Pár hete egy cikk kedvéért szakmányban fogyasztottam az „így gazdagodtam meg nulla pénzből egy év alatt” címmel futó pénzügyi tanácsadó videókat, és bár nem volt egyszerű, mostanra sikerült rávenni az algoritmust, hogy ne sorsoljon nekem több ilyen videót a YouTube-on. Az algoritmust azonban nem lehet csak úgy lelőni: elkezdett helyette életmódtanácsadó videókat ajánlani, méghozzá agresszív tempóban, kiirtva szinte minden egyéb tartalmat a videomegosztó főoldaláról. És ki vagyok én, hogy az az algoritmussal vitatkozzak? Elkezdtem hát nézni őket, gondoltam, a pénzügyi kutatáshoz hasonló perverz emberkísérlet vár rám.
Az is várt. És az előbbi tematikával ellentétben még egy-két tényleg hasznos tanácsot is kaptam, miközben a sikeres férfiak a tetoválásaikat és a minimalista lakásukat mutogatták nekem, vagy éppen a saját termékeiket reklámozták.
Azt hittem, ennek a cikknek a fele az öltözködésről szól majd, de ettől a részétől megkímélek minden olvasót. Nem azért, mert nincs elég videó a témában. Ellenkezőleg: elképesztően sok van, és mindegyik ugyanarról szól:
Bármi is van rajtad éppen, ciki vagy.
Én tényleg azt hittem, hogy amilyen csúnyán elbánik a nőkkel a szépség- és a divatipar (teljesíthetetlen ideálok, mesterségesen generált testképzavarok és persze tízezernyi termék, amire semmi szükségük), úgy kíméli meg a férfiakat, de tévedtem. Vagy ötven több milliós nézettségű „így öltözz, ha nem akarsz bénán kinézni” videót szedtem össze, amelyek milliméterre pontosan megszabják, hogy egy magára valamit adó, önmagát komolyan vevő és vetető férfi mit és hogyan hordhat; van itt minden a redők megengedett számától ott, ahol a nadrágszár hozzáér a cipőhöz a kötelező mandzsettagombokon át a napszemüvegtudományig, illetve többször elhangzik, hogy
egy férfi soha, semmilyen körülmények között nem vehet fel vászoncipőt.
Ennyit rólad, Converse és Vans!
A férfiaknak szóló divatvideók szinte mind elitisták és mérgezőek; nagyon sajnálok mindenkit, aki bedől nekik és most is kistérségi Jordan Petersonként áll sorba az Aldiban. Nekem, miután megnéztem a harmadikat, muszáj volt rövidnadrágban, Chuck Taylorban, kinyúlt együtteses pólóban és az arcomhoz csak azért sem passzoló, de a szívemnek valamiért mégis kedves napszemüvegben tenni egy kört az ötödik kerületben, csak hogy megtisztuljak és bosszút álljak valahogy. Túléltem, itt vagyok, úgyhogy lássuk is a férfitematika többi oldalát!
Így nézz ki folyamatosan nagyon jól
Alex Costa videója, nem az öltözködésről szól – vagy csak részben szól arról –, inkább azt fejtegeti, hogy az elérhetetlennek hitt természetes, magától értetődő és nagybetűs Menőség igenis elérhető és némi gyakorlással fejleszthető. A végén az utcán is úgy sétálsz majd, mintha beleszülettél volna a tutiba, és senkinek nem kell megtudnia, ki vagy valójában.
A videó témája papíron ennél sokkal szűkre szabottabb: arról szól, hogyan nézz ki jól minden egyes Insta-szelfiden. De lássuk be, a kettő valahol ugyanaz, nem? A tanácsok egyébként gyakorlatiasak és kezdő fotósoknak pont olyan hasznosak, mint annak, aki valamiért még 2024-ben is a Tinderen szeretné megtalálni élete szerelmét, és ehhez egy adekvát profilképre van szüksége. Például:
- Hiába a csúcsmobil és a megfelelő kigyúrtság, ápoltság és általános jópasiság, ha a fények nem stimmelnek! A tűző nap a közhiedelemmel ellentétben sehogy sem működik. Keresd tehát a megfelelő (rendelkezésre álló) világítást, például úgy, hogy felhúzod a rolót és addig forogsz a szobában, amíg a megfelelő szögben nem éri a fény az arcodat. Ha ezt még mobilra csíptethető körfénnyel is kombinálod, még az árkok is eltűnnek a szemed alól. Alex, miközben magyaráz, mutatja is a pózokat: enyhén félrebillentett fej, rejtélyes, de azért kisfiús félmosoly és a kilencvenes évek cégesportré-fotósainak kedvence: zárd ökölbe a kezed és csíptesd az állad a mutató- és a hüvelykujjad közé!
- Készíts rengeteg képet! Ha nem vagy biztos magadban, bízz legalább a nagy számok törvényében! Alex például
- 3-400 képet lő el egy tízképes szelfigaléria kedvéért, közben addig forgatja és billegeti a fejét, amíg biztos nem lesz benne, hogy lesz a fotók közt használható. Ha pedig egy barátunkat, vagy akár egy idegent kérünk meg a fotózásra, ne legyünk szégyenlősek: készíttessünk vele is több tucatot, biztos szívesen rendelkezésre áll 1-2 percig!
Természetesen az öltözködés is számít, ez a rész azonban a szponzorált videó reklámblokkja, hagyjuk is.
A továbbiakban arról is szó esik, hogy ha megtetszik valaki más fotója, teljesen rendben van, ha az ember, hogy is mondjuk, inspirálódik belőle és elkészíti a saját változatát, és arról, hogy minden szelfinek jót tesz a minimalista háttér. De lássuk be, ha valaki eljutott a szelfiművészetében a harmadik pontig, a többit simán kitalálja magától is.
Apropó, minimalizmus!
Így száműzz minden felesleges tárgyat és zavaró tényezőt az életedből!
A minimalista mozgalom – mármint nem a képzőművészeti – a 2010-es években ment hatalmasat, ekkoriban tényleg tele volt a YouTube lakásbelsőkkel, amikben nincs semmi, és hétköznapokkal, amelyekben nem történik semmi. Talán a közösségi médiával megérkezett ingerdömpingre reagáltak ezzel a youtuberek tíz éve, talán akkor nőtt fel és vásárolt saját ingatlant az a generáció, amely kupis, kaotikus háztartásokban nőtt fel, ki tudja, a lényeg, hogy ha akkoriban sikeres embernek szerettél volna tűnni, mindenképp be kellett építened az imidzsedbe a minimalizmust.
Matt D’Avella egy öt évvel ezelőtt feltöltött, azóta 17 milliós (!) nézettségű videójában megmutatja, hogy néz ez ki a gyakorlatban. Nagyjából így:
Hatkor kel, mégpedig óra nélkül; nincs is szüksége rá, hiszen „megtanította magát” felkelni minden nap percre pontosan ugyanakkor. Egy tárggyal kevesebb! Felkel az ágyból, éjjeliszekrény persze sehol (minek?), fogat mos (az ujjával), hogy a vécén mi történik, nem tudni, de az azért kiderül, hogy vécépapír sincs. Ahogy szemetes, konyhai eszközök és dísztárgyak sincsenek, azaz semmi, ami nem a hatékonyságot és céltudatosságot szolgálja. Egy kávéscsészeként is üzemelő műzlistál azért csak-csak előkerül.
Itt már gyanús volt, hogy ez paródiavideó – legalábbis nagyon reméltem, hogy az –, és szerencsére tényleg: az első egy perc arról szól, hogy kifigurázza a minimalista youtubereket. Aztán szerencsére közli, hogy „ekkora seggfej nem vagyok”, és megmutatja, hogyan él valójában. (Egyébként eleve tanulságos, hány kommentelő hitte el a videó elejéről, hogy valóban így él az influenszer.) A minimalistákról szóló sztereotípiák egy része nem igaz (legalábbis rá): van fogkeféje, minden nap tusol és vannak tárgyai a konyhában. Egy része pedig igaz: minden ruhája ugyanolyan, minden nap ugyanakkor kel (korán), idegesítő kávézási szokásai vannak, és ezzel folyamatosan fárasztja a környezetét. Alex természetesen független filmesként dolgozik, az asztalán pedig szintén természetesen nincs semmi a billentyűzeten és az egéren kívül.
A videóból főleg az derül ki, hogy a minimalista élet, miközben épp az ellenkezője lenne a cél, nagyon nehéz: az ember környezetének folyamatosan makulátlannak, szellősnek és geometrikusan komponáltnak kell lennie. Nem mindegy, hogy sorakoznak az evőeszközök a fiókban (mind a hat), milyen szögben áll a turmixgép, hova kerül a hús a serpenyőben, hova esik a nappaliban a napsütötte sáv.
A minimalista youtubernek úgy kell élnie, mintha folyamatosan filmet forgatnának róla; ami végül is stimmel, hiszen ő folyamatosan filmet forgat saját magáról.
Nem hagyhatja szét a ruháit, nem huppanhat le a kupis kanapéra az ebédjével, még a monitorát sem nagyon forgathatja el, mert megtörné a vonalak párhuzamosságát. Matt vallja, hogy ez a rendezett, élére vasalt, ám kívülről örömtelennek és monotonnak tűnő élet valójában végtelenül kielégítő, és a minimalizmus különben sem arról szól, amivel elfoglalja magát, hanem arról, amivel nem foglalja el magát: nem izgul a divaton (illetve általában az öltözködésen), nem tölt időt a közösségi oldalakon, nem főz ötfogásos menüt, szóval nem fecsérli az idejét. Még úgy sem, hogy az, ami számára időfecsérlés, másnak maga az élet.
Így használd ki a hajnalokat
Az életmódtanácsadó videók kiirthatatlan alműfaja a hajnali ébredés dicsőítése, legalábbis azóta, mióta egy fatális félreértésnek hála elterjedt, hogy
a sikeres emberek nagyon korán kelnek és rögtön munkához is látnak; amikor más beér a melóba, ők már meg is váltották a világot.
Nem csak dolgoznak, hanem mentálisan készülnek a napi sikeresség-adagjukra, persze úgy, hogy mindezt mélyen, spirituálisan és tartalommal megtöltve éljék is meg. Mégis mit ér a siker, ha nem jógázol, meditálsz és írsz előtte hálanaplót, nem igaz?
Daniel Simmons ruhamárka-tulajdonos és influenszer 2,1 milliós nézettségű videója szerint nem is tolja túl, számára elég, ha hatkor kel. A New York-i múzeumokról szóló könyvén lazán elhelyezett designerlámpa felkapcs, és indulhat a nap; a pecsétgyűrűit még nem veszi fel, előtte légzésgyakorlat, kézműveskávé – a kéz persze saját –, a művelet közben pedig megkéri Alexát, hogy keressen neki a Spotifyról némi „megnyugtató zongorajátékot”. Aztán konditerem (részletes edzésprogrammal), virágokban gyönyörködés, zuhanyzás (szigorúan hideg vízzel, kétperces etapokban), háromfázisos bőrápolási rutin, fejérereggeli és vitaminok. Rengeteg vitamin. Némi lazítás után pedig az első üzleti meetinggel kezdődhet is a nap.
Tanulság nincs, ami kár, mert Daniel egyébként egy csomó értelmes dolgot csinál, a légzésgyakorlattól a tesmozgáson át addig, hogy ad magának időt reggelente csak úgy simán létezni, nagyszerű ötlet, kár, hogy az egész videót felzabálja a mértéktelen önünneplés.
Így legyél brutálisan sikeres
Így tarts előrébb, mint az emberek 99 százaléka – kezdd el még ma! Így buzdít Mark Manson (aki természetesen csak névrokona az őrült szektavezérnek, itt ilyesmiről tehát szó sincs) arra, hogy bekerülj az egy százalékba, bármit is jelentsen ez. A címből nem világos, mit jelent az „előrébb” (pénz? nők? magabiztosság, siker és egyéb kissé nehezen mérhető attribútumok?), és egy egészséges, felnőtt ember ugyebár eleve nem másoknál akar előrébb tartani, főleg nem a Föld népességének 99 százalékánál, inkább csak magánál, és azt sem minden nap és minden áron – kíváncsian vártam tehát, hogy a negyed órás videóból kiderül-e, mire megy ki a játék.
Maga a monológ a férfias életmódvideók egyik bevált fogásával kezd: ekézi a konkurenciát, azaz azzal próbál meggyőzni, hogy bár rengeteg hasonló kontent van a neten, mind kamu, hiszen azok legfeljebb olyan „no shit, Sherlock!”-gyanús tanácsokkal jönnek, mint hogy „legyenek céljaid” és „légy fegyelmezett”, „légy olyan, mint egy szerzetes”; ez utóbbira külön szó is van: „monk mode”. Szerencsére azonban itt van Mark, aki megmondja a tutit. Az pedig az, hogy
ahhoz, hogy az emberek 99 százalékánál előbbre tarts, olyan dolgokat kell megtenned, amire az említett 99 százalék nem hajlandó.
Céljai a postásnak is vannak és Mark takarítónője is fegyelmezett, aztán mégsem tartanak sehol, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy a tényleg sikeres emberek, mint például:
- Elon Musk,
- Donald Trump,
távolról sem hasonlítanak egy szerzetesre, így az ő példájukból okulva ez sem lehet a titok kulcsa. Ahogy a hatékonysági lifehackek és a reggeli rutin sem. A megoldás Manson szerint „csupán” annyi, hogy legyen egy eredeti, a fennálló berendezkedést megkérdőjelező, vagy annak ellentmondó ötleted, legyen igazad (értsd: derüljön ki később, hogy az ötlet anyagilag is jövedelmező) és onnantól kezdve szenteld az életed az ötlet megvalósításának. Belátható ugye, hogy eredeti ötlete nem sok embertársunknak van (legfeljebb olyan ötlete, amiről azt hiszik, hogy eredeti), ráadásul ezen ötletek töredéke piacképes. Olyan ember pedig, akinek van elég energiája, kitartása és vastag bőre, hogy mindent megtegyen a sikerért, végképp kevés van; nem csoda, hogy generációnként csak egy-egy Steve Jobs, Warren Buffet, Kobe Bryant és – a youtubert idézzük, tényleg nem magunktól hivatkozunk rá – Donald Trump akad. Szerintetek ők mind hajnalban keltek, meditáltak, hálanaplót írtak, és délelőtt tízre már rommá keresték magukat a tőzsdén? Dehogy.
Oké, azt már tudjuk, hogy próbálkozhatsz, de igazán sikeres, mármint Bill Gates- és Jeff Bezos-szinten sikeres sosem leszel, lássuk be.
Akkor mi a teendő? Mark Manson egy rövid reklámblokk után, amelyben a saját sikerességére hivatkozik és igyekszik eladni minél többet saját, A totális beleszarás finom művészete (The Subtle Art of Not Giving a F*ck) című könyvéből, hangnemet vált és arról beszél, hogy a hagyományos értelemben vett siker nem feltétlenül üdvözítő állapot, nem is való mindenkinek, sőt, tulajdonképpen többet árt, mint használ. Az egész mazochista emberkísérlet alatt ez volt az első (és utolsó) igazán velős és értelmes gondolat, hálás is vagyok neki érte; nem csak a többi videó tükrében, hanem egyébként is.
Arról beszél, hogy az emberek általában azért hajszolják a sikert, hogy megkapják azt az elismerést, elfogadást és tiszteletet, amelyre mindig is vágytak, ám ennek az ellenkezője történik, ha valaki bankot robbant a nagy ötletével. A család nem érti, mi történik, a kollégák (és velük együtt a barátok) nagy része eltűnik és jobbról-balról hallgatnia kell, hogy „hülye vagy, ezt még meg fogod bánni”. Arról nem is beszélve, hogy olyan nincs, hogy van egy ötleted, ami ellentmond mindennek, mégis működik is a piacon és kész; ahhoz, hogy valaki eddig eljusson, rengeteg olyan ötlet kell, amiről kiderül, hogy nem működik. Ez pedig csak a legnagyobb szociopatáknak legkitartóbb vállalkozóknak sikerül, és nekik is úgy, hogy a megfelelő pénzügyi tartalék is rendelkezésre áll a sorozatok buktákhoz, értsd: kőgazdagok.
A legfontosabb azonban:
Az elképesztő siker még soha senkit nem tett boldoggá. Az csak felerősíti azt, ami eleve ott van: dühöt, depressziót, kétségbeesést, ürességet. A sikertől csak az lesz boldogabb, aki eleve rendben van magával.
Soha senki nem lett úgy sikeres, hogy csak ez – mármint a siker – lebegett a szeme előtt; a siker titka az ötlet, amiben hisznek, és amiért tenni is készek. Az, hogy ettől még gazdagok is lesznek és a fél világ leborul előttük (a másik fele meg elfordul tőlük), csak hab a tortán. A neheze ráadásul csak ekkor kezdődik: szembe kell nézniük saját magukkal.
