Az 1958-as Forma–1-es világbajnokság ötödik futama a belga nagydíj volt, amely egy dologban teljesen eltért a megszokottól. Ez volt ugyanis az első alkalom, hogy az olasz autóversenyző, vagyis Maria Teresa de Filippis személyében egy nő is a rajthoz állhatott. A versenyző a 10. helyen végzett, később pedig a portugál, illetve az olasz futamon is megmérettette magát, de sajnos mindkétszer kiesett. Egy évvel később, a monacói nagydíj volt pályafutásának utolsó versenye, ezt követően pedig 15 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újabb női pilóta szerepeljen a sorozatban. Az 1950-es évek óta a Forma–1 történetében összesen öt nő próbálkozott meg a kvalifikációval, közülük pedig csak kettő jutott el a rajtvonalig, köztük a már említett Maria Teresa, illetve a szintén olasz Lella Lombardi, Utóbbi mai napig az egyetlen, akinek sikerült is pontot elérnie a verseny történetében.
Egy fogadásnak köszönhető, hogy végül autóversenyző vált belőle
Hogyan lesz egy nőből autóversenyző, pláne az 1950-es években? Egy ilyen sikertörténet esetében talán azt gondolnánk, hogy egy régóta dédelgetett gyerekkori álom vált valóra, azonban az olasz pilóta története ennél rendhagyóbb. A családtól soha nem állt távol a kocsik világa, hiszen Maria édesapja autómérnök volt. A kislány hamar megismerkedett a versenyzéssel, hiszen két testvére, Antonio és Giovanni gyakran indultak a helyi futamokon. Egyik alkalommal azonban egy fogadás mindent megváltoztatott, mivel az akkor 22 éves Maria elindult az egyik versenyen testvérei cukkolása miatt. Két bátyja nem hitt abban, hogy lánytestvérük képes lenne gyorsan vezetni. Ezen felbuzdulva Maria egy kis Fiat Topolinóval el is indult az első versenyén, és sokakat meglepve osztálygyőzelmet aratott. Vélhetően ez volt az a sorsdöntő pillanat, amikor a fiatal nő beleszeretett az autósportba. A versenyző elmondása alapján a lovak után a másik nagy szenvedélye az autók lettek. Imádta a sebességet és az izgalmat.
„Csak versenyezni akartam. Apám természetesen segített és inspirált, hogy sikeres legyek, bármit is választok. Anyám sem ellenkezett túl sokat, mert én nyertem. Ez tetszett neki. Fizikailag sem nem volt probléma, mivel fitt voltam, lovagoltam és tinédzserként folyamatosan versenyeztem.”
Maria Teresa de Filippis, a 42-es rajtszámú Maserati 250F pilótája, az Olasz Nagydíj edzésén Monzában, 1958. szeptember 6-án (Fotó: Grand Prix Photo/Getty Images)
Újabb és újabb versenyeken indult, kezdetben kisebb olasz bajnokságokon mérette meg magát egészen 1954-ig, amikor második helyen végzett az olasz pilóták bajnokságán, azonban egy súlyos baleset következtében halláskárosodást szenvedett a bal fülére. A futamok által adott adrenalinlöket azonban magával ragadta, sokkal erősebb volt benne a motiváció, mint a félelem, ezért a baleset után egy évvel már vissza is tért a pályára, de nem is akárhogy. Maria ezúttal már a Maserati csapatát erősítette.
Sokan nem hittek benne, de egészen a Forma–1-ig menetelt
Kezdetben nemcsak szülei, de versenytársai is szkeptikusak voltak azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy az olasz pilóta egy napon a Forma–1 versenysorozatban állhat rajthoz, de a nő mindenki elképzeléseit felülmúlta. Miután két intenzív szezont eltöltött a Maserati csapatában, egy saját Maserati 250F modell volánja mögött debütált a Forma–1-ben. Pontosan ugyanazzal az autóval, amellyel mentora, Juan Manuel Fangio, Forma–1-es pilóta megnyerte az utolsó bajnoki címét. Maria Teresának már ekkor határozott elképzelései voltak karrierjével kapcsolatban, éppen ezért – sokak megdöbbenésére – esze ágában sem volt az olasz székhelyű Ferrarihoz menni. A saját autóval versenyzett, saját döntéseket hozott, olykor pedig még a Maseratinál sem követte a szabályokat.
„Ezért mentem a Maseratihoz, és ezért nem akartam soha a Ferrarihoz igazolni? Miért mentem volna a Ferrarihoz? Csak mert olasz vagyok? Nem. Akkoriban nem akartam, hogy Ferrari úr vezényeljen. Beszéltem vele, és azt mondtam neki, hogy nem akarok a csapatában vezetni. Azokban az időkben egy szót szólt és már mindenki azonnal ugrott. Ez nem nekem való. Emellett úgy éreztem, nincs igazi kultúra, nincs igazi mélysége az egésznek. A Maseratinál ez inkább egy család volt, több valódi emberrel, akikkel könnyebb volt beszélgetni. Ráadásul elvihettem a saját autómat a csapathoz, ez fontos volt számomra.”
Maria Teresa de Filippis és Stirling Moss a Silverstone-on, 1959-ben (Fotó: Percy Bosher/Mirrorpix/Getty Images)
Maria ötszörös világbajnok mentora többször is hangot adott annak, hogy véleménye szerint túlságosan vakmerő, a sebessége pedig túl gyors.
„Túl gyorsan mész, túl sok kockázatot vállalsz” – mondta a női pilótának. Maria egy 2006-ban adott interjú során azt mondta, mentora félt attól, hogy vakmerősége miatt könnyen balesetet szenvedhet.
Nem féltem a sebességtől, és ez nem mindig jó. Aggódott, hogy balesetet szenvedhetek
– mondta.
Versenysorozatát a monacói nagydíjon kezdte, azonban a második napon motorhiba miatt, és a javításhoz szükséges alkatrészek hiányában ott ragadt, így nem tudott kvalifikálni, de nem adta fel. A szezon ötödik versenyén, pontosabban a belga nagydíjon a tizedik helyen végzett.
Egyetlen alkalom volt, amikor a neme miatt ellehetetlenítették a versenyzéstől
Az olasz autóversenyző három nagy futamra kvalifikálta magát, de a többi versenyző és versenyhivatalnok továbbra is szkeptikus volt a teljesítményével kapcsolatban. A rengeteg kételkedő pillantás és megnyilvánulás ellenére azonban Maria azt mondta, hogy a nemi alapú diszkrimináció ritkán volt probléma.
„Az egyetlen alkalom, amikor megakadályoztak a versenyzésben, a francia nagydíjon volt. A versenyigazgató azt mondta: »Az egyetlen sisak, amit egy nőnek viselnie kell, az a fodrásznál van.« Ettől eltekintve nem hiszem, hogy előítélettel találkoztam volna, csak azzal, hogy meglepődnek a sikeremen.”
Egyre több haláleset a pályán
A Forma–1-es versenyautók sebessége gyakran meghaladja a 322 kilométer/órás sebességet, ami azt jelenti, hogy erősebb gravitációs erő hat a versenyzőkre, mint például egy űrhajó kilövésénél. Az 1950-es években pedig jóval több haláleset is történt a pályákon.
„Vagy bátor voltam, vagy vakmerő, vagy esztelen, nevezd, ahogy akarod, de én csak szerettem teljes sebességgel menni. De a pályán nemcsak ez a bátorság uralkodott, hanem a fájdalom és a veszteség is.”
Maria Teresa de Filippis és Maseratija (Fotó: Barratts/PA Images via Getty Images)
1959-ben Maria csatlakozott a Behra–Porsche csapatához. A csapat vezetéséért felelős John Behra pedig közeli barátja lett. A versenyzés azonban egyre jobban megviselte a nőt, különösen azért, mivel egyre több barátja vesztette életét a pályán, köztük volt szerelme, Luigi Musso is. Egy évvel később a német nagydíjon Behra is elhunyt, mindez pedig éppen elég okot adott a pilótának, hogy visszavonuljon a versenyzéstől.
Visszavonult a versenyzéstől és családot alapított
Ugyan a versenyző már nem rótta a köröket autójával, azonban 1960-ban feleségül ment az osztrák Theodor Huschek vegyészhez, majd családot alapítottak. Maria ezt követően közel két évtizeden keresztül távol tartotta magát az autóversenyzés minden formájától, majd 1978-ban visszatért a csapathoz és újraélesztette korábbi ismeretségeit. Egy évvel később kinevezték a klub alelnökévé. Ez idő alatt pedig csendes és békés életet élt Milánó közelében. A versenyző 2016-ban hunyt el, azonban halálának körülményei nem teljesen ismertek.
„Szeretek elmenni néhány rendezvényre, szeretem a történelmi versenyek hangulatát, a régi autókat. A modern versenyzést viszont annyira nem szeretem. Nagyon kevés maradt abból a sportágból, amit ismerünk. Akkor az összes pilóta szoros barátságot ápolt, és együtt töltötték az időt. Nézek néhány versenyt a televízióban, de a modern pilóták által elmondottakból az már látható, hogy nem olyan szabadok, mint mi voltunk ezekben az időkben” – mondta egy korábbi interjú során.
Miért van napjainkban is kevés női versenyző?
Mika Häkkinen kétszeres F1 világbajnok elmondása alapján semmi gond nincsen a nők vezetései képességeivel, sőt… Véleménye szerint azért nincsen sok női Forma–1-es pilóta, mert olyan fizikai megterhelést jelent, amit sokan nem bírnának. Ettől eltekintve alkalmasnak tartja őket a versenyzésre, mivel nagyon jók a reflexeik, több helyre tudnak figyelni, illetve pszichikailag is felkészültebbek, mint a férfiak. A fizikai megterhelésről Maria is beszámolt, és elmondása alapján volt, hogy a fizikai erőnléte határán volt.
A tavalyi évben megtörtént a „csoda”: női pilótát szerződtetett a Forma–1
A Forma–1 napjainkban sem bővelkedik sok női versenyzővel, sőt… többségük fejlesztőpilótaként, vagy tesztpilótaként ül be a volán mögé. 2022-ben például az autóverseny-sorozat vezérigazgatója úgy nyilatkozott, miszerint kevés esélyt lát arra, hogy az elkövetkezendő szezonokban női pilóta is bekerül a mezőnybe.
„Reálisan nézve nem látom, hogy 2027-ig felbukkan egy női versenyző a legjobbak között, hacsak valaki üstökösként be nem robban, de ennek kicsi az esélye” – jelentette ki Stefano Domenicali. Hozzátette azt is, miszerint nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy javítsák a nők esélyeit, és megadják nekik a lehetőséget a felzárkózásra. Éppen ezért tavaly egy új versenysorozatot indítottak, amely F1 Academy néven fut, hogy támogassák a női pilóták fejlődését. Ugyanebben az évben a McLaren csapata bejelentette, hogy a 18 éves, Fülöp-szigeteki Bianca Bustamante képviseli majd az istállót az F1 Academy sorozatban. Ő az első nő, aki a McLaren csapatához igazolt.
