Újra meg újra elhatározzuk, hogy elkezdünk sportolni, megtanulunk egy új nyelvet, kiolvassuk a könyvet, amit félbehagytunk, szelektáljuk a nem hordott ruháinkat a szekrényben, aztán mégsem történik semmi, mert képtelenek vagyunk rászánni magunkat. Lusták vagyunk hozzá és még szégyelljük is magunkat miatta.
Szükségünk van a szünetre és pihenésre
Pedig a lustaságnak oka van, és gyakran nem is a véletlen műve egy kanadai egyetem pszichológiai tanszékének docense szerint. Tim Pychyl úgy gondolja, sokszor szigorúbbak vagyunk magunkkal a kelleténél, hiszen a lustaság általában abból fakad, hogy az adott feladatot túl kemény diónak érezzük az adott pillanatban. Ezt pedig egy másik szakértő is megerősíti: Elizabeth Grace Saunders időgazdálkodási coach véleménye az, hogy nem feltétlenül vagyunk lusták csak azért, mert nem csinálunk valamit. A motiváció hiányának oka lehet például az, hogy már így is tele van a naptárunk millió más teendővel, és egész egyszerűen pihenésre volna szükségünk.
Fotó: GettyImages
A szintén a témával foglalkozó chicagói professzor, Devon Price mindezt azzal egészíti ki, hogy nem tudunk néhány napnál tovább több energiát fektetni a teendőinkbe annál, mint amennyit a testünk elbír, szükségünk van szünetekre, hiszen a testünk és az elménk nem arra van tervezve, hogy minden nap megfeszítetten és pihenés nélkül kimerítő feladatokra koncentráljon. A lustaság tehát tulajdonképpen egyfajta önvédelem is, mondhatjuk úgy, hogy alapvető emberi szükséglet.
Csak részben számít a személyiség
Hogy ki mennyire él ezzel az alapvető szükséglettel, azt a kutatások szerint a személyiség is meghatározza. Lustaságunk mértéke és gyakorisága összefügg azzal, mennyire vagyunk általában véve lelkiismeretesek, fegyelmezettek, célratörőek – minél erősebbek bennünk ezek a tulajdonságok, annál kevésbé jellemző ránk a lustaság érzése. Ugyanakkor az is közrejátszik, hogy mennyire rendelkezünk a feladathoz szükséges készségekkel, milyen esetleges érzelmi sebeink vannak, melyek kapcsolódnak a helyzethez, na és persze mennyire vagyunk motiváltak.
Lehet, hogy a hangsúlyokkal van a gond
A külső motiváció, vagyis a kívülről érkező jutalmak, mint a pénz vagy az dicséret fontosnak tűnhet, de valójában mégis a belső tényezők tudnak igazán ösztönözni bennünket. Belsőleg motiváltnak lenni ugyanis annyit tesz, hogy magát a feladatot érezzük jutalomnak, jól érezzük magunkat, elveszítjük közben az időérzékünket, elkötelezettek vagyunk.
Tehát a szakértők szerint valószínű, hogy ha vissza-visszatérően érezzük egy feladat előtt, hogy legszívesebben bele sem kezdenénk, akkor azt valójában nem tartjuk igazán értékesnek az életünkben. Persze örülnénk neki, ha profibbak lennénk az edzéseken vagy több hely lenne a szekrényünkben, de a sport vagy a ruhák átnézése helyett aktuálisan többet ér számunkra egy jó beszélgetés a párunkkal, vagy fontosabbnak érezzük azt, hogy végre elkészítsük a vacsorát, ami után már lehetőségünk van passzívan pihenni a fárasztó nap végén.
Fotó: GettyImages
Vannak trükkök, amik segítenek
Ettől még persze nem kell beletörődnünk abba, hogy örökké a fiókjainkban maradnak a sosem hordott pólók. Felépíthetünk egy stratégiát is arra, hogy könnyebben nekilássunk a teendőnek, amit mindig máskorra ütemezünk át. Első lépésként a legjobb, ha őszinték vagyunk magunkkal és azonosítjuk, hogy mégis mi tart vissza bennünket folyamatosan. Ha például az, hogy a ruhák válogatása közben majd tanácstalanok leszünk, akkor írhatunk egy listát arról, milyen szempontok alapján fogunk majd dönteni. A másik trükk, hogy apró lépésekben gondolkodjunk. Ha a feladat az, hogy megszereljük a kilazult polcot, akkor az első teendő, hogy elmegyünk a csavarhúzóért.
Megkönnyíti a kivitelezést, ha mindig csak a következő lépésre összpontosítunk, a kutatások szerint ezzel felkészítjük az elménket és a testünket a cselekvésre, a feladat pedig könnyebbé válik számunkra.
A másik trükk pedig az, ha jövőbeli énünket jelenlegi énünk elé helyezzük. Amikor például hétvégén semmi kedvünk megfőzni a hétfői ebédet, melyet a munkahelyünkre viszünk, érdemes arra gondolnunk, mennyire jól fog majd esni, hogy van nálunk meleg étel, ami csillapítja az éhségünket és amit szeretünk. Az empátia, melyet jövőbeli énünk iránt érzünk, segíteni tud átlendülni a holtponton és motivációt adni a kezdéshez.
Via: GoodHousekeeping
