Megvan az év szava, és semmi jót nem ígér

Amikor az év szavának egy olyan nyomasztó jelenség definícióját választják, mint a permakrízis, akkor nem kétséges, hogy a létbizonytalanság a mindennapjaink állandó szereplőjévé lépett elő. Lehet ellene tenni? És ha igen, hogyan? Ennek jártunk utána.

Debreceni Andrea

2022. November 10.

Nem telik el úgy nap, hogy valamelyik ismerősömből ne törne ki a kilátástalanság félelme. A small talkok szinte kivétel nélkül azzal érnek véget – és csapnak át egyúttal mély beszélgetésbe –, hogy a jelenlegi élethelyzet mennyire frusztráló. Félreértés ne essék, az, hogy legalább egymással tudunk róla beszélni, igazából mindenki számára néhány másodpercnyi feloldozás jelent, hiszen jól esik a tudat, miszerint nem vagyunk egyedül a problémánkkal, ugyanakkor adja magát a kérdés: vajon meddig lehet még bírni ezt a folyamatos, bizonytalansággal és szorongással teli időszakot?

A Collins szótár minden évben kiválaszt egy szót, ami meghatározó jelentéssel bír abban az időszakban. A listán szerepelt már az egyszer használatos kifejezés, a klímasztrájk, a lezárás, a nem helyettesíthető token (ez egy fajta digitális tanúsítvány – a szerk.), idén pedig, nem meglepő módon a permakrízist választották az év szavának, ami tökéletesen reflektál a fenti állításokra.

A változások kora

Ha hosszabban kellene definiálni a permakrízist – amit egyébként először a ‘70-es években jegyeztek le- , azt mondhatnánk, hogy ez egy állandósult, elhúzódó időszakot jelent tele kétséggel és aggállyal, ami egy kritikus eseménysorozat eredménye. 2020-ban kifordult a világ a négy sarkából, és azóta sem sikerült visszarázódnia. Valószínűleg nem is fog már soha. Átéltünk egy világjárványt – ami még mindig nem tűnt el teljesen –, küzdünk a szélsőséges időjárással, nyakunkon az ukrán-orosz konfliktus, a politikai instabilitás, az energiaválság, valamint a megélhetési költségek és az élelmiszerárak folyamatos növekedése. Ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott, két év alatt annyi minden történt, ami egy egész életre is elegendő lenne, és Alex Beecroft, a Collins Learning vezetője is úgy gondolja, hogy a folyamatos bizonytalanság időszakát éljük, hozzátéve, hogy

a nyelv tükörképe lehet a társadalomban és a nagyvilágban zajló eseményeknek, és az idei év pedig egyik kihívást dobta a másik után.

Ezért választották kollégáival a permakrízist az év szavának. „Összefoglalja, hogy 2022 milyen szörnyű volt sok ember számára” – magyarázta, és bár a szó alapvetően Nagy-Britannia helyzetét tükrözi, abszolút értelmezhető globális szinten is, elég csak azt elmúlt néhány hónap kritikus közéleti eseményeire gondolni.

A top 10

A lista nem ér véget a permakrízissel, nyolcmilliárd szavas adatbázisukból a Collins Learning munkatársai az alábbi 10 szót választották ki, melyek valamilyen módon az idei évhez kapcsolódnak.

Carolean: Angol nyelvterületen használt szó, ami III. Károly uralkodására utal.

Kijev: Ukrajna fővárosa.

Törvénykezés: A jogi eljárások stratégiai felhasználása az ellenfél megfélemlítésére vagy akadályozására.

Partygate: Politikai botrány a brit kormányhivatalokban 2020-ban és 2021-ben az akkori közegészségügyi korlátozások ellenére tartott társasági összejövetelek miatt.

Permakrízis: Az instabilitás és bizonytalanság elhúzódó időszaka, amely katasztrofális események sorozatából ered.

Quiet quitting: Csendes kilépés, kivonódás. Az a gyakorlat, hogy a munkavállalók nem végeznek többet annál, mint amennyire a szerződésük kötelezi őket.

Splooting: Nyújtózás, hason fekvés kinyújtott lábakkal.

Sportmosás: Sportesemények szponzorálása vagy promóciója annak érdekében, hogy javítsa a megcsorbult hírnevet, vagy elvonja a figyelmet egy vitatott tevékenységről.

Hangulatváltás: Jelentős változás az uralkodó kulturális légkörben vagy trendben.

Warm bank: Egyfajta melegedő, fűtött épület, ahová azok is bemehetnek, akik nem engedhetik meg maguknak a saját otthonuk fűtését.

Az uralkodó légkör aggályokkal teli, körülvesz a munkában, a bevásárlás során, akkor, amikor a gyerekek iskoláztatása és jövője kerül szóba, de még egy szimpla tankolásnál is, és olyan mértékű feszültséget okoz, amit már nem lehet egyetlen legyintéssel elintézni. A mentális egészségünk még sosem volt ennyire megtépázva – még talán a 2008-as gazdasági világválságot követő időszak után sem -, és a legrosszabb, hogy nem is látni ennek az egész folyamatnak a végét.

Mit mond a szakértő?

Dr. Makai Gábor, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint fontos, hogy ne ijedjünk meg a krízis szó hallatán, ne lássuk bele valami rosszat, és ne asszociáljunk kapásból valamilyen negatív jelenségre, ugyanis léteznek fejlődési krízisek, amelyek a személyiségünk alakulásában fontos szerepet játszanak, ezeket meg kell ugrani. A permakrízis annyiban különbözik, hogy egy állandó pszichés teherként, folyamatos nyomásként nehezedik ránk, és nehéz a gyors átmenetekhez alkalmazkodni – de nem lehetetlen.

Fotó: Getty Images/OsakaWayne Studios

„A 21. században élve gyakran szembesülünk azzal, hogy egyik krízis követi a másikat, kevés az idő az átmenetre, és ez az, ami igazán megterhelő, mert kevés időt kapunk az alkalmazkodásra, kevés idő van ezt megfejlődni. Egyrészt kezdtük a Coviddal, ami egy egészségügyi szorongást váltott ki nagyon sok emberben, ezt követte a politikai helyzet, a háború, és ezekkel együtt a gazdasági nehézséggel is szembe kellett néznünk.

Az állandó nyomás több irányból terhelt minket, és alapvetően, ami jellemző ezeknél a kríziseknél – és ami miatt nyomásnak éljük meg –, hogy megjelenik a fenyegetettség, a tehetetlenség érzése, a bizonytalanság, a kilátástalanság, hogy be vagyunk szorítva. És ami szerintem fontos, hogyha a hosszútávon fennálló krízis nem oldódik, az felőrli a személyiséget, negatívan hat ki rá.”

A szakértő hangsúlyozza, hogy a nyomás mindenkinél jelen van, de a kimenetel attól függ, hogy az adott személy aktívan alkalmazkodik-e hozzá, kezébe veszi-e az irányítást és beleáll ezekbe a helyzetekbe, vagy a passzív elkerülést választja, tehát behúzódik a maga problémái mögé, és hagyja, hogy ez maga alá gyűrje.

„A túlélés alapja a cselekvés, az újratervezés és az alkalmazkodás, tehát tulajdonképpen egy új stratégia kialakítása az adott helyzetnek megfelelően. Mindig van kiút! Csak meg kell állni picit, fókuszálni kell az adott helyzetre és kielemezni azt. Az értékelő attitűd nagyon fontos. Azok az emberek, akik mozgósítják az erőforrásaikat, megoldó stratégiát alkalmaznak, esetleg újra és újra terveznek, ők sokkal könnyebben boldogulnak a szélsőséges helyzetekben is. Minden káoszban van stabilitás, és sok esetben a mi kezünkben van az irányítás” – magyarázza, és hozzáteszi, hogy ez az, ami igazán növeli az ember biztonságérzetét, mert visszaadja a kontrollt.

Rögtön itt említi azt is, hogy a passzív szorongók azok, aki hátrányosabb helyzetből indulnak, mert a krízis érzelmi síkon gyűri őket maga alá, amitől még passzívabbá, még befelé húzódóbbá válnak, könnyen izolálódnak, és már nem is akarják az erőforrásaikat úgy mozgósítani, hogy kikerüljenek ebből a spirálból. Szerencsére bármennyire is mély ez a gödör, van kiút belőle, és nemcsak terápiával – bár, ha valakinek erre van szüksége, az is teljesen rendben van!

Menj szembe a permakrízissel!

Az első megoldási stratégia még a cikk elején, Dr. Makai Gábortól teljesen függetlenül merült fel, de ő is ezt említette elsőként: a társas támogatás. Az, ha beszélünk róla, ha tudjuk, hogy a másik is hasonló érzelmi csatákat vív magában, tud abban segíteni, hogy kapcsolódjuk, és ne egyéni nehézségként éljük meg a problémákat. Ez olyan szupportív tényező, ami a kívánt viselkedés kimenetelét pozitív irányba befolyásolja. „A társas támogatásba beletartozik a család, a barátok, rokonok, munkatársak, a hozzájuk való kapcsolódás. Az együtt gondolkodás segíthet elindulni a megküzdés irányába, ez színtiszta evolúció: a csordaszellem, mint egység, ilyen esetben is nagyon jó védelmet tud nyújtani.”

Fotó: Getty Images/Carol Yepes

A szakember szerint a másik lényegi tényező, hogy a mentális egészségre helyezzük a fókuszt. Már rég nem elég, ha elmegyünk dolgozni, eszünk, iszunk, vagyis csak a túlélés testi szükségleteit elégítjük ki, hanem nagyon fontos az érzéseinkkel, félelmeinkkel foglalkozni a megküzdéshez. „Az az ember, aki önmagával kibékült, és nem egy labilis személyiséggel rendelkezik, adaptívan tud alkalmazkodni a krízisekhez” – mondja Makai Gábor. És valóban, a WHO 2022-es mentális egészségről szóló jelentése is rávilágít arra, hogy nagy szükség van a változtatásra ezen a téren, sőt, arra vonatkozóan is ad ötleteket, hogyan lehet ezt a legjobban kivitelezni.

A káosz, a bizonytalanság ellen a leghatékonyabb fegyver a rutin. A pszichológus szerint fontos a szokások kialakítása, mert, ahogyan fogalmaz:

segítenek megtalálni önmagunkat a mindennapokban, segítenek önmagunk újrakeretezésében, hogy kik vagyunk, mi a szerepünk ebben a világban, merre tartunk – ez hatalmas támaszt tud nyújtani.

A másik, ami szintén feloldja a félelmet, a humor, aminek szintén megvan a maga pszichológiája, ezt sem érdemes lebecsülni.

Dr. Makai Gábor a mozgást félve teszi hozzá, mert túlzottan “trendi” téma, viszont valóban nem elhanyagolható szerepet játszik a feszültségcsökkentésben. Hangsúlyozza, hogy itt nem arról van szó, hogy a mozgás a szorongást oldja, de a feszültséget ténylegesen csökkenti, így ez is egy mankó lehet a mindennapokban.

Merjünk a jövőbe tekinteni!

Az is érdekelt, hogy egy olyan helyzetben, amikor minden napról napra változik, van-e értelme egyáltalán a jövőtervezésnek, de dr. Makai Gábor megerősít abban, hogy most van csak értelme igazán!

„Nem tudni, hogy ez az egész hova fut ki, mikor lesz vége, tehát fontos, hogy a változásokkal együtt nekünk is tudni kell változtatni. Nem fog megállni az élet, ahogyan eddig sem állt meg, és itt megint az alkalmazkodás a kulcsszó, mert van jelenünk és jövőnk, és hinni kell abban, hogy alapvetően az életünk karmesterei mi magunk vagyunk, még ha sok esetben nem is úgy tűnik.”

via