nlc.hu
Életmód & Egészség

Pihentető szokás, ami növelheti a várható élettartamot – mégis sokan elhagyták

A hosszú élet nem csak a genetikán vagy a táplálkozáson múlik. Egy pihentető szokás, amit gyerekként természetesen követtünk, felnőttként viszont gyakran elhagyunk, a szakértők szerint meglepően nagy szerepet játszhat a regenerációban és a hosszú távú egészségben.
alvó nő, fotó: Unsplash

A délutáni pihenés a „láthatatlan tényező”

A hosszú életet gyakran hat tényező egyensúlyaként írják le: genetika, étrend, mozgás, társas kapcsolatok, káros szokások hiánya és pihenés. Utóbbi mégis háttérbe szorulhat, különösen a modern életmód mellett.

Pedig az alvás minősége és mennyisége kulcsfontosságú. Egy, a barcelonai Vall d’Hebron kórház alváskutatásához köthető vizsgálata szerint az emberek jelentős része nem alszik eleget: az ajánlott 7–8 óra helyett sokan csak körülbelül 6 órát pihennek, és a többség nem elégedett az alvása minőségével sem.

A pihentető szokás, amit gyerekként még gyakoroltunk

Nuria Roure alvásszakértő szerint van egy egyszerű, de gyakran elhanyagolt szokás, ami segíthet: a napközbeni rövid alvás, vagyis a szieszta, ami mediterrán országokban nem véletlenül örvend hatalmas népszerűségeknek persze.

Ez tulajdonképpen a kétfázisú alvás része, amikor a szervezet nem egy hosszú éjszakai alvásmennyiségből fedezi a pihenést, hanem két részre osztja azt. Gyerekkorban ez természetes, hétvégén is sokaknál megmarad, a hétköznapokban viszont szinte teljesen eltűnt.

Miért lehet hasznos a szieszta/délutáni pihenés?

Ma már nem csak érezzük, de a tudomány is bizonyítja, hogy a rövid nappali alvás nem lustaság, hanem biológiai eszköz. A kutatások szerint segítheti az agy regenerációját, javíthatja a koncentrációt, és csökkentheti a mentális kimerültséget.

A kulcs azonban a mérték: a szakértők szerint ideális esetben legfeljebb 20–30 perces szunyókálásról van szó. Ennél hosszabb alvás már megzavarhatja az éjszakai pihenést, és akár ront is az alvásminőségen.

Nem csak a pihenés mennyisége számít

A jó alvás persze nem csak órák kérdése. Legalább ennyire fontos a rendszeresség: ha minden nap hasonló időben fekszel le és kelsz fel, a szervezet „megtanulja” a ritmust, és könnyebben alkalmazkodik. Az is számít, milyen környezetben alszol. A hálószoba ideális esetben kizárólag alvásra szolgál, semmiképp nem munkára vagy képernyőzésre. A lefekvés előtti telefonozás, tévézés vagy akár a késő esti nehéz étkezések mind megnehezíthetik az elalvást.

A rendszeres mozgás, a nyugodt esti rutin és a tudatos pihenés együtt hatnak igazán. A rövid nappali alvás ebbe a rendszerbe illeszkedik: nem helyettesíti az éjszakai alvást, hanem kiegészíti azt.

A lényeg nem az, hogy mindenkinek kötelező sziesztát tartania, hanem az, hogy érdemes újragondolni a pihenés szerepét. Amit gyerekként ösztönösen jól csináltunk, az bizony sok esetben felnőttként is működhet – feltéve, hogy hagyunk rá teret.

via

Fotó: illusztráció, Unsplash 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top