Ha van valami, amit mesteri szintre lehet fejleszteni, az a halogatás. Van egy határidős projekted? Itt a tökéletes alkalom tájékozódni a hírekről, pörgetni egy kicsit a TikTokot és megnézni a barátaid Insta sztorijait. Beadandót kéne írnod, de még csak annyit csináltál, hogy megnyitottad a Wordöt? Ideje kitakarítani a szobád!
Az időre elvégzendő feladatok csak úgy tornyosulnak, miközben te valami totál mással foglalod le magad – ettől bestresszelsz, de mégsem tudod rávenni magad, hogy nekiállj a dolgodnak, így inkább szorongva nézel még egy részt a netflixes sorozatodból vagy rendezed ábécésorrendbe a fűszereidet a konyhában. Ismerős a helyzet? Akkor te is bizonyára feketeöves halogató vagy!
A halogatás bármennyire is univerzálisnak tűnik – hiszen a lényege az, hogy az utolsó pillanatig húzod egy feladat elvégzését –, mégsem az. Ugyanis nem mindegy, hogyan töltöd ki az „ellógott” idődet, ahogy az sem, hogy pontosan mi okozza épp a halogatást.
Fotó: Getty Images
A stresszelve netflixező és a megtervezett nagytakarító között az a különbség, hogy míg előbbit szinte megfojtja a közelgő határidő, addig a másik (ha talán tudat alatt is, de) szándékosan odázza el a munkát, mert egyszerűen jobban teljesít a nyomás alatt. Őket nevezzük aktív, a szorongó társaikat pedig passzív halogatónak. Bár a háttérben más-más okok húzódnak meg, mindegy melyik típusba tartozol, az szinte biztos, hogy nem azért halogatsz, mert olyan lusta lennél.
A halogatás fajtái
A Szegedi Tudományegyetem tanulmánya Angela Hsin Chun Chu és Jin Nam Choi kutatását idézi a témában, akik megállapították, hogy „a passzív halogatás esetében a jelenség hátterében a feladattal kapcsolatos negatív érzések dominálnak”.
Azaz: lehet, hogy maga a teendő nem túl vonzó (mint egy unalmas táblázat összerakása), de sok esetben ennél jóval mélyebbre kell ásni, ott pedig szorongás, bizonytalanság, alacsony önértékelés vagy önbizalomhiány vár ránk. Sőt, a passzív halogatók gyakran kifejezetten perfekcionisták. Ők azok, akik inkább bele sem kezdenek a dologba, nehogy rosszul sikerüljön – mert szerintük a nem tökéletes eredmény rosszabb, mint a semmi.
Ha passzív halogató vagy, elképzelhető, hogy még akkor sem tudsz belevágni a tennivalóidba, ha már elhatároztad magad. Ehhez képest, ha az aktívok táborát erősíted, akkor neked nem a figyelmed terelődött el vagy a szorongás bénított meg, hanem direkt elhatároztad, hogy a határidőhöz eső legközelebbi időpontban állsz neki az ügynek. És amint ez eljön, te tényleg leülsz és megcsinálod a melót. Ezért tehát „az aktív halogatás eredményes lehet, ha a személynek az időbeli késleltetéssel valóban sikerül a feladat-végzést optimális keretek közé áthelyezni” – állapították meg az SZTE kutatói.
Ne legyél Pató Pál!
A „ráérünk arra még”-mentalitás sajnos akár aktív, akár passzív valójában egyáltalán nem tesz jót neked. Tehát hiába lett tip-top a ruhásszekrényed vagy derültél jobb kedvre egy vicces TikTok-videótól, és az utolsó pillanatban így is leadtad a feladataidat is, attól még nem könyvelhetjük el sikerként a dolgot.
Mert egyrészt az SZTE statisztikái szerint, amit halogató egyetemistákról készítettek, attól még, mert az időnyomás alatt dolgozók ugyan „jobban teljesítenek, mint a passzívan halogatók, de nem olyan jól, mint azok, akikre a halogatás egyik formája sem jellemző. Tanulmányi teljesítményük lényegében a passzívan halogatók és a nem halogatók csoportjának értéke közé esik, tehát nem minden esetben egyértelműen hatékony stratégia.”
Másrészt pedig, amint az a New York Times cikkéből kiderül, a halogatás nemcsak a produktivitásodra nyomja rá a bélyegét, hanem „mérhetően romboló hatással van a mentális és fizikai egészségedre, és okozhat krónikus stresszt, általános szorongást, alacsony élet elégedettséget, depressziós tüneteket, krónikus betegségeket, de még magas vérnyomást és szív-és érrendszeri betegségeket is.” Sőt, a cikk szerint miután alapvetően bűntudatunk van a halogatás miatt, önostorozásba kezdünk, ezek a gondolatok pedig még több stresszt generálnak, ami csak tovább növeli a halogatás vonzerejét.
Fotó: Getty Images
Viszlát, ördögi kör
A kóros halogatás tehát az érzelmeinkről szól, nem a lustaságról vagy a rossz időbeosztásról. Ezért a New York Times azt ajánlja, hogy bocsáss meg magadnak, amikor elkerülöd egy tennivaló elintézését (a hivatkozott tanulmányuk szerint ugyanis minél kevesebbszer haragszol magadra a halogatásért, annál eredményesebb leszel legközelebb), ha pedig együttérzést gyakorolsz magaddal szemben, csökkentheted a stressz-szinted.
Minket azonban az is érdekelt, milyen gyakorlati megközelítést alkalmazhatnánk abban, hogy többé ne legyünk kóros halogatók. Ezért megkérdeztünk egy pszichológus szakértőt, hogyan számolhatnánk le egyszer és mindenkorra a halogatással. Botházy Beatrix pedig szerencsére ellátott minket egy rakás hasznos tippel:
- Ha megszólalnak a halogató gondolatokat a fejedben, mondj nemet! Ne hallgass rájuk és csak azért is csináld meg mégis a dolgodat.
- Oszd apró lépésekre a teendőidet, mert kisebb feladatoknak nagyobb kedvvel láthatsz neki.
- Akadályozd meg, hogy bármi is elvonja a figyelmed: kapcsold ki a telefonod vagy mondjuk tölts le egy appot, ami letilt a social médiáról, amíg nem vagy kész.
- Találd meg a motivációd! Határozd meg, hogy miért szeretnéd megcsinálni az adott feladatot. A válaszod pedig ne az legyen, mert „ezt kell” tenned, hanem keretezd át és mondd azt, hogy „ezt szeretném/választom, mert…”. Így belülről motiválod magad, amely sokkal nagyobb erővel bír, mint a külső kényszer.
- Tűzz ki magad elé egy jutalmat, amit megkaphatsz, ha elvégezted a dolgod, és ne a TikTokozás vagy az (ál)produktivitás pillanatnyi élvezete legyen az.
- Írd le vagy beszéld meg valakivel a terveidet – ezzel erősítheted a szándékodat, és számon is kérhetnek téged mások.
