Az év eleje sokak számára a fogadalmakról szól, Stahl Judit azonban ennél tágabb perspektívában gondolkodik – a Meglepetésnek beszélt róla.
Az egyik legfontosabb fogadalmam egy életszemlélet: legalább annyira figyeljünk arra, mit értünk el, mint arra, hogy új célokat tűzzünk ki. Nem megérkezni a legjobb, hanem maga az út.
Hisz abban, hogy az életet egyszerre alakítja szerencse, szorgalom és alázat, és abban is, hogy a hála tudatos gyakorlása elengedhetetlen. „Fontos, hogy ne csak azt nézzük, mi hiányzik az életünkből, hanem azt is, miért lehetünk hálásak.” Lányára gondolva így fogalmaz: „Ha én Hannára és a feladataimra gondolok, úgy érzem, megnyertem a lottóötöst.”
A televízió ma már nem vonzza. Bár a TV2 indulásakor az ország egyik legismertebb híradósa volt, tudatosan eltávolodott a képernyőtől.
Kicsit sem vágyom már rá. Önmagában nem mindig jó, ha mindenki ismer, vagy inkább úgy véli, hogy ismer.
Ma már csak kevés televíziós munkát vállal, inkább a színház és az alkotói beszélgetések világa tölti ki a mindennapjait.
Különösen fontos számára a közös munka a lányával, Hannával. A Flódni improvizációs gasztroszínház nemcsak szakmai kihívás, hanem érzelmi kapocs is. „Sokféle területen kipróbáltam magam, mégis a Flódni az, ami igazán szórakoztat.” Anyaként hisz a támogatás és a szabadság egyensúlyában. „Egy szülőnek két fontos feladata van: gyökereket és szárnyakat adni.” B
ár az elengedés nem mindig könnyű, számára a legfontosabb, hogy lánya boldog legyen és a saját útját járja.
Az idő múlásáról is megengedően beszél. „Egy bizonyos kor után az öregedés már kiváltság.” Sokat sportol, olvas, színházba jár, utazik – számára ez jelenti a luxust. Közel negyven éve él párkapcsolatban férjével, Csabával, kapcsolatukat szövetségként írja le. „Egy kapcsolat akkor erős, ha akkor sem hagyod cserben a másikat, amikor épp nem kellemes vele lenni.”
További részletek a Meglepetés magazinban:
