Ha dokumentumfilmről van szó, akkor sokaknak egy másfél-két órát felölelő film jut eszébe, amelynek cselekménye akár több évet, vagy egy egész életutat is felölel. Bevallom őszintén, hogy ritkán szoktam dokumentumfilmet nézni, azonban a napokban volt szerencsém megnézni a Nyomik című filmet, amelyet Surányi Judit rendezett. A 45 perces film négy fogyatékossággal élő fiúról szól, akik egy külső szemlélő számára viszonylag “egyszerű” dolgot szerettek volna megtenni: lejutni a Balcsira. Talán “elcsépeltnek” hangzik, de ezeket a történeteket látva döbbenünk rá arra, hogy amit evidesnek és egyértelműnek hiszünk, valójában mekkora kincs. Nem értékeljük eléggé, hogy segítség nélkül fel tudunk szállni a vonatra, be tudunk menni a vízbe vagy be tudunk vásárolni.
Ez a néhány nap is remekül tükrözte, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek a fogyatékossággal élők
Ha erre a filmre gondolok, akkor az első, ami eszembe jut az nem más, mint az, hogy amennyire egyszerű, annyira nagyszerű. A történet mindössze egy hetet ölelt fel, azonban már ez is remekül tükrözte, hogy a fiúk milyen nehézségekkel szembesülnek a mindennapokban. Az igazság az, hogy ők csupán olyan életet szeretnének élni, mint mindenki más. Szeretnének lógni a barátaikkal, kikapcsolódni a vízparton, szeretnének egy jót horgászni vagy, hogy ne menjünk messzire, szeretnének egyedül bevásárolni.
A a hazai jogrend sajnos még mindig úgy kezeli a különféle nehezített fizikai állapotokkal járó kedvezményeket, mint különleges adományokat, amelyeket ki kell érdemelni. nem pedig az esélyegyenlőséget biztosító természetes kiegészítésként.
A fájó igazság pedig az, hogy a fiúk életét voltaképpen nem az állapotuk, hanem a környezetük nehezíti meg. A balatoni utazásnak már a puszta tervezése is sok időt és energiát igényel, hiszen az olyan alapvető szolgáltatások igénybevétele, mint például a vonattal való utazás is gondot jelent. A mozgáskorlátozottak számára például speciális kocsik továbbítását a MÁV üzemi körülményektől függően vállalják el.
A MÁV tájékoztatása szerint a segítségnyújtás igényéről legalább 36 órával szükséges értesíteni a vasúti társaságot, azonban sajnos sok esetben még ez sem garancia arra, hogy ezek az utak megvalósulnak. A fiúk elmondása alapján sokszor hiába ígérik meg nekik, hogy visszahívják őket, ez nem történik meg.
A Nyomik című dokumentumfilm (Fotó: VERZIO Film)
Nem félnek segítséget kérni, hiszen önálló életet szeretnének élni
A balatoni kiruccanás során számos olyan helyzet merül fel, amin mi akár órákig tudnánk bosszankodni, azonban a fiúk hatalmas türelemmel és rengeteg humorral kezelik ezeket a helyzeteket.
Bárkiről is legyen szó, őszintén és nyitottan beszélnek arról, hogy miért kerültek kerekesszékbe. Talán az rész fogott meg a legjobban, amikor négyen beültek egy csónakba azzal a céllal, hogy horgásszanak. Persze akadtak közülük olyanok is, akik – szó szerint – ezzel egy teljesen új területre eveztek, de nem is ez volt a lényeg. Olyan őszinteséggel és humorral tudtak beszélni a saját életükről, balesetükről, amire csak kevesen képesek. Szinte mindenkinél nagyobb hegyeket kell megmászniuk ahhoz, hogy egyedül éljenek, de ez sem tartja vissza őket attól, hogy elérjék a céljukat.
A legfontosabb továbbra is az érzékenyítés lenne
Bevallom, hogy 45 percen keresztül egyszerre csodálva és elképedve néztem a képernyőt. Ahogyan azt a film is bemutatta, egy kerkesszékesnek számos problémával kell megküzdenie, ide tartozik az akadálymentesítés is. Ennél szembeötlőbb probléma jelentett azonban az emberek hozzáállása. Voltak, akik szívesen segítettek volna, de teljesen zavarban voltak, mások pedig egyáltalán nem tudták hogyan kezelni a helyzetet. Egészen elszomorító volt látni, hogy a strandon segítség helyett – tisztelet a kivételnek -, inkább nem vesznek tudomást az emberről, csak azért, mert valami ismeretlen. Egyszerre volt megható és elgondolkodtató látni, hogy egyedül a gyerekek voltak azok, akik ugyanúgy kezelték a fiúkat, mint bárki mást. Ebből a néhány szituációból is remekül tükröződött, hogy mindennél fontosabb lenne az edukáció és az érzékenyítés, ez a film pedig remek kiindulópont lehet hozzá.
A filmet a Verzió dokumentumfilm-fesztiválon vetítik november 8-án és 11-én.
