Engem nagyon érdekel, hogy melyik volt előbb a matek, vagy a sütés? Mert látszólag két nagyon különböző területről van szó… tehát melyik jött előbb az életedbe?
A matek. Ahogyan elkezdődött az iskola, én azonnal beleszerettem, míg a sütés csak a gimis éveimben kezdett érdekelni.
Mi volt a motiváció?
Hát az (nevet), hogy anya nem nagyon sütött édességeket, csak főtt ételeket, én viszont szeretem a sütiket, és ezért magam kezdtem csinálni, és a suliba is vittem be belőle.
Jó, lehetett az osztálytársadnak lenni.
Igen, igen. Szerették ők is.
Hanna (balra) osztálytársával a gimiben (Fotó: Németh Hanna)
Oké, elkezdtél tortákat készíteni, de miért pont a mentesek felé nyitottál?
Volt egy csomó egészségügyi problémám, és akkor elkezdtem egy nagyon széles skálát tesztelni, hogy mit egyek, mit ne egyek. Ismerkedtem a reformalapanyagokkal, de akkor még nem voltak annyira népszerűek ezek, úgyhogy a hagyományost lecserélni korántsem volt sétagalopp. Sok kudarc volt az elején, sőt, most is előfordul. Ha újat sütök, akkor kábé minden harmadik-negyedik kuka, mert annyira rossz lesz.
Ez mondjuk megnyugtató, mert az Insta-oldaladat elnézve sokszor felmerül bennem, hogyha másnak sikerül, akkor én miért vagyok ilyen béna.
Néha teszek is ki olyan receptet, hogy ezt megsütöttem, és nem sikerült, ne csináljátok utánam. (nevet)
Azokon valahogy mindig átsiklok… A legtöbb bejegyzésed azért inkább cukrászati remekműnek néz ki. Mi inspirált arra, hogy matematikusként elindítsd ezt a dietastortareceptek.hu oldalt?
Volt korábban egy kávézóm, annak indítottam profilt, és oda rengeteg sütit és tortát kísérleteztünk ki, nem akartam, hogy a belefektetett munka kárba vesszen. Így jött az ötlet, hogy akkor összekötöm a kettőt. Az volt a terv, hogy mire a két gyerekem intézménybe megy, addigra főállásban ezt csináljam. Nem jött össze.
Miért nem?
Röviden, el kellett volna adnom magamat olyan szponzoroknak, akiknek az értékrendje nem egyezett az enyémmel, és ez nem érte meg. Sokszor csak azt látod, hogy az influenszerek posztolnak mindenfelé, de, hogy mi van mögötte, az nem mindig derül ki. Nekem fontos volt, kikkel dolgozom együtt, de jellemzően a kisebb cégek, akikkel szívesen dolgoztam volna együtt, nem tudtak olyan anyagi ráfordítást biztosítani, amiből nekem havi bevételem lett volna.
Ezért döntöttél úgy, hogy egy picit visszalépsz a gasztro-tartalomgyártó szereptől annak ellenére is, hogy egészen szép követőbázist építettél ki?
Igen, részben legalábbis. Rengeteget tanultam egyébként belőle. A közösségi média, a fotózás, a videószerkesztés, a videóban szereplés, tehát a videózás maga, hogy tudok a kamerába beszélni, meg fel tudom venni, meg tudom vágni, értékes tapasztalat volt. Mellette marketinget tanultam és vállalkozásfejlesztést is végeztem. Azonban eljött egy pillanat, amikor a GYED lejárt, és dönteni kellett, mert ebből bevétel nem nagyon volt, viszont mellette a két vállalkozásom deficitje a nyakamba szakadt, amit elő kellett teremteni szinte egyik napról a másikra.
Van egyébként egy csomó ötletem továbbra is, de hatalmas dilemma, hogy melyik projektemre fókuszáljak, és most egész egyszerűen más került előtérbe. Fogok még tartalmat gyártani – azért ha követed az oldalam, láthatod, hogy továbbra is posztolok, még ha nem is olyan gyakorisággal –, ám ennek nem most van itt az ideje.
Németh Hanna (Fotó: Leéb Ádám)
Így jött képbe ismét a matematika?
Korábban is tervben volt, hogy jó lenne valamilyen tudományos csatornát létrehozni gyerekek számára, de tulajdonképpen igen. Elkezdtem ötletelni, elindult a TikTok csatornám, ezzel egy időben pedig egy Montessori magániskolában is elkezdtem dolgozni, mint matektanár. A kettő hamar összetalálkozott, mert nem sokkal később kaptam egy felkérést, hogy dolgozzam ki az egész alsós matematika tananyagot a Montessori módszerrel játékosan. Úgyhogy pár hét alatt teljesen eldőlt, hogy mivel fogok foglalkozni.
Azt gondolnám, hogy ez már ki van dolgozva.
Nincs igazán fókuszban a gyermekkori matematikaoktatás, mert az „olyan alapnak” tűnik. Az eredeti Montessori-módszert is nagyon kevesen ismerik, szinte sehol nem dolgoznak Montessori-eszközökkel, pedig szerintem ez a legjobb módja a kora gyermekkori matematikaoktatásra.
Olyan videós tartalmakon dolgozunk a háttérben, ami csecsemőkortól figyelmet fordít a gyermek „matematikai elméjének” a fejlesztésére, játékokkal, fizikai eszközökkel bevezetve a gyerekeket a számok, logikus és kombinatorikus gondolkozás világába – utóbbira a jelenlegi oktatási rendszer egyáltalán nem fordít figyelmet. A gyerekek úgy mennek iskolába, hogy nagyon nagy a szórás, 1,5-2 év lehet lefelé és felfelé tudásban és képességekben. Sokan olyan differenciával kezdik meg az első osztályt, amit aztán nem lehet behozni.
Azok a készségek, amik a matematika tanulásához kellenek, azokat már iskola előtt jóval el kell kezdeni fejleszteni, mert az emberi agy életünk első 6 évében máshogy működik. Sokkal befogadóbb, a gyors tanulási képességeik sokkal erősebbek, mint később. Ahogy dr. Montessori Mária hívta: a gyermekeknek „absorbent minds/elnyelő elméjük” van, ami mint a szivacs, úgy szívja magába a tudást. Hogy a gyerek milyen hamar ért meg egy példát, hogy tud gondolkozni, hogy alakul ki a számfogalma, az már egészen kicsi korban elkezdődik. Az első hat évben kell olyan feladatokat végezni, amik ebben segítik, és ezért kezdtük el ezeket a videókat felvenni, kifejezetten szülőknek és óvodapedagógusoknak.
Fotó: Németh Hanna
Hogy kell ezt elképzelni?
Feladatokat mutatunk, amikkel ezek a készségek fejleszthetőek otthon. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem tanulás, nem tankönyv fölé ülünk, hanem játékokat játszunk, fizikai, érzékszervi tevékenységeket végzünk, amivel tapasztalatokat szereznek a gyerekek és rávezethetőek a kicsik a gondolkodásra, a számokra, miközben fejlődnek a képességeik.
Például?
A munkamemória van a legerősebb hatással a matematikai képességek fejlesztésére. Konkrét példával: amikor írásbeli kivonást végeznek a gyerekek, akkor az, hogy ne felejtsék el „átvinni az egyet”, az a munkafolyamatnak a része, amiért a munkamemória felelős. Erre a Montessori gyakorlati élet feladatai nagyon jól felkészítenek. Például, ha előkészítünk a gyermek számára egy narancsfacsarást: kap tálcán egy félbevágott narancsot, narancsfacsarót, kancsót, poharat és szivacsot – ha esetleg kilöttyen –, fel tudja törölni (tudja korrigálni az esetleges hibát). A gyermek kifacsarja a narancslevet és megissza, ez egy munkaciklus. Ezt a munkaciklust fogja később előhívni például, amikor számolni tanul. Mindkét tevékenységnek volt eleje, volt egy munkafolyamata és eredménye/vége is (megissza a narancslevet/megkapja az eredményt).
De ide tartozhat például az olyan szenzoros fejlesztés, hogy kicsitől nagyig sorba rendezzen valamit, vagy az építés, amiben látszik, hogy valami hosszabb vagy rövidebb. Vagy említhetném a dimenziók alapjait és a geometriai alapozást, amit a formabedobók nagyon jól fejlesztenek. A fizikai szemléltetőeszközök, amik kapcsán a gyerekek megtapasztalhatják valaminek a súlyát, mértékét, hiányoznak a magyar oktatásból.
Erre a Montessori-módszer világított rá?
Igen, mert nagyon jó fejlesztő eszközeik (játékaik) vannak. Nem is értem, hogy miért ennyire mostoha téma ez még mindig nálunk. Akik ezekkel az eszközökkel tanulják a matekot, azok szeretik, értik, és könnyűnek találják. Egy alsós gyerek még imád játszani, és az, hogy egy füzet fölött görnyedve oldja meg a matekpéldát, nem biztos, hogy örömet okoz neki. Szemben azzal, ha mondjuk golyókat adunk neki, és játék közben megkérdezzük, hogy melyik kezében hány golyóban, és ha azt összeadja, mennyi lesz belőle – egészen más érzelmet lehet így kiváltani belőle.
Te az iskolában találkoztál ezekkel a játékokkal?
Valójában a saját gyerekeim születése után kezdtem pedagógiát és oktatásmódszertant tanulni, akkor jött szembe először. Sajnos magyar nyelven még mindig nagyon kevés szakirodalom van ezzel kapcsolatban, és azt hiszem, az is az oka, hogy ezek a játékok nem terjedtek el annyira, hogy nagyon drágák. Ami pedig az oktatásmódszertani részét illeti, azaz, hogy a gyerekek önállóan dolgoznak, a saját tempójukban – ezt a közoktatásban, a nagy létszámú osztályokban nem lehet megtenni, ezért is vannak akkora leszakadások.
Fotó: Leéb Ádám
Kicsit térjünk vissza a matematikára. Szexistán hangzik, tudom, de alapvetően ez nem egy női szakma.
Meglepődnél. (nevet) A matek szakon nagyjából 40% lány volt. Én is azt hittem, hogy majd bemegyek, és egy szál lány leszek, de nem. Ha a top zseniket megnézed, ott is háromból egy biztosan nő. Egyébként úgy kerültem ide, hogy engem tényleg semmilyen más tantárgy nem érdekelt, és amikor pályaválasztás volt, csak annyiban voltam biztos, hogy ezt szeretem.
Ez azért még így is sok lehetőséget rejtett magában.
Matektanár nem akartam akkor lenni, a fizetések miatt. A pénzügyi vonal és az informatikus nem nagyon érdekelt, nagyon távol áll a habitusomtól, a száraz statisztika finoman szólva sem az én világom. Én a mateknak mindig is a játékos, logikus, izgalmas részeit szerettem.
A matek reputációja elég rossz. Érzel egyfajta küldetéstudatot, hogy megszerettesd az emberekkel a számokat?
Elég nagy burokban nőttem fel. Jó nevű sulikba jártam, egyetemre is (BME), ott nem volt kérdés, hogy mindenki jó matekból. Aztán ahogy elkezdett ez a világ tágulni, rá kellett jönnöm, hogy ez nem ennyire magától értetődő. Láttál már olyan videókat, ahol amerikaiakat kérdeznek olyan dolgokról, ami az alapműveltség része, de nem tudnak rá válaszolni?
Hogyne…
Az engem sokkolt. Mikor megkérdezték, hogy hány Holdja van a Földnek, és nem tudtak rá válaszolni… Nem értettem, mi történik. És aztán minél több ilyet láttam, annál inkább ledöbbentem. Nemhogy matematikai feladatokra, de teljesen egyszerű logikai feladatokra sem tudtak választ adni. Azt éreztem, hogy ezen változtatni kell, mert ez nem jó irány – ezért is mentem vissza egészen a gyermekkorig, mert úgy tapasztalom, hogy itt csúszik el a matekoktatás, az alapoknál.
Fotó: Leéb Ádám
Tiszta volt a cél, hogy mit akarsz?
A receptes „influenszerséghez” képest igen. Nagyon erős vízióval hoztam létre a csatornámat, hogy megmutassam a matek érdekes, hasznos, játékos oldalát. Rengeteg visszajelzést kapok felnőttektől is – pedig alapvetően ez a platform nem az idősebb generáció sajátja –, hogy nem szerették a suliban a matekot, mint tantárgyat, de a videóimért rajonganak.
Hát persze, mert elmagyaráztad, hogy mekkora az esély az ötös lottó nyereményére.
A lottós videóimat nagyon szeretik. A minap kiraktam egy videót arról, hogy mennyi esély volt arra, hogy a főnyereményt pont Mészáros Lőrinc születésnapján vigyék el. Az is sokakhoz eljutott.
Mit gondolsz, mi az oka a matek rossz megítélésének?
Azt látom, hogy hiányzik a társadalomból ez a fajta edukáció. Amit mondtam korábban is, nehéz úgy megszeretni a számolást, ha egy füzet felett görnyedsz, miközben remek eszközök vannak már arra, hogy a tanulás öröm legyen. És mi még mindig ott tartunk, hogy a szorzótáblát bemagolni kell és nem megérteni, hogy valójában milyen művelet is maga a szorzás, mi történik, amikor szorzunk; miért és hogy változnak a számok a különböző szorzatokban.
Pedig ott a TikTok, ami rengeteg fiatalhoz eljut, és remek eszköz lehet. Például most nagy trendnek számít a vonalak összekötése – biztos, te is találkoztál már vele – ami egy gráfelméleti feladat, de valószínűleg senki nem matematikai példaként gondol rá, hanem játékként. Pont ez lenne a lényeg. Sajnos beleragadtunk egy olyan struktúrába, amiből tanárként és diákként is nehéz szabadulni, pedig láthatóan még egy ilyen platform is tud segíteni egy jobb edukáció kialakításában.
Említetted a felnőtteket, de a gyerekek mit szólnak a csatornához?
Rengeteg negatív kommentet kapok diákoktól, akik utálják a matekot. Továbbra is áll a sztereotípia, hogy aki kicsit tudományosabb téma iránt érdeklődik, vagy ezt kommunikálja, az stréber. Cserébe azt nem kérdőjelezik meg, hogyha valaki mondjuk csak egy táncos videót csinál, vagy sminkes videót tölt fel, hogy annak milyen gyakorlati haszna van az életben.
Fotó: Leéb Ádám
Remélem, ez nem veszi el a kedved.
Pont a napokban kaptam egy 12 év körüli gyerektől egy üzenetet, hogy – finoman fogalmazva – menjek a fenébe. Aztán néhány napra rá szintén írt, hogy bocsánatot kérjen, és megkérdezte, tudnék-e segíteni neki a matekban. Az ilyen esetek azt mutatják, hogy van értelme annak, amit csinálok. Van több magántanítványom is – akik közoktatásban tanulnak – és nem igazán szerették a matekot, mert nem látták benne a logikát. De amikor elkezdtem velük fizikai játékokkal, például LEGO-val játszani és szemléltetni matematikai összefüggéseket, akkor végre összeállt bennük a kép. Hatalmas örömmel és motiváltsággal csinálják ezeket a játékokat, mindezt úgy, hogy közben matekot tanulnak.
Szerinted a tanítás és az influenszerség megfér egymás mellett?
Azt gondolom, ha valaki úgy tanár, hogy közoktatásban, alkalmazotti viszonyban dolgozik, annak nem szükséges tartalmat gyártani. Aki viszont vállalkozóként saját projekteket visz, magántanítványai vannak, annak muszáj, mert mint bármelyik másik vállalkozást, ezt is el kell adni, ezt is népszerűsíteni kell. Nekem van egy készségfejlesztő akadémiám és Montessori-eszközöket bérbeadó vállalkozásom is, emiatt nem kérdés, hogy szükséges tartalmakat gyártanom. Nyilván itt a hogyanon van a kérdés, illetve azt is gondolom, hogy ezekből nemcsak a pedagógus tud profitálni, hanem a diákok is.
És végső soron ez lenne a cél, hogy mindenki jól járjon.
