Tegye fel a kezét, akinek volt már valaha újévi fogadalma! És most azok tartsák fenn, akiknek sikerült is betartani! Ha egy ilyen rögtönzött felmérést tartanánk, szerintem elég beszédes számokat kapnánk. Az újévi fogadalmak hagyománya olyan régi, mint az időszámítás, de a megtartásuk valahogy sosem vált igazi divattá. Vajon miért? Miért olyan nehéz egy egyszerű „idén tényleg lefogyok” típusú ígéretet betartani? A jelenségnek könyvtárnyi irodalma van, itt összeszedem a három általam tapasztalt leggyakoribb okot, ami megbújik a sikertelenség élményeink mögött. Jöjjenek hát a gonosz szabotőrök, amik elveszik tőlünk a boldogságot!
Nos, az a helyzet, hogy elsősorban nem az akaraterőnkben van a hiba. Persze, egy önismereti út nagyon is hasznos lehet, hiszen reális esélye van annak, hogy valamely gyermekkori trauma, negatív séma állja állandóan az utunkat. Ám érdemes megvizsgálni magát a fogadalmat, hátha hosszas terápia nélkül is tudjunk növelni a hatékonyságot.
1. Külső nyomás vagy belső motiváció?
Vegyük a legáltalánosabb újévi fogadalmat: a fogyást. A túlsúlynak, így végső soron a sikertelen fogyásnak is számtalan oka lehet, köztük sok érzelmi vagy testi tényező. De az első és legfontosabb kérdés, amit el kell döntenünk, hogy ki akar lefogyni? Valóban belülről jön a motiváció, vagy csak úgy érezzük, hogy ezt várják el tőlünk?
»Idén tényleg változtatni kéne« – mormoljuk magunk elé a karácsonyi vacsorán, miközben az ötödik szelet bejglit majszoljuk.
És mi történik? Január elsején minden megy tovább a régi mederben. Egy újévi fogadalom csak akkor lesz hatékony, ha belülről jön, ha mi magunk akarunk változni, nem azért, mert a környezetünk ezt elvárja. Ha külső nyomásból hozunk döntéseket, az olyan, mintha valaki más helyett próbálnánk edzőterembe járni – nem fog menni.
Fotó: Csomádi Ferenc
2. Reális vagy irreális a cél?
„Idén mindennap futok tíz kilométert!”, „Júniusra megtanulok japánul!” Az újévi fogadalmaink gyakran olyan irreálisak, hogy már a kimondásuk pillanatában érezzük valahol belül, hogy bukásra vagyunk ítélve.
Ilyenkor azelőtt elveszítjük a motivációt, hogy megtaláltuk volna. A probléma, hogy az újév felfokozott érzelmi környezete illúziót kelt bennünk: mintha a dátumváltás valami varázserővel ruházna fel minket.
Ám a valóság az, hogy az életünk nem változik meg egy csapásra csak azért, mert átléptünk egy új naptári évbe. Az elérhetetlen célok ráadásul hamar kudarcélménnyel járnak, így elrettentenek, és feladjuk őket. Ha valóban sikeresek akarunk lenni, érdemes apró lépéseket kitűzni magunk elé. A maraton lefutását egy kilométeres kocogással kezdjük, és ezt növeljük fokozatosan. A mélyreható változáshoz türelem kell.
Boldogok, akik sírnak
Hodász András sorozatában olyan, a társadalmat érintő kérdéseket jár körül, amelyekről hisszük, hogy indulatok nélkül, higgadtan és egymás érveit meghallgatva kell párbeszédet indítanunk.
A sorozat korábbi cikkei itt találhatók.
3. Álmodozás helyett mérhető, konkrét célok
Ez talán a leggyakoribb hiba. „Idén többet fogok olvasni.” De mennyit jelent a több? Hetente egy könyvet? Havonta egy fejezetet? Ha visszanézek a napomra, honnan fogom tudni, hogy sikerült-e a célomat teljesíteni? Ha nem tudom, akkor nem is élhetem át a sikerélmény önbizalom-növelő érzését. A coaching világában alapvetés: egy cél akkor jó, ha konkrét, mérhető és időhöz kötött. Az olyan fogadalmak, amelyek úgy kezdődnek, hogy „többet…”, „jobban…” vagy „kevesebbet…”, eleve kudarcra vannak ítélve. Ha például az a célunk, hogy egészségesebben étkezzünk, akkor sokkal jobban járunk, ha azt mondjuk: „Hetente háromszor zöldséget eszem vacsorára.” Ez konkrét, mérhető, és ráadásul könnyen meg is valósítható.
Ha idén valóban szeretnénk betartani az újévi fogadalmunkat, először is tegyük fel magunknak a kérdést: miért akarjuk ezt? Ha a válasz nem belső motivációból fakad, valószínűleg nem is érdemes belekezdeni. Másodszor: legyünk reálisak! Kis lépésekkel induljunk el, és adjunk magunknak időt a fejlődésre. A változás sosem jön hirtelen. A fejlődés nem a türelmetleneknek való. És végül: legyünk – amennyire lehet – konkrétak. Az élet nem egy homályos ígéret, hanem apró, követhető célok láncolata.
Ha pedig elbukunk? Semmi baj. Az újév nem az egyetlen időszak, amikor változtathatunk. Nincs kőbe vésve, hogy csak január elsején lehet elhatározásokat tenni. Minden nap egy új lehetőség. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.
