Augusztus 13-án, kedden, Nate Byrne épp a megszokott módon végezte a munkáját; vagyis a híradót követően egy fal előtt mutogatva igyekezett felkészíteni az ausztrálokat a következő napok időjárására. Alig néhány perce kezdhetett bele a mondandójába, mikor jelezte, hogy néhány másodpercre szünetet kell tartania.
A meteorológus azt sem rejtette véka alá, miért nem tudja folytatni a bejelentkezést: „Bizonyára sokan tudják, hogy időről-időre pánikrohamokkal kűzdök, és hogy egész őszinte leszek, ebben a pillanatban is éppen ez történik velem” – mondta, majd visszaadta a szót híradós kollégájának, aki emlékeztette a nézőket, hogy Nate korábban nyers őszinteséggel írt a mentális nehézségéről és a pánikrohamokról, amik olykor a munkavégzését is megnehezítik.
„Élő adásban kaptam az első pánikrohamot”
Az említett cikkben Nate egyébként arról ír, hogy már egészen kis korától hozzá van szokva a szorongást keltő helyzetekhez, amik egészen az utóbbi néhány évig nem is okoztak nála semmilyen problémát. „Az első igazi pánikroham élő adásban tört rám, azután, hogy szaladtam néhány métert a szerkesztőségtől a vezérlőig” – írja, majd hozzáteszi, miközben állt a fal mellett, egyik pillanatról a másikra a szíve hevesen kalapálni kezdett, teljesen leizzadt és kapkodni kezdett a levegőért, mintha épp maratont futna.
Miközben életem addigi nyugodtan mondhatom legijesztőbb perceit éltem át, igyekeztem tartani magam és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne
– emlékezett vissza a meteorológus, majd hozzátette, amint vége lett az adásnak, szinte összeesett, úgy kellett visszatámogatni az asztalához. „Nem sokkal később egy második pánikroham is megtalált és kis híján teljesen összetört.”
Nate ugye emlékszik, a második roham is adás közben érte, már épp rá került volna a sor, amikor a szíve ismét kalimpálni kezdett, hirtelen beszűkült a látótere és remegni kezdett, mint a kocsonya.
Szerencsére a stáb teljesen profin kezelte az összeomlásomat, beadtak valami mást, én pedig összeestem. Mindeközben csak arra tudtam gondolni, hogy el akarok innen tűnni, bárhova, csak innen el.
„Meg voltam győződve, hogy vége a karrieremnek”
Miközben a pánikbetegség és ezzel együtt a pánikrohamok ma már jól diagnosztizálható és kezelhető mentális betegségek, Nate azt mondja, mivel fogalma sem volt arról, mi történik vele, meg volt győződve arról, hogy vége a karrierjének.
Valami, amit még csak néven se tudtam nevezni, megakadályozta, hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek
– írta őszinte cikkében, majd hozzátette, ott és abban a pillanatban megállíthatatlanul zokogni kezdett.
Nate kivehette a nap többi részét és azonnal felkereste a háziorvosát, aki szerencsére már a tünetek alapján is pontosan tudta, mivel állnak szemben. „Életemben először hallottam saját magammal összefüggésben a pánikroham szót” – emlékszik vissza Nate, aki szorongáscsökkentőt kapott, hogy könnyebben megbirkózzon a rohamok testi tüneteivel.
A meteorológus a gyógyulás érdekében felkeresett egy pszichológust is, akivel azóta is együtt dolgozik, és akitől stresszkezelő technikákat tanult. Mint mondja, időről-időre használja is ezeket az előtt a bizonyos fal előtt, de előfordul, hogy legyen bármilyen elővigyázatos, a rohamok így is megtalálják. „Érdekes, hogy otthon, a kanapén még sosem kaptam pánikrohamot. Csak munka közben, a falnál, ahol dolgozni szoktam.”
Nate azt mondja, sokat segített neki, hogy a szerkesztőségben nyíltan beszélhetett a mentális problémájáról, illetve az is, hogy a kollégái közül többen is megosztották vele, hogy ők maguk is tapasztaltak már hasonló tüneteket a szorongásuk miatt.
Az első roham óta nagyon sok minden megváltozott, és bár a rohamoktól sem sikerült teljes egészében megszabadulnom, az, hogy beszélhetek róla és az, hogy kaphatok rá kezelést, azt jelenti, hogy menedzselem a dolgot és szép lassan megtanulok majd vele együtt élni. Ez pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell feladnom a dolgokat, amiket imádok csinálni.
