Megvan az oka annak, hogy miért olyan nehéz abbahagyni a befejezetlen és félbeszakadt feladatokra való gondolást, miért pörög az agyad azon éjszaka is, hogy mi mindent halogatsz magad előtt – a pszichológusok ezt Zeigarnik-hatásnak nevezték el. Kendra Cherry pszichoszociális rehabilitációs szakember, az Everything Psychology Book című könyv szerzője segít megérteni, hogy mi az a Zeigarnik-hatás, és miért vagyunk hajlamosak inkább a befejezetlen feladatokra emlékezni, mint a befejezettekre.
A Zeigarnik-hatás
A Zeigarnik-hatást valószínűleg gyakrabban tapasztalod, mint gondolnád. Amikor elkezdesz dolgozni egy feladaton, de nem fejezed be, a befejezetlen munka gondolata akkor is felbukkan a fejedben, amikor már más feladatra tértél át. Ezek a gondolatok arra ösztönöznek, hogy térj vissza, és fejezd be a régebben megkezdett feladatot.
Ez a hatás az oka annak is, ha folyton arra a könyvre gondolsz, amelynek a felénél tartasz, vagy egy olyan videojátékra, amit még nem sikerült kivinni és nem győztél le. A szappanoperák és a sorozatok is kihasználják a Zeigarnik-hatást: egy epizód például véget érhet, de a történetnek nyilvánvalóan még nincs vége. Ezek a cliffhangerek felkorbácsolják a nézők kíváncsiságát, motiválnak arra, hogy visszatérj és megnézd a következő epizódot.
A Zeigarnik-hatás az iskolában is gyakran tapasztalható: vizsga előtt teljesen képben vagy a tananyaggal, de miután levizsgáztál, szinte semmire sem emlékszel, mintha törölte volna a memóriádból az anyagot az agyad, mert nincs már közvetlen haszna, nincs szükséged a sok tételre.
A Zeigarnik hatás mindenhol ott van:
- Elmentél bevásárolni és elvitted a gyerekeidet az iskolába, de nem tudsz nem gondolni a mosásra, amit nem teregettél ki.
- Egy csomó e-mailre válaszoltál, de nem jutottál el mindegyikhez pénteken a munkaidő vége előtt, és egész hétvégén azokra gondolsz, amik még hátra vannak.
- Ráhangolódsz a kedvenc tévésorozatod évadzárójára, ami egy hatalmas cliffhangerrel zárul. Még hetekkel később is gondolkodsz a történteken.
- Kapsz egy értesítést a telefonodon, amit nem néztél meg, és bár dolgoznod kell, elvonja a figyelmedet az olvasatlan üzenet gondolata.
A Ziegarnik-hatást először egy Bluma Zeigarnik nevű orosz pszichológus figyelte meg és írta le. Egy bécsi étteremben ülve Ziegarnik megfigyelte, hogy a pincérek jobban emlékeznek a ki nem fizetett rendelésekre, ám miután a vendégek a számlát kifizették, a pincérek nehezen emlékeztek a rendelések pontos részleteire. A kísérletei során a pszichológus azt találta, hogy azok az emberek, akiket megszakítottak a munkájukban, kétszer olyan valószínűséggel emlékeztek arra, hogy mit csináltak, mint azok, akiknek sikerült befejezniük a feladatokat. A felnőttek 90 százalékkal gyakrabban emlékeztek a be nem fejezett feladatokra, mint a befejezett feladatokra.
Forrás: Getty Images
Hogyan működik?
A rövid távú memória kapacitása és időtartama egyaránt korlátozott, általában csak bizonyos mennyiségű dolgot tudunk megőrizni a memóriánkban. Minél keményebben próbáljuk rövid távon megtartani a memóriában, annál keményebben kell dolgoznunk, hogy az információ megmaradjon. A pincéreknek például rengeteg részletet kell megjegyezni az általuk kiszolgált emberekről: azoknak az információknak, hogy a vendégek milyen ételeket és italokat rendelnek, mindaddig a memóriájukban kell maradni, amíg a vendégek be nem fejezik az étkezést.
Az adattúlterhelés kezeléséhez az emberek gyakran támaszkodnak olyan mentális trükkökre, amelyek segítenek nekik abban, hogy sok információt megjegyezzenek. A Zeigarnik-hatás az egyik példa erre.
Rövid távon úgy tartjuk meg az információt, hogy folyamatosan visszahúzzuk a tudatunkba. Ha gyakran gondolunk a még el nem végzett feladatokra, nagyobb valószínűséggel emlékszünk rájuk.
A Zeigarnik-hatás nem csak a rövid távú memóriára van hatással. A halogatott, befejezetlen feladatok, például olyan célok, amelyeket még el akarunk érni, hosszabb időn keresztül is folyamatosan betolakodhatnak a gondolatainkba. Ha például nem fejeztük be a főiskolát, a hiányzó diploma még évekig ott motoszkálhat az agyunkban. Zeigarnik szerint egy feladat sikertelensége mögöttes kognitív feszültséget hoz létre, ami nagyobb mentális erőfeszítést jelent annak érdekében, hogy a feladat a tudatunk előterében maradjon. Ha azonban egyszer elvégeztük, elménk elengedheti a plusz erőfeszítést.
Az 1960-as években John Baddeley memóriakutató egy kísérletben tovább vizsgálta Zeigarnik eredményeit. A résztvevőknek korlátozott időt adtak egy sor anagramma megoldására. Ha az idő lejárta előtt nem tudták megoldani az anagrammát, megkapták a szó megfejtését. Később, amikor a résztvevőknek fel kellett idézniük az anagrammákat, jobban emlékeztek azokra a szavakra, amelyeket nem oldottak meg, mint azokra, amelyeket sikerült. Az eredmények alátámasztották Zeigarnik megfigyeléseit, miszerint az emberek jobban emlékeznek a befejezetlen feladatokra.
A halogatás leküzdése
A Zeigarnik-hatás nem csupán egy érdekes megfigyelés az emberi agy működéséről, hanem a saját hasznodra is fordíthatod. Ha például tanulsz egy vizsgára, akkor a Zeigarnik-hatás alapján a megszakított tanulás hatékony technika lehet. Azaz ne magolj hosszú órákat a könyv felett, hanem szakaszosan, szünetekkel tarkítva, a figyelmedet néha másra fókuszálva tanulj, így nagyobb valószínűséggel fog az agyad emlékezni az információkra a vizsga napján. Persze ez nemcsak vizsgára készülésnél hasznos, hanem bármikor, amikor fontos információkat kell megjegyezni: ahelyett, hogy ismételgetnéd magadban az infót, inkább nézd át néhányszor, majd tarts szünetet. Miközben más dolgokra koncentrálsz, azon kapod magad, hogy mentálisan visszatérsz a tanult információhoz.
Az életünket megkeserítő halogatás is kapcsolódik a Zeigarnik- hatáshoz. Gyakran az utolsó pillanatra halogatjuk a feladatokat, hogy aztán a határidő betartása érdekében, őrült kapkodással teljesítsük a kötelességeket. Sajnos ez a szokás stresszhez és gyenge teljesítményhez vezethet.
A halogatás leküzdésének egyik módja, ha a Zeigarnik-hatást a javadra fordítod. Indíts azzal az apró lépéssel, hogy csak elkezded a feladatot – mondd azt magadnak, hogy nem muszáj a végére jutni -, mert ha egyszer már elkezdted a munkát, azon kapod majd magad, hogy addig fogsz gondolkodni a feladaton, amíg be nem fejezed. Lehet, hogy nem egyszerre leszel vele kész, de minden egyes apró lépés közelebb visz a célodhoz, sőt, hosszabb távon, ha ezek az ismétlődő gondolatok arra motiválnak, hogy befejezd, amit elkezdtél, akkor enyhülhet a stressz, illetve javulhat az önbecsülésed és az önbizalmad.
