Hétköznapi kedvességek, amik nem kerülnek semmibe!

Engedd, hogy szárnyaljon a fantáziája!

A napokban egy anyukát láttam utazni a metrón a három gyermekével. Az anya nem a telefont bújta, hanem egy könyvet lapozott. De fél szemével azért mindig odapillantott a gyerekekre. A lurkók kezében sem volt kütyü! Feltérdeltek az ülésekre, és bámulták, ahogyan a metró suhan a sötét alagútban. Talán ez a család nem is sejtette, de azzal, hogy az anyuka olvas, és nem a telefonon lóg, egy olyan ajándékot ad örökül a gyerekeknek, ami ritka kincs! A fantáziát, a mesevilágot! Nekünk, felnőtteknek a metró csak egy eszköz, hogy eljussunk dolgozni, az alagút pedig egy poros, sötét vájat. De a gyerekeknek – akik anyukájukhoz hasonlóan engedték, hogy szárnyaljon a képzeletük – ez egy ezernyi titkot rejtő hely. Igen, ez is olyan hétköznapi kedvesség az anyuka részéről, ami boldogságot okoz a gyerekeinek. Ritka pillanat, ahogyan az egyre inkább kikopó esti mese.

Bosszankodás helyett, törődés!

Sokszor vagyunk mérgesek bevásárlás alatt, ezt kár is tagadni. Túl hosszú a sor a kasszánál, túlságosan gyorsan olvassa le az árukat a pénztáros, pont az a termék fogyott el, amit főzni akartunk, vagy csak kitört a bevásárlókocsi kereke. Apróságok, amik okot adnak a bosszankodásra, és aztán – csak azért, hogy nekünk jobb legyen – a boltoson vezetjük le a dühünket. De miért ne adnánk az orrunk alá mormolt bosszankodás helyett kedvességet? Egy „legyen szép napja!”, vagy egy „kitartás magának a hosszú naphoz” mondat nem kerül semmibe. A boltosnak – még ha kissé undok is – jobb irányba tereli a hangulatát, csillapodhat a feszültség, és azt az egyszerű, mégis értékes érzést adjuk a másiknak, hogy minden rendben van.

Van nálad egy kétszázas? Hát segíts!

Ha pedig már a boltnál vagyunk, van még egy apróság, amivel szebbé tehetjük másnak a napját. Szerencsére egyre több ilyen történettel találkozni, és mi tagadás, jó érzéssel tölti el a másikat. Van, hogy elszámolja magát az ember, kevesebb pénzt visz a boltba, tördeli a kezét a pénztárnál, visszaadna egy tételt, és röstelkedik, pedig nincs rá oka. Ha nálunk van 30-40, vagy 200 forint, amivel kisegíthetjük a másikat, akkor, ahelyett, hogy bosszankodnánk, hogy „feltartja a sort a kasszánál”, inkább segítsük ki. Biztosítsuk róla, hogy nincs miért szégyenkeznie, velünk is előfordult már hasonló. És legalább ekkora odafigyelés és kedvesség, ha egy olyan vásárló segítségére sietünk, aki nem boldogul az önkiszolgáló kasszával. Nem kerül semmibe, a másiknak viszont hatalmas segítség!

Hétköznapi szuperhősök

A busz! Örök téma, mégis beszéljünk róla! Ha utazunk, ne tegyük a táskánkat magunk mellé az üres székre. Vegyük az ölünkbe, hiszen az a táska nem fáradt, de az lehet, hogy már elgyötört, aki a nap végén ott áll a buszon, villamoson. Apró kedvesség, hogy mi vesszük el a táskánkat, és nem azt várjuk el, hogy aki áll majd szól pironkodva, hogy kell neki a hely. Igen, az is fontos, hogy ha a külső ülésre ülünk, de a mellettünk lévő üres, akkor ajánljuk fel annak, aki áll. Ne neki kelljen „bekéredzkednie”! És a legalapvetőbb hétköznapi kedvesség, ami hidd el, hogy szinte szuperhőssé tesz, ha átadod a helyedet a buszon annak, aki idősebb, több csomaggal utazik, kismama… a sor végtelen.

Régi segítők

Sokszor elfeledkezünk azokról, akik korábban terelgettek minket a felnőtt lét felé, de akkor még, talán a korunk, talán más miatt, nem figyeltünk rájuk. Aztán idővel rájövünk, hogy csak jót akartak nekünk. Keressük hát fel a régi tanárainkat, a plébánost, a szomszéd nénit, vagy a napközis kisegítőt, és mondjunk köszönetet. Meséljünk nekik az életünkről, és ha úgy érezzük, hogy szerepük volt abban, hogy szorgalmas, emberszerető, kitartó… felnőtt vált belőlünk, hát tudassuk velük!

Meglepetés a küszöbön!

Új trend kering a TikTokon, amit érdemes átvenni! A dolog lényege, hogy unokák fognak össze, és egyik este – előzetes bejelentkezés nélkül – megjelennek a nagyszüleik otthonánál. Becsengetnek és közlik, hogy most mindannyian ott fognak aludni. A mamák és a papák pedig könnyes szemmel kezdik kikeresni a vendégtakarókat. Nem az számít, hogy akár öten vagy hatan elfoglaljátok a nagyszüleitek nappaliját, hanem az, hogy értékes időt töltötök velük. A boldogság garantált!