Sokan azért váltanak a konditeremről szabadtéri sétára, mert egyszerűbb, olcsóbb, és közben az ember kiszellőzteti a fejét is. A csavar csak annyi, hogy a séta nem minden formában tudja azért ugyanazt. Ha folyton megállsz, lelassulsz, nézelődsz, visszafordulsz, üzenetekre válaszolsz – akkor a tested nem tud „edzőtermi hőfokra” kapcsolni. A logika leginkább olyan, mint a motor bemelegítése: kell neki idő, amíg stabilan dolgozni kezd.
Miért pont 30 perc, és miért számít, hogy egyben legyen?
Az első percekben a szervezet gyorsan elérhető energiatartalékokból dolgozik, és csak 20–30 perc körül indul be hatékonyabban a zsírraktárak mozgósítása. A másik ok a ritmus: ha félórán át folyamatosan haladsz, a keringési rendszer nem „ki-be kapcsolgat”, hanem egyenletes terhelést kap – ettől lesz a séta nemcsak kellemes, hanem edzésjellegű.
Mit jelent a „jó tempó” a gyakorlatban?
A megadott irány nagyjából 5 km/óra: ez nem futás, de nem is komótos andalgás. Az a fajta séta, amikor már érzed, hogy dolgozol, mégis tudnál beszélgetni közben – de az éneklés annyira kényelmesen már nem menne. Ha ezt a tempót megszakítás nélkül viszed, a séta tényleg kardiomozgássá válik, nem csak „kint voltam a levegőn” program.
Mit ad a rendszeres, jól megcsinált séta?
A séta erősíti a szívet, javítja a keringést, segíthet a testsúlykontrollban, és mentálisan is összerak. A rendszeresség különösen sokat számít: nem egy „nagy hősétától” változik meg minden, hanem attól, ha beépül.
Emellett:
- csökkentheti a stresszt, javíthatja a hangulatot (endorfinhatás)
- segíthet megelőzni krónikus betegségeket, például cukorbetegséget és magas vérnyomást
- erősítheti a csontokat és izmokat, csökkentve az oszteoporózis kockázatát
- javíthatja az alvás minőségét és a memóriát
- növelheti a D-vitamin szintet a napfény hatására.
A séta ebben a megközelítésben nem „edzést utánzó” kiskapu, hanem egy korrekt, működő megoldás – csak komolyan kell venni a feltételeit.
Fotó: illusztráció, Unsplash
