk el ezt az érzést. Kezdjünk beszélgetést, amelyben kifejezzük az érzéseink anélkül, hogy azzal vádolnánk a másikat, hogy elhatárolódik tőlünk – mondja. – Próbáljuk meg közvetlenül tisztázni, hogy mit gondolunk a kapcsolat vagy a barátság jelenlegi állapotáról.”
Ha megnyitja a kapukat egy őszinte beszélgetés előtt, az elindítja a lavinát akár a tisztánlátás és a lezárás felé, akár ráébreszti az illetőt, hogy mit csinál, így a változást érhetünk el.
Az is fontos, hogy tudatában legyünk a saját viselkedésünknek ebben a helyzetben. „Ha egy partner vagy barát egy bizonyos módon viselkedik, nagyon könnyű abba a csapdába esni, hogy lemásoljuk őket – mondja Sutkus. – Győződjünk meg róla, hogy nem tükrözzük a távolságtartó viselkedést, ami ürügyet ad a másiknak arra, hogy még jobban elhúzódjon. Mutassuk ki a másiknak érzéseinket, még akkor is, ha ő nem.”
Ha idővel elkezdtük észrevenni ezt a mintát a kapcsolatainkban és barátságainkban, akkor legyünk tudatában ennek az ismétlődő viselkedésnek. „A minták felismerése az általunk választott kapcsolatokban hasznos lehet – mondja Sutkus. – Ha következetesen olyan partnerekkel vagy barátokkal vesszük körbe magunk, akik ezeket a taktikákat alkalmazzák, érdemes feltárni, hogy miért.”
Lényegében a kapcsolatok művészete – akár virágoznak, akár elsorvadnak – a kommunikációban, a megértésben és a tiszteletben gyökerezik. Beszéljünk érzéseinkről és szükségleteinkről, amilyen gyakran csak lehet, és legyünk őszinték az érzéseinkkel és az érzelmeinkkel kapcsolatban.
(Forrás: Popsugar, Fotó: Unsplash, Getty Images)
