A húszas éveink érdekes korszak: a felnövés időszaka ez, ahol mindenki látványosan máshol tart az életében. Valaki sokáig koptatja az iskolapadot, míg mások ezalatt már a harmadik babájukat várják. Vannak, akik kihasználják, hogy még nincsenek röghöz kötve, és minden pénzüket arra költik, hogy világot lássanak. Megint mások maratonfutásba vágnak bele. Előbb-utóbb azonban – különösen a húszas éveink vége felé – megszaporodnak az eljegyzések és az esküvők. Ettől pedig valahogy egyre felnőttebbnek érzi magát az ember.
A hétvégén én is egy barátnőm esküvőjén voltam. Ottalvós buli volt, szóval intéztem a szállást, az utazást, és elmentem nászajándékot is venni – az ifjú pár kaparós sorsjegyet kért. A szervezkedés közben pedig kifejezetten felnőttnek éreztem magam.
Egészen addig, amíg a lottózóban szinte gügyögve nem szólt hozzám a pénztáros, mintha életem első bevásárlására küldtek volna a szüleim. Elkérte a személyimet, és hirtelen bennszakadt a szava, mikor meglátta, hogy amúgy 28 éves vagyok. Semmi baj, elnevetgéltünk a helyzeten, előfordul az ilyesmi. Velem egészen gyakran.
Az esküvőn aztán ismét úgy gondoltam, hogy sikerült kifejezetten felnőttnek öltöznöm és sminkelnem magam. Mígnem ismét érkezett a beszólás egy fiatalembertől: „Ja, te a mi korosztályunkhoz tartozol? Azt hittem, a fiatalabb csapatot erősíted…Tudod, nem elég olyan cuccokat felvenni, úgy is kell kinézni, mint egy felnőtt.” Ezután valahogy elment a kedvem a vele való ismerkedéstől.
Ismerkedés nehezített pályán
Mert az egy dolog, hogy 19 éves kisfiúk hisznek velük egyidősnek, és próbálnak meg felcsípni (majd mikor megtudják, hány éves vagyok, jön visszakézből a „Nem baj, nekem bejönnek az idősebb nők”-mondat). Őket leszereli az ember, hiszen vele egykorú partnerre vágyik. Így van ezzel egy Reddit-felhasználó is, akivel „20-23 éves fiúk akarnak ismerkedni (…) miközben 29 vagyok. Idősebbek rég találtak meg.”
És ez a probléma nem csak a nők kiváltsága: „Egyszer csajok mondták, hogy kisfiúkkal nem kezdenek ki. Én meg álltam, és azt gondoltam, hogy »Nem tudják, hogy egyidősek vagyunk«. Kicsit önbizalom romboló volt, de már nem érdekel.” Na meg persze vannak az olyan extrém esetek, mint amit Andrea is mesélt az nlc-nek: „20 éves voltam, amikor fel akart szedni egy kiskorú, ha jól emlékszem 14 volt. Azt hitte 16 vagyok maximum.”
Ám amikor a korosztályom is sokkal fiatalabbnak néz, az eléggé megnehezíti a randizás amúgy sem könnyű műfaját. Mert vagy hozzám se szólnak vagy ha kiderül, hány éves vagyok, még kifejezetten csalódott lesz az illető, hogy nem az „éppen legális” korcsoporthoz tartozom.
Chloe Grace Moretz kislányos arcának köszönhetően jóval fiatalabb szerepeket kap. Valójában idén lett 27 éves (Fotó: Kostas Lymperopoulos/NHLI via Getty Images)
Utóbbi típust messziről elkerülöm én is és Verus is – bár az őt ért megjegyzésekből ez egyáltalán nem derülne ki. „Nagyjából a covid előtt volt egy lány a munkahelyemen, aki frissen került oda, ezért nem volt képben. Megkérdezte tőlem, hogy az akkor még pasim az apám-e? Igen, ősz a haja, de kábé 18 éves kora óta, én meg már bőven nagykorú vagyok” – mesélte.
De miért baj az, ha fiatalnak tűnünk, amikor mások több százezreket költenek az anti-aging kezelésekre? Mármint azon túl, hogy esetleg a párunk is kellemetlen helyzetbe keveredik miattunk. Nos, ezt Eszter fogalmazta meg hibátlanul:
„Általánosságban az, hogy az ember azt szeretné megélni, ahány éves valójában. Nálam ez azért is kritikus pont, mert 24 évesen ott tartok az életben, ahol meg akarom élni a nőiségemet, mert már felnőtt nő vagyok, nem kislány. Ezért hatalmas pofon, ha kislánynak néznek. Különösen azért, mert a bennem élő kép magamról egy érzelmileg, intelligenciájában, személyiségében is érett nő. És ha gyereknek néznek, elbizonytalanít, hogy »tényleg az vagyok, akinek gondolom magam?«.”
Túllendülve a mini-egzisztenciális válságokon, amiket egy-egy ilyen beszólás okoz, a kölyökképű-lét árnyoldalai komoly hátrányt is jelenthetnek – nem csak a magánéletben, de a karrierünkben is.
Nem újkeletű probléma
Az 1980-as években szociológusok megállapították, hogy a koruknál fiatalabbnak tűnő felnőttek kevesebb eséllyel kapnak magas pozíciójú állásokat. A külsejükből kifolyólag az emberek szemében kevesebb „személyes kontrollal” rendelkeznek – amihez a kompetenciát rendelik, az alapos tudást, illetve a képességet, hogy megvalósítsák a céljaikat – fiatal és középkorú felnőttként. Eszerint pont olyan hátrányos megkülönböztetés éri őket, mint a kevésbé vonzó vagy túlsúlyos embereket.
A jelenséget „babaarc általánosítás effektusnak” hívják. A lényege, hogy az emberek azt feltételezik, hogy a gyerekes archoz hasonló személyiségjegyek is járnak. És ez nem csupán a huszonéves korosztályra jellemző, hiszen miután a korcsoportodhoz képest tűnsz fiatalabbnak, az előítéletek még idősebb korban is követnek. A Redditen valaki például az apukája sztoriját osztotta meg, aki a covid idején járt pórul – a kijelölt idősávos vásárlási rendszerben –, pedig csak pár dolgot szeretett volna venni:
„Nem akarták beengedni a boltba, mondván 65 év felett lehet bemenni. 75 éves múlt akkor…”
Azonban az életkoruk szerinti hátrányos megkülönböztetés számtalanszor inkább a fiatalabbakat érinti. Egy 2019-es kutatás szerint az Egyesült Királyságban a 18-34 éves korosztály a többi korcsoporthoz képest kétszer nagyobb eséllyel jelentették, hogy diszkriminálták őket a koruk alapján.
Ezt Andi is tapasztalta, és már egészen elege van belőle. „Ha fiatal vagyok, akkor már lehet velem nyugodtan lekezelően beszélni. Számos alkalommal találkoztam már ezzel a jelenséggel a bevásárlástól kezdve az ügyintézésen át egészen a munkámig, ahol volt, aki kábé lemucikázott – magyarázta. –
Tök mindegy, kinézek-e annyi idősnek, amennyi vagyok, azt gondolom, hogy az alapvető tisztelet 12 évesen vagy 35 évesen is jár mindenkinek.”
Madeleine Arthur az Ördög Ohioban sztárja 27 évesen játszik 15 éves középiskolást a sorozatban (Fotó: Anthony Ghnassia/Getty Images for Giambattista Valli)
„Egyszerűen nem vesznek komolyan”
– ez az alapvető fal, amibe a legtöbbször a munkahelyén ütközik bele az a személy, akit kölyökképpel vert meg a sors. R. Ricsi is erről számolt be: „Sokszor volt olyan, hogy literálisan az arcomba néztek, majd miután felelősségteljes választ adtam egy szakmai kérdésre, elvándorolt a tekintete, mert a bizalom az nem társul egy gyermeki archoz, így nyilván máris mást kell megkérdezni, hátha a kisfiú nem tudja, mit beszél.”
Ez nem egyedi tapasztalat sem a nők, sem a férfiak körében. Egy Reddit-felhasználó hasonló élményét idézte fel ügyfélszolgálatosként. „Sovány voltam és zseléztem, waxoztam a hajam, jóval fiatalabbnak tűntem. Így viszont nagyon sokszor egyszerűen nem fogadták el, amit mondok, mert azt hitték fiatal ÉS újonc vagyok, biztos nem értek hozzá. És csak annyi kellett, hogy odahívtam egy idősebbet, aki elmondta ugyanazt.”
Az pedig különösen nem segít, amikor a babaarchoz egy kifejezetten cuki személyiség is társul, aki szeret viccelődni, kedves, és csak jófejségből édességgel lepi meg a kollégáit. Zsófi pont ilyen. Éppen ezért minden új munkahelyén tartott tőle, hogy nem veszik elég komolyan, „de ez általában nem tartott sokáig szerencsére”. Hiszen hamar bizonyította tapasztalatát és szakértelmét, ahogy T. Ricsi is, aki azzal védte ki ezeket a szitukat, hogy gyakorlatilag előadta az önéletrajzát. „Amikor kérdezték, hogy hol tanultam, mindig hozzátettem, hogy 4 év érettségi, 1 év technikus, x évet dolgoztam itt, x-et ott… így azért rá szoktak jönni, hogy mégsem vagyok annyira fiatal.”
Azonban nagyon fárasztó újra és újra bebizonyítani, hogy igenis kompetensek vagyunk a szakmánkban, éppen ezért nem meglepő, hogy Verust azok a helyzetek bosszantják igazán, „amikor a tapasztalatomat, véleményemet sussogja le valaki, csak mert gyakornoknak néz.
Az meg egyenesen kikészít, ha valaki atyáskodva, kioktatóan, arrogánsan beszél velem. Na, ők számíthatnak rá, hogy mind a negyven évem élettapasztalatával küldöm el őket a sunyiba.”
Megnehezíti a mindennapokat
Tudjuk, hogy a „fiatalabbnak tűnök a koromnál”-problémája az ifjúságot fetisizáló társadalmunkban olyan hisztizésnek tűnhet, mint ha egy szupermodell azt mondaná, hogy „túl szép vagyok” (pedig nyilván ennek is megvannak a maga valid árnyoldalai). És igen, a fent említett nagyobb akadályok nem napi szinten gördülnek elénk, azonban mégis egészen rendszeresen ütközünk kisebb torlaszokba. Ezek pedig olyan kellemessé teszik a mindennapi létezést, mint a köröm alatti szálka.
Andrea sajnos sűrű látogatója a különböző orvosi vizsgálatoknak, így már szinte megszokta, hogy sosem nézik közel 30 éves felnőtt nőnek. De ez nem jelenti azt, hogy ne fáradna bele az állandó megdöbbenésbe, hogy az évek során nem változott át a helyzetet egykor őszintén viccesnek tartó mosolya, mostanra kényszeredett vigyorrá.
„Egyszer egy orvos nem értette miért van 10 éves kórtörténetem, ha 18 évesen diagnosztizáltak… 10 perc kérdezősködés után sikerült megkérdeznie, hogy hány éves vagyok. Amúgy a bemutatkozást a nevemmel és a korommal kezdtem – idézte fel.
– Illetve anyuval megyek vizsgálatokra sokszor, mert unalmas várni, ő meg nem mond nemet. Egyébként ő is sokkal fiatalabbnak néz ki, csak ő már az »örül neki«-korban van. Többször volt, hogy ahogy tartottam be a szobába, megkérdezték anyumat, hogy »a kislány elmúlt már 18?«.”
Ariana Grande idén lesz 31 éves, de nem néz ki többnek 15-nél (Fotó: Marleen Moise / Getty Images via AFP)
De nemcsak az orvosnál, a saját otthonunkban sem vagyunk biztonságban.
„Olyan 25-26 lehettem, nemrégiben költöztünk be a pasimmal a lakásunkba, mikor jöttek házalni valamelyik kábelszolgáltatótól. Kinyitom az ajtót mackóban, smink nélkül, összefogott hajjal, a fickó tanácstalanul néz rám, majd: »Ööö… a szüleid itthon vannak?«”
– írták a Redditen. Andi pedig azt mesélte el nekünk, amikor 30 évesen lakásfelújításba vágott, és „úgy magyaráztak nekem a szakik, mintha egy idióta lennék. Nő is voltam, fiatal is voltam, de nem hülye, másrészt (persze ezt nem tudhatták) eléggé handy girl vagyok, szóval képben vagyok az ilyesmivel, szerintem nagyobb gépparkom van itthon, mint egy átlag férfinek.”
Az alkoholvásárlás vagy a dohányboltba való belépés sem megy olyan egyszerűen, mint másoknak. „Barátnőmmel beültünk vacsorára étterembe, mondtuk milyen ételt szeretnénk, mellé kértünk egy cherryt és egy sört – kezdte a sztoriját egy felhasználó a Redditen. – A pincér felvette a rendelést, majd pár perc múlva odalép hozzánk az étteremvezető: »Elnézést, láthatnék egy személyit? Azt mondták, hogy itt gyerekek szeretnének alkoholt venni.« Nem is tudom melyikünknek volt kellemetlenebb a helyzet.”
Míg más csak annyit írt, hogy „33 éves vagyok, rám ordítanak, ha belépek egy dohányboltba. A személyimen a Dr. csak még viccesebbé teszi a szituációt.” Zsófi pedig „25 évesen 16-nak tűnő fejjel” szeretett volna bejutni egy 18 éven felettieknek tartott buliba – „nyilván nem akartak beengedni, és elkérték a személyimet.”
Ezek talán éppen olyan alkalmak, melyeken inkább nevetünk, az igazoltatás azonban esetenként egészen megszégyenítő is lehet.
Eszter úgy gondolja, hogy „az egy dolog, hogy elkérik a személyimet, de amikor megjegyzéseket is tesznek, azzal van az igazi gond.”
Szintén a Redditen számolt be valaki arról, hogy „19 éves koromban szerettek volna kizavarni a boltból, mondván »14 éves kor alatt egyedül nem vásárolhatsz«. Az eladó meg volt róla győződve, hogy nem fizethetem ki a péksüteményt, mert a szüleimmel kellett volna jöjjek, máskülönben nem szolgálhat ki. Nagyot nézett, mikor a jogosítványomat nyújtottam át neki, mint bizonyíték. Ez volt az az egyetlen alkalom, amikor egy picit úgy éreztem, hogy ez megalázó.”
Lehet védekezni?
Vannak megoldások, amikkel kivédhető a nem kívánt rácsodálkozás. A BBC például egy olyan tanulmányt idéz, mely szerint azok a férfiak, akik szakállt viselnek, idősebbnek és magasabb beosztásúnak tűnnek, sőt, általánosságban hozzáértőbbnek tartják őket. Ricsi is ezt a megoldást választotta, „ezáltal most már az első benyomás rólam az, hogy » ez egy harmincas faszi kábé«” – amivel a 25 évével ő már nagyon elégedett.
A nadrág és bizonyos ékszerek viselése kompetensebbnek láttatja a női vezetőket. Egy másik kutatás szerint pedig azok a húszas éveikben járó fiatal nők – és ez csak erre a korosztályra igaz –, akik sminkelik magukat, idősebbnek tűnnek. Persze így is vannak kivételek: hiába fejeltem bele ugyanis egy kiló vakolatba azon a bizonyos esküvőn, így is ahhoz néztem ki éppen csak elég idősnek, hogy ne gyerekpezsgővel koccinthassak az ifjú pár egészségére.
