A közönséges házilégynek nincs mérge vagy fullánkja, táplálékát békés, habár nem különösebben gusztusos módon szerzi meg: más élőlények végtermékében és szemetében hempereg. Mivel az állatnak természetesen fogai sincsnek, hanem csak egy ún. csücsörítő, nyaló-szívó szájszervével folyékony táplálékra van szüksége. (egyik alfaja, amelyről mi is írtunk korábban, pedig imád berúgni és szexelni)
A legyenek arra is van egy remek megoldásuk, ha folyékony halmazállapotú táplálék éppen nincs elérhető közelségben: a szilárd ételt a nyálával vagy a regurgitált begytartalmával (egyszerűbben fogalmazva: a hányásával) higítja fel. A nyálában és az epéjében lévő vegyületek lebontják az táplálékot, így az olyan könnyedén szürcsölhetővé válik, mint egy turmix.
Szóval a légy egyrészt lehányja a táplálékot, másrészt pedig eközben rendszerint könnyít is magán, vagyis, mondjuk úgy, székel. És ha ez még nem lenne elég: ha egy nőstény rovarról van szó, akkor nagy valószínűséggel még tojásokat is rak a procedúra alatt, mert miért ne. Ezt már tényleg lehetetlen tovább fokozni.
Egy közönséges házi légy (fotó: Creative Touch Imaging Ltd./NurPhoto via Getty Images)
Mindez elég undorító, de végső soron ártalmatlan lenne, ha a legyek csak emberi étkeket fogyasztanának. De sajnos szó szerint bármit megesznek a rothadó szeméttől az állati ürülékig, és eközben rengeteg kórokozóval érintkeznek.
Ahogy Jeff Scott, a Cornell Egyetem entomológusa nyilatkozta a Daily Mailnek: „A házi legyek összevissza reptetnek magukon minden undorítóbbnál undorítóbb patogén mikroorganizmust, amit csak el lehet képzelni. Bármit, ami egy állatból kijön, például baktériumokat és vírusokat, a legyek átveszik, és lerakják a szendvicsedre”.
A szakértők becslése szerint a kifejlett házi legyek több mint 100 különböző betegséget és parazitát képesek átvinni, a szalmonellától és a tuberkulózistól kezdve a galandférgekig.
Szóval, akkor érdemes kidobni minden olyan ételt, ami leszállópályaként szolgált egy légy számára?
Elméletileg igen. Egy viszonylag friss kutatás során DNS-szekvenálási technológiával vizsgálták a házi légy testében, illetve testfelületén található mikrobákat, amelyből kiderült, hogy a rovar teste 351 baktériumtípusnak ad otthont, vagyis jóval nagyobb (és veszélyesebb) mennyiségnek, mint korábban gondolták. Ezek jelentős része pedig a lábaikon tapad meg, és így kerül át egyik helyről a másikra – mondjuk egy dögkútból a vacsoránkra. Szóval, aki nem akar kockáztatni, az ne fogyasszon olyan ételeket, amelyekkel akár egy kósza légy is érintkezett. De mivel ezt a gyakorlatban meglehetősen nehéz kivitelezni, a legegyszerűbb, ha inkább nem is gondolunk rá.
