Az Élj, nevess, szeress szállóigének valójában kettős eredete van. Maga a kifejezés egy amerikai szerző, Bessie Anderson Stanley versének köszönhetően vált először népszerűvé. Az 1904-ben megjelent Siker című versét egy magazinhoz küldte be, amely abban a témában kért írásokat, hogy hogyan lehet a legjobban meghatározni a sikert.
A mű első sora így hangzik: „Az ért el sikert, aki jól élt, gyakran nevetett és sokat szeretett.”
Nem ez volt azonban az első alkalom, hogy hasonló kifejezés nyomtatásban megjelent. Az alliterációt már a The Aberdeen Journal 1853. augusztus 31-i számában is használta egy cikkíró. Az írországi emberekről elmélkedve a meg nem nevezett szerző azt írta, hogy „az íreket bizonyára többre rendelték, mint élni, nevetni, szeretni, sírni és meghalni”.
Később, 1877-ben a híres brooklyni lelkész, Henry Ward Beecher azt mondta gyülekezetének, hogy „élhet, nevethet, szerethet és boldog lehet az a család, amely reggel kenyeret és jó vizet fogyaszt, délben vizet és jó kenyeret, este pedig jó kenyeret és vizet.” Mondatát több újságban is megjelentették.
Bessie Anderson Stanley verse volt azonban az, mely igazán ismertté tette a kifejezést. Igaz, ezért nem mindig kapta meg a neki kijáró tiszteletet. A verset ugyanis többször tévesen Ralph Waldo Emerson költő-esszéírónak, máskor pedig a Kincses sziget szerzőjének, Robert Louis Stevensonnak tulajdonították.
Amikor Ann Landers, a Chicago Sun-Times tanácsadó rovatának vezetője 1966-ban Emerson műveként hivatkozott a versre, Stanley fia, Arthur Stanley kért helyreigazítást. Amikor pedig Abigail Van Buren, Landers testvére 1990-ben ismét tévesen jelölte meg a szerzőt, Stanley unokája emlékeztette arra, hogy a vers a nagymamájától származik.
Az, hogy a szállóige az ezredforduló után ennyire felkapottá vált, nagyban köszönhető Rae Dunn amerikai keramikusnak. Az alkotó ugyanis előszeretettel helyezett el munkáin egyszerű, pozitív üzeneteket. Ezek közé tartozott a Stanley-től származó idézet rövidített változata, a Live, Laugh, Love is.