A citrusfélék italokban való felhasználása egészen az ókori civilizációkig nyúlik vissza. A citrom Délkelet-Ázsiából, valószínűleg Észak-Indiából származik, majd a különböző kereskedelmi útvonalakon keresztül nyugaton is szépen lassan elterjedt, valamikor a Kr. u. 1. századtól kezdve. Mire elérték a Földközi-tengert, a citromokat nemcsak savanykás ízük, hanem feltételezett gyógyászati tulajdonságaik miatt is nagyra értékelték.
A középkori Európában az orvosok a skorbut – a C-vitamin-hiány okozta betegség – gyógymódjaként ajánlották a citromlevet, jóval azelőtt, hogy a tudomány teljes mértékben megértette volna annak hatását. A hosszú utazásokon részt vevő tengerészek elkezdtek citrusféléket magukkal vinni, ezt a gyakorlatot később, a 18. században a Brit Királyi Haditengerészet is hivatalossá tette. A citrom szép fokozatosan a mindennapi étkezés részévé vált.
A vízbe helyezett citromkarika a kifinomultság jelképe volt (fotó: Yi-Chin Lee/Houston Chronicle via Getty Images)
A 19. századra a vízhez adott citrom a kifinomultság jelképévé emelkedett: a luxuséttermekben, különösen Franciaországban és Olaszországban, a szénsavas vagy szénsavmentes víz mellé citromszeleteket szolgáltak fel, hogy
finoman fokozzák az ízét, vizuálisan kicsit feltuningolják és jelezzék, hogy mennyire ügyelnek az apró részletekre.
Amikor az amerikai fine dining a 20. század elején átvette ezeket az európai szokásokat, a citrommal ízesített víz hagyománya széles körben elterjedt: a szállodák és éttermek számára ez egy olcsó és egyszerű módszer volt arra, hogy valamiféle stílust és eleganciát sugározzanak. Az idő múlásával ez a gyakorlat átterjedt a hétköznapi éttermekre, a gyorsétterem-láncokra, sőt, az otthoni konyhákra is.
Persze nemcsak citromot rakhatunk a vízbe, hanem lényegében bármilyen gyümölcsöt (fotó: Natasha Breen/REDA/Universal Images Group via Getty Images)
Az egyik legelterjedtebb hiedelem a citrommal kevert vízről, hogy tisztítja vagy fertőtleníti az italt. Egyesek úgy vélik, hogy a citromsav elpusztítja a baktériumokat, így a csapvíz fogyasztása biztonságosabbá válik.
Bár a citromlé valóban rendelkezik enyhe antimikrobiális tulajdonságokkal, hatása egy pohár vízben elhanyagolható.
Tanulmányok kimutatták, hogy a citromsav gátolhat bizonyos kórokozókat, mint az E. coli és a szalmonella, de csak ellenőrzött körülmények között, hosszan tartó expozíció és magas koncentráció mellett. Egyetlen citromszelet egy 250 ml-es pohár vízben messze nem éri el ezeket a szinteket. Ráadásul, ha a vízforrás szennyezett, a citrom nem semlegesíti hatékonyan a nehézfémeket, a klór melléktermékeit vagy a mikrobiális fenyegetéseket.
Sőt: ironikus módon – elméletileg – maga a citrom is okozhat betegségeket. A Journal of Environmental Health folyóiratban közzétett kutatások szerint
Egészséges vagy inkább káros a pohár vízbe tett citromkarika? (fotó: Didem Mente/Anadolu via Getty Images)
az éttermekben felszolgált citromszeletek közel 70 százaléka hordozott olyan baktériumokat, mint a Klebsiella és a Pseudomonas (amelyek véráramfertőzést, tüdőgyulladást, húgyúti fertőzést és egyebeket okozhatnak), mivel az éttermekben a citrom rengeteg emberen megy keresztül attól a pillanattól kezdve, hogy egy egész citrom megérkezik a raktárba, egészen addig, amíg a szelet a poharunkba kerül. A pincérek, a konyhai személyzet és a bárpultosok is pedig gyakran a higiéniai előírásokat meglehetősen szabadon kezelve nyúlnak citromszelethez, így mire ott úszkál előttünk a pohárban, már tele lehet szennyeződésekkel.
Tehát a citrom hozzáadása nem teszi egészségesebbé a vizet, sőt, ha nem tartják be a higiéniai előírásokat, akkor akár növelheti is a kockázatot.
Igaz, a tanulmányok azt is kimutatták, hogy az éttermekben még nem jelentettek citrom okozta megbetegedéseket, ráadásul más módon is szennyeződhet az étel, ha étteremben kezelik.
Szóval akkor inkább citromos vagy citromszelet nélküli vizet igyunk, ha éppen étteremben vagyunk? Erre a fontos kérdésre csak egyetlen válasz adható:
Azt, amelyik szimpatikusabb.
