A Biology Letters által publikált tanulmány szerint, aki hosszabb ideig ásít, annak több agykéreg sejtje van. Andrew Gallup, a New York-i State University pszichológusa szerint „az átlagos ásítás hosszúsága az emlősöknél megbízhatóan jelzi az agyméretet és a kortikális (agykérgi) neuronok számát”.
A főemlősök emiatt jóval hosszabb ideig ásítanak,
mint a többi emlős. A hatások nem magyarázhatóak a test méretével vagy a testalkattal. A gorillák, rozmárok, tevék, lovak, oroszlánok és afrikai elefántok átlagban ugyanis egyaránt rövidebb ideig ásítanak, mint az emberek. A felismerések jobban megvilágítják, mire is jó az ásítás. Még mindig nem ismert ugyanis, miért ásítunk. A kutatók az ásítást leginkább szociális impulzusnak tartják – ha ugyanis valaki belekezd,
az ásítási késztetés nyomban átterjed az egész csoportra.
Gallup az ásítás oka igazából az agy fokozott vérellátása és hűtése. A jobb keringés növeli az agy teljesítményét, új idegi kapcsolatok kialakulásához is vezet. A különböző időtartamú ásítás és az intelligencia összefüggéseit pedig az jelzi, hogy azok hajlamosabbak egy „kilátástalan” helyzetben hamarabb ásítani – például egy unalmas előadás közben – aki gyorsabb felfogású.
