Ha az elmúlt napok időjárásából nem lenne egyértelmű, hogy megérkezett az ősz, abból biztos sejtenénk, hogy a szerkesztőséget letarolta a nátha. Persze nemcsak nálunk beteg több kolléga, a családi, baráti körben is felütötte már a fejét a dolog, sőt. Senkit ne tévesszen meg, hogy nincs már napi szinten Covid-esetszám, a betegség továbbra is körülötünk lappang, és ez is okozott néhányunknál meglepetéseket (nálam biztosan, miután rosszabbul voltam, mint amikor a járvány idején megfertőződtem). De mit tehet az ember, ha leteríti egy nem várt meghűlés, orrfolyással, torokfájással, köhögéssel, lázzal és ízületi fájdalommal? Mondjuk, mi milyen intézkedéseket teszünk a gyorsabb felépülés érdekében!
A házi vajákosok
Abban megegyezhetünk, hogy legtöbbünknek van valamilyen forróital kombója, ami segít a helyzetet javítani. Bár a magyar ember szerint a pálinka a legjobb fertőtlenítő, csak Niki mondta, hogy ezzel turbózza fel egyébként a nátha elleni bájitalát: „méz+aprított fokhagyma összekeverve, leöblítve minimum 50 fokos, jobbfajta házi pálinkával.” Noha az íze valószínűleg nem a legjobb, ilyenkor az ember úgy van vele, hogy bármit a gyógyulásért (én legalábbis biztosan), ráadásul minden összetevő a maga nemében hasznos, tehát aki bevállalós, annak érdemes vele egy próbát tenni.
Persze azért érkeztek jobb ízélménnyel kecsegtető megoldások is. Adél szerint a „citrom-gyömbér shot, mézzel csodálatos találmány mindenkinek, aki bírja a csípőset”, amivel egyetértek, nálam is ez készül ilyenkor, bár én még pici kurkumát is szoktam beletenni, mert gyulladáscsökkentő hatású, és segít a vírusok legyőzésében. Aki pedig szeretné ezt fokozni, az őrölt borsot is tehet bele. Illetve egy jó tipp, én mindig tartok itthon készen kapható változatot az őszi-téli időszakban, mert ha annyira lerobbanok, hogy felkelni sincs erőm, akkor ez az instant megoldás a legjobb barátom.
A szerkesztőségben egész tábor alakult ki a „betegtea” fronton. Verus állítja, „abban a pillanatban, hogy megérzem azt a tipikus torokfájást, amiről pontosan tudni, hogy mostantól egy hét szenvedés jön, elkezdem vallásosan inni a legcsumpibb earl grey-ből kreált mézes-citromos teaszörnyet.” Betti is erre esküszik: „iszom a forró, fahéjas-almás teát, amibe nem mézet rakok, hanem cukrot, de utána kanalazok 3-4 kanál mézet. Instant diabétesz, de nekem sokat segít.” Ennél egy fokkal visszafogottabban tolja Vivi, aki simán citromos-mézes teát készít, ami mondhatjuk, hogy a téma klasszikusa, de tudjuk jól, hogy ez is sokat hozzátesz a gyógyuláshoz. „Én este is ezt készítem az éjjeli szekrényre oda, mert ha arra ébredek, hogy be van dugulva az orrom, és kiszáradt a torkom, sokkal jobb, mintha vizet innék, komfortot ad.”
A mézes citromos teaszörny (Fotó: Getty Images)
Gyógyító étkek
Érkezett néhány tipp arra vonatkozóan is, hogy milyen ételek kerülnek ilyenkor a menüre. A gourmet-fogások így hangzanak: banán (Betti részéről), húsleves, mézes kenyér, fokhagymás pirítós (Viviéről), nálam pedig a betegség szigorúan zacskós leves és bolti gofri. Ugyan ezek semmilyen módon nem tesznek hozzá az immunrendszerem erősítéséhez – és egyébként is igyekszem magam távol tartani az ilyen ízfokozókkal turbózott készételektől –, mégis úgy alakult, ez a tipikus „betegkaja”, amitől úgy érzem, kezd visszatérni belém az élet.
Pro tippek
Amikor megérzem, hogy a torkom elkezd kaparni, az első dolog, amit megteszek, hogy vattával bedugom a fülem. Gyerekként rettenetesen fülfájós voltam, és ha melegen volt tartva a hallójáratom (akármennyire furán hangzik), az mérsékelte picit a légúti bajokból származó fájdalmat, így most is ez az első, amit megteszek. A második – és ezzel nem vagyok egyedül, mint kiderült – az infralámpa, amit Vivi is előkap. Sőt, kiderült, hogy mindkettőnknél előkerül az a bizonyos kék kendő is.
A színterápia szerint a kék segít lehúzni a gyulladást – egyszer valaki, aki a témában jártas volt, ajánlotta – és azóta nálam ez kötelező eleme a gyógyulásnak. „Én is csinálom a kék kendős dolgot. Egy időben sokat fájt a torkom, olyankor nyomattam ezt, szóval ez nálunk, a családban is ismert” – egészítette ki Vivi. Placebo? Lehet, de ártani biztos nem árt.
A kamillás gőzölés is előkerül ilyenkor, ez talán univerzális élmény, mert Gabi is megerősítette a dolgot: „gyerekkoromból maradt, hogy kamillás gőz fölött kell inhalálni. Utáltam” – teszi hozzá, viszont tény, hogy hasznos, ha már a köhögés is kezdi felütni a fejét. Betti ezt egy fokkal mesteribb szinten űzi: „a mentás fürdősó is sokat segít. Tüdő- és légúttisztító, úgyhogy én ezt szoktam használni.”
A kék sál tényleg segít? (Fotó: Getty Images)
Álomra szenderülve
Ami sokaknál szintén előkerül, az alvás, de legalábbis a fekvés. Csaba szerint: „ha megérzem, hogy közeleg a baj, beiktatok egy nagy alvást. Beveszek egy paracetamolt, több rétegben betakarom magam, hogy izzadjak, mint az állat, és ha időben teszem, gyakran előfordul, hogy az egész átmegy rajtam egy-két nap alatt.” Anett is hasonlóra esküszik: „beveszek végtelen mennyiségű C-vitamint, hátha elmúlik, és pótlom az éves mennyiséget, amit amúgy elfelejtek szedni. Ha nagyon szarul vagyok, akkor teát is iszom, amit amúgy sose szoktam, utána meg egy jó dupla takarós izzadásos alvás hátha kiűzi belőlem a démont. Általában beválik.”
Vivi is említette az alvást, ám nem mindegy szerinte, hogy takaródzik be ilyenkor az ember: „mindent magad alá kell tűrni, hogy minimális levegő se jusson be az izzadás fokozása érdekében.” (Ami mondjuk az ágy alatt lakó szörnyek ellen is hasznos.)
A lélekdoktorok
Néhányan vagyunk, akik lelki oldalról is támogatjuk a helyzetet. Verus azt mondja: „amikor még megtehettem, ilyenkor bevágtam magam takaró-párnával az ágyba, és mehetett a Dr. House, Harry Potter, Gilmore Girls maraton”. A komfortfilmek és -sorozatok áldásos hatásairól én is tudnék nyilatkozni, viszont kiegészíteném azzal, hogy nálam a gyógyulás szigorúan a nappaliban megágyazva történik. Ilyenkor engedélyezem magamnak, hogy kihúzzam a kanapét, és egész nap párnák között, bele-belebólintva én is ezeknek hódoljak.
Illetve Bettivel abban is megegyeztünk, hogy mindketten magunkhoz vesszük a macskákat, mert sokat javít az ember kedélyállapotán, ha ott szuszognak mellettünk.
