A csókolózás eredetének és pszichológiájának tanulmányozásának ötlete akkor merült fel bennem, amikor megláttam pár képet a Facebookon a testvérét több alkalommal is megcsókoló Angelina Jolie színésznőről, majd elolvasgattam a bejegyzés alatti leginkább megdöbbent kommenteket. Bár a sok bennem felötlött kérdésre már a saját belső morális mutatóm miatt is tudtam már a választ, mégis égetni kezdett a kérdés: vajon honnan ered maga a csók? Mi az értelme? Mindig csak a szerelmesek dolgának tartották?
Angelina több alkalommal is megcsókolta testvérét a vörös szőnyegen. (Fotó: Ron Galella, Getty Images)
A csók rövid története
A csókolózás kialakulását illetően az egyik teória az, hogy az ősember a gyerekét úgy etette, hogy megrágta előtte az ételt, majd úgy adta át a kicsi szájába. Maga a csókolózás pedig ebből a „csókos” etetési formából fejlődött tovább, tehát nem egy ösztönös dolog, hanem egy tanult viselkedés és az intimitás jelképe. Egy másik teória szerint a csókolózás onnan ered, hogy az emberek régebben egymás arcát szagolva ismerkedtek, és ez a szokás csúszott át a csókba. Erre bizonyíték lehet az is, hogy az indiaiak a szagolgatást és a csókot ugyanazzal a szóval fejezik ki.
A csók egyik első ismert írásos feljegyzései Indiából származnak. Bár ezekben az i.e. 1500-ra datált védikus szanszkrit szövegekben „szájjal való szaglásnak” nevezik a dolgot. A szájra adott csók első írásos emléke 500 évvel későbbről származik, a Mahábhárata című hindu eposz említi.
Hérodotosz görög történetíró is ejtett már pár szót a perzsák közötti csókolózásról, akik az egyenrangú férfiakat szájra adott csókkal, a valamivel alacsonyabb rangúakat pedig arcra adott csókkal köszöntötték. Arról is beszámol, hogy mivel a görögök fogyasztottak az egyiptomiak számára szent állatból, a tehénből, ezért az egyiptomiak nem voltak hajlandóak szájon csókolni őket.
A csókot az Ószövetségben is megemlítik, méghozzá apa-fia között. Mózes első könyvében az Ézsaunak álcázott Jákob ellopja bátyja áldását azzal, hogy megcsókolja vak apjukat, Izsákot. Az Énekek Énekében pedig az egyik szerelmes így szólt: „Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál”.
A valószínűleg a második században keletkezett Káma-szútra már bővebben is említi a csókolózás jelenségét, olyannyira, hogy a könyv egy egész fejezetet szentel a különféle csóktípusoknak.
A feltételezések szerint a csókolózás tudományának kihozatalát Indiából Nagy Sándor „állhatatos munkájának” köszönhetjük, a Hellén világ uralkodója ugyanis i.e. 326-ban megszállta Indiát. Halála után pedig katonái szétszéledtek a területen és magukkal vitték azt a tudást, amelyet a területen tartózkodva megszereztek.
Nagy Sándor nem csak kiváló hadvezérségéről ismert, beírta nevét a csóktörténelembe is. (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Igazi népszerűségre azonban a római korban tett szert a csókolózás, ahol a rómaiak előszeretettel csókolták meg partnereiket, szeretőiket, családjukat, barátaikat és uralkodóikat.
Különbséget tettek azonban az arcra adott (osculum), a szájra adott (basium) és az erotikus (savolium) csók között. Az esküvői csók szokása is a római időkre vezethető vissza. A hagyomány szerint a párok házassági szándékuk bejelentésekor váltottak ugyanis egy szenvedélyes csókot egymással.
A középkori Európában – csak úgy, mint Hérodotosz korában – az emberek a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük alapján adtak csókot egymásnak. Az azonos rétegből származók – függetlenül a nemüktől – a szájukat érintették össze. Minél távolabb csókolt meg valaki valakit a szájától annál nagyobb különbség volt köztük. Így történhetett meg, hogy valaki a kézfej vagy a láb helyett végül a földet csókolta meg egy bizonyos személy előtt.
Ráadásul ebben az időszakban a csóknak a hivatalos iratok terepén is nagy jelentősége volt. Mivel ebben az időben a többség nem tudott írni, így sokan csókkal pecsételték meg (azaz írták alá) a szerződéseket, egy X kíséretében.
A járványok megjelenése után a csókot teljesen érthető módon a kalapemelés, a meghajlás és a pukedlizés váltotta fel, hiszen senki sem szerette volna elkapni a másiktól a borzalmas betegségeket.
A csók azonban újra hódító útjára indult a nyugati kultúrában a 19. század legvégén, mikor is a filmtörténetben elsőként megcsókolta egymást a mozivásznon May Irwin és John Rice, amely kiadásának évében még hatalmas botrányt keltett. Nem kellett azonban sokat várni, és mára már a nyugati kultúrában teljesen természetes lett a csók – és a nagyon heves csók is – két ember között nem csak a filmvásznon, de akár az utcán is.
May Irwin és John C Rice történelmi csókja. (Fotó: John Kobal Foundation/Getty Images)
Tanult vagy ösztönös dolog a csók?
Az alábbi sorok áttanulmányozása után mindenkiben jogosan merülhet fel az alábbi kérdés, hogy vajon tanult vagy ösztönös dolog-e a csók. Míg az előbbi felsorolással inkább az első állítást erősítettem, most alaposan megkavarom a dolgot, ugyanis el kell mondanom, hogy a csókolózás nem egy fajspecifikus dolog.
Az emberhez legközelebb álló rokonok, a bonobók és a csimpánzok ugyanis csókolóznak a szájukkal, de más fajok is megtalálják a módját annak, hogy egymáshoz közelebb férkőzzenek. A kutyáknál és a macskáknál ez egymás fenekének szagolgatását jelenti, de nem csak ők, hanem példának okáért még a csigák is elkezdik egymást tapogatni a csápjaik segítségével.
Ahogy az állatok világában sem, úgy az embereknél sem jellemző minden egyes népcsoportra a csókolózás. Meglepő adat lehet, de csak a kultúrák fele csókolja meg egymást.
Közép-Amerika, Dél-Amerika és Afrika olyan különleges régiók, ahol nincs nagyon csókkultúra. A Dél-Amerikában vizsgált 17 kultúra közül csak 4, Afrikában 27-ből szintén csak 4, Közép-Amerikában pedig 10 kultúrából egy sem tapasztja össze egymással ajkait. Észak-Amerikában és Óceániában bár ismerik és gyakorolják az intim csókolózást, a romantikus csók jelensége azonban inkább Ázsiában, a Közel-Keleten és Európában terjedt el.
Ahány ember, annyi csók
Ebből kiindulva tehát nem csak abban van különbség a világban, hogy ki csókolózik és ki nem, hanem abban is, hogy a csóknak melyik típusát részesíti előnyben az adott népcsoport.
Az a feltevés azonban, hogy a szenvedélyes, „nyelves” csók Franciaországból ered, vélhetően nem igaz – már csak a fentebbi okfejtésemből kiindulva sem. Itt ugyanis valószínűleg az történhetett, hogy az európai országba érkező első amerikai turisták, mikor meglátták, hogy nyelves csókot váltanak az utcákon a helyiek, elnevezték azt (nem túl kreatív módon) „french kiss”-nek, azaz „francia csóknak”.
Az Egyesült Államok bizonyos részein egyébként még a mai napig nem igazán általános a nyelves csók, így nem csoda, hogy rácsodálkoztak a franciák erotikus csókjára. Ezzel ellentétben ugyanakkor a szülő és gyerek közti szájra puszi teljesen természetes jelenség náluk, míg Magyarországon ez utóbbit tartják sokan elítélendőnek. Ennek ellenére a tengerentúlon úgy gondolják, hogy ez egy teljesen ártatlan dolog és a szeretet és a kötődés kimutatásának eszköze, gondolatmenetük pedig egyre több európait is meggyőzött már.
Mai napig rengeteg vitát generál az anya-gyermek csók kérdése. (Fotó: Getty Images)
A testvérek közötti csók kérdésében is megoszlanak a vélemények, itt azonban megfigyeléseim szerint nem kultúrától, inkább személyiségtípustól függött a válasz a kérdésre. Míg egyesek úgy vélték, hogy amíg nincs a csókban szexuális töltet, addig teljesen rendben van a dolog, addig mások furcsának és gusztustalannak találták a jelenséget. Ez esetben tehát mindenki döntse el maga, hogy mi a véleménye a dologról.
A szervezetünk tudja, kit csókoljon
Azok, akik kicsit is „csóktudatosan” élik az életüket, biztosan észrevették már, hogy míg egyes emberekkel iszonyatosan jól esik a csók, addig másokkal kevésbé élvezzük a smacizást. Ennek egyéni preferenciáink megléte mellett az is lehet az oka, hogy már egyetlen csók is rengeteg információt hordoz a testünk számára a partnerünk egészségügyi állapotáról és kettőnk összeillőségéről. A tudósok egy része ugyanis úgy gondolja, hogy csóknak igazából az a szerepe, hogy felmérjük általa, hogy mennyire illünk össze a partnerünkkel.
A kutatások bizonyították, hogy az MHC-gének fontos szerepet játszanak az emberi párválasztásban. Minél inkább különbözünk ugyanis valakitől MHC-génjeinkben, annál nagyobb szexuális vonzalmat érezhetünk iránta.
Ennek pedig két oka lehet: az egyik, hogy ez a képesség vérfertőzést elkerülő mechanizmussal bír, a másik pedig, hogy egészségesebb utódokat eredményezhet, akik képesek majd ellenállni a kórokozók egy szélesebb körének.
A csók milyensége megmondja, mennyire illünk össze genetikailag a párunkkal. (Fotó: Getty Images)
Jót tesz az egészségünknek
Egy csóknak számos pozitív élettani hatása is van, ugyanis közben oxitocin, szerotonin és dopamin szabadul fel az agyban. Általuk pedig boldogabbak, nyugodtabbak és stresszmentesebbek leszünk. Ráadásul egy csókcsata erősíti az immunrendszerünket is, 10 másodperc alatt ugyanis 80 millió baktériumot cseréletünk a párunkkal, sőt még a fogunk egészségéért is tehet, ugyanis a csókolózás növeli a nyáltermelést, az extra nyál pedig segít megszabadulni a fog felszínén plakkot képző baktériumoktól.Ha ezek még nem lennének elég indokok arra, hogy ne mondjunk nemet egy smacizásra, akkor elárulom, hogy még mérleg nyelve is kevesebbet mutathat miatta, ugyanis egy órányi csókolózással 68 kalóriát is elégethetünk!
Így hát, ha már a kultúránk része lett, a csókolózással felhagyni nem érdemes, ugyanis amellett hogy számos áldásos hatást gyakorol az egészségünkre egy olyan mély történetet is rejt magában, amely minden kétséget kizáróan az egyik legjobb kifejezőeszközzé tette a történelem során! Használja tehát mindenki arra, amire akarja: szerelem vagy vonzalom kifejezésére, kötelékek megerősítésére, vagy akár az azonos pozícióban levőkkel munkahelyén – de előtte azért szóljon a kollégáknak új szemléletmódjáról, nehogy félreértsék!
