Éjszaka, mindenki alszik az ágyában, egyszercsak sírós ordítás a gyerekszobából . Én riadok fel előbb, gyorsan átmegyek megnézni, mi lehet a baj, mit tudok segíteni. „Anya jöjjön!” De most én jöttem, Anya alszik. Erre magából kikelve kiabál: „Menj innen!”. Párszor próbálom megnyugtatni, de csak egyre rosszabb lesz a helyzet, úgyhogy inkább kimegyek.
Amikor ez a jelenet két-háromnaponta megismétlődik, nagyon nehéz azzal elütni, hogy „most épp anyás időszaka van”. Lehet ezt mantrázni, de attól még tud nagyon rosszul esni a dolog. De valahogy ezekről inkább nem beszélünk, talán magunknak se szívesen valljuk be, hogy bánt a dolog, hogy nem tudjuk teljesen félretenni az érzelmeinket. És az sem biztos, hogy lehet annyira magabiztosnak lenni, hogy ezek leperegjenek.
Az apaság nehézségei: ezt is fel lehet fogni viccesen?
Janklovics Péternek két gyereke van, és mint stand-up művész, sokszor viszi fel a színpadra a magánéletét is. Ez is az élmények feldolgozásának egy módja, de vajon mi van a kulisszák mögött, valóban mindent lehet viccesen felfogni, vagy pont azért kell a humor, hogy ne fájjon annyira?
Azért nem kell aggódni, nevetésből sem volt hiány az APA! podcast negyedik adásában.
A podcastban többek között még erről mesélt Janklovics Péter:
- Milyen apuka ő valójában, mennyire hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék,
- Mennyire igyekszik bevonódni a gyereknevelésbe,
- Mennyire tud improvizálni egy éles helyzetben, ha a gyerekekről van szó,
- Miért nagyon fontos számára a felesége visszajelzése,
- Mennyire nehéz odafigyelni arra a mindennapokban, hogy az egyik gyereke több ételre is allergiás?
Ha tetszett, nézd meg vagy hallgasd meg a többit is!
Az epizódot itt lehet meghallgatni:
