Szerkesztői megjegyzés: Ez a cikk korábban készült, most egy régebbi, eddig nem publikált írásunkat tesszük közzé. A megjelenéskor az anyagot friss adatokkal egészítettük ki.
Röviddel azután, hogy leültem olvasni a zaj hallásra és nem hallásra gyakorolt hatásairól, elkezdődött a fúrás az 5-en. A felső szomszédjaink az elmúlt hét évben, mióta itt lakunk, szerintem háromszor újították fel a lakásukat, eltávolították a falakat, kicserélték a vezetékeket, csöveket, és mindemellett lett egy gyerekük is, aki előszeretettel csapkodja a tárgyakat a parkettának. Ám ha ők nincsenek itthon, akkor sincs itt teljes csend – talán utoljára a Covid miatti kijárási tilalom idején volt egészen elviselhető a zajterhelés. A négyes-hatos 5 percenként robog el a körúton, ami a száguldó motoroktól és autóktól is hangos.
Nem vagyok az a fajta ember, aki fel tudja magát húzni a zajon, de tény, hogy több hónapnyi vidéken tartózkodás után igazán irritáló a különbség, noha még ott is hallani a távolabbi út zajait, vagy a dunai hajók morajlását. Bár úgy gondolná az ember, hogy ez semmiség, esetleg már annyira meg is szokta, hogy észre sem veszi, akár tudatában van, akár nem, a zaj egy „szennyező anyag”, amely hatással van a fizikai és mentális egészség számos aspektusára, a szív- és érrendszeri betegségektől a depresszióig.
Zajszennyezett fővárosok
Les Blomberg, a vermonti montpelieri székhelyű Noise Pollution Clearinghouse alapítója és ügyvezető igazgatója azt mondja:
Ha látnánk, amit nap mint nap hallunk, úgy nézne ki, mint egy halom McDonald’s csomagolópapír, amelyet csak úgy kidobtak az ablakon.
A Bruitparif, Párizs környezeti zajszintjét figyelő nonprofit szervezet közzétett egy jelentést, amely az Egészségügyi Világszervezet orvosi előrejelzéseit „zajtérképekkel” kombinálta. Többek között arra a következtetésre jutott, hogy egy átlagos lakos Franciaország bármely leghangosabb részén – ideértve Párizst és a környező külvárosokat is – „több mint három egészséges életévet veszít” a zaj miatt.
Magyarországon sem jobb a helyzet: a Portfolio korábbi cikke szerint 2017-ben Magyarországon mintegy kétmillió ember élt zajszennyezett területen. Budapest zajtérképe azt mutatja, hogy a főváros forgalmas bevezető útjainál igen erős a zajterhelés. A fővároson belül a körutak a legzajosabbak, ahol az állandó forgalom miatt még éjszaka is csak kissé csökken a motorzaj. Fokozza a problémát, hogy a kisebb utcákban a lakóépületek is közelebb vannak a potenciális zajforrásokhoz.
Nem is tudjuk, mekkora zajszennyezettség vesz minket körül (Forrás: Getty Images)
A hang mérése decibelben történik. Sokféle hang hallatszik a környezetben, a levelek susogásától (20-30 decibel) a mennydörgésen (120 decibel) át a sziréna üvöltéséig (120-140 decibel). A 85 decibelt elérő vagy magasabb hangok károsíthatják az ember fülét. Ezt a küszöböt meghaladó hangforrások közé tartoznak az elektromos fűnyírók (90 decibel), a metrószerelvények (90–115 decibel) és a hangos rockkoncertek (110–120 decibel) hangjai. De nem csak a hallásunkra vannak ezek rossz hatással.
Egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a közúti forgalom zaja szívrohamhoz vezet
– mondja Dr. Yutong Samuel Cai, a londoni Imperial College epidemiológusa a The Guardiannak.
Nemrég 356 000 ember egészségügyi adatait elemezte Nagy-Britanniában és Norvégiában, és megállapította, hogy a közlekedési zajnak való hosszú távú kitettség a kipufogógázok hatásán túl befolyásolja vérünk biokémiáját. „A zaj és a légszennyezés általában párhuzamosan létezik, de úgy tűnik, hogy a zajnak megvan a maga hatása a szív- és érrendszerre.” A Barts és a London School of Medicine egy másik tanulmánya a közúti forgalomból származó zajszennyezést a 2-es típusú cukorbetegség eseteivel kapcsolta össze. De több tanulmány is azt találta, hogy a közúti forgalom zajának való kitettség összefüggésben áll a hasi elhízás és a cukorbetegség fokozott kockázatával. Mindkét egészségügyi hatás a hosszan tartó stressznek való kitettség következménye lehet – például a krónikus zaj eredményeként. Cai hangsúlyozza, hogy több tanulmányra van szükség, például az állandó alacsony frekvenciájú zaj (egy autópálya) és az időszakos zaj (a szomszéd technót játszik hajnali 3-kor) különböző egészségügyi hatásai számszerűsítésére. „Viszonylag kevés tanulmány készült például a vasúti zajról vagy a repülőtéri zajról. De jelenleg ez a kutatási terület is egyre növekszik.”
Az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint
a nyugat-európai országokban évente legalább 1 millió egészséges életévet veszítenek el a környezeti zajok miatt, és a szív- és érrendszeri betegségek okozzák a halálozások túlnyomó részét, különösen a magas vérnyomás, a szívroham és a szívkoszorúér-betegség.
Úgy gondolják, hogy a zaj kiváltja a kortizol stresszhormon felszabadulását, amely idővel károsítja az ereket. Évmilliókkal ezelőtt fejlesztettük ki mostani hallásunkat, amikor még zsákmányállatok voltunk, és meg kellett különböztetnünk a ragadozókat a növényevőktől és egyéb zajoktól, ezért nem csoda, ha a zajt stresszesnek találjuk. Egy vezető akusztikai mérnök, Trevor Cox azt feltételezi, hogy a leginkább stresszes zajokat a segélykiáltások jelentik. Frekvenciájuk hasonló ahhoz a borzalmas hanghoz, amikor valakinek az ujjai a táblát kapargatják, vagy a gipszkartont dühösen hasítja a fúrógép.
A magyarok is érzik a zaj hatását
Egy 2026-os Ipsos-Wavin felmérés szerint a magyarok fele tapasztal olyan tüneteket, amelyeket az otthoni zajterheléssel hoz összefüggésbe. 27 százalék alvászavarról, stresszről vagy nyugtalanságról, 13 százalék kimerültségről, 6 százalék pedig fejfájásról számolt be. A leggyakoribb zavaró zajforrás a szomszédság, de minden harmadik válaszadót a közúti forgalom is zavar.
A zajexpozíció a gyermekek kognitív károsodásával és viselkedési problémáival, valamint a nyilvánvalóbb alvászavarokkal és halláskárosodással is összefüggésbe hozható. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség évente 10 000 korai halálesetet, 43 000 kórházi és 900 000 magas vérnyomásos esetet hibáztat a zaj miatt. A legelterjedtebb forrás a közúti forgalom zaja:
125 millió európai polgár tapasztal 55 decibelt meghaladó – az egészségre ártalmasnak vélt – hangot nappal, este és éjszaka.
A repülőtéri zaj és a vasúti zaj azonban több panaszt okoz. A Heathrow repülési útvonala alatt élő lakosok kampánycsoportja azt állítja, hogy 620-920 ezer embert érint a repülőtér zaja – ez jóval több, mint bármely más európai repülőtér esetében.
Érdekes, de vannak bizonyos jogi különbségek zaj és zaj között is. Az autók és repülőgépek által kibocsátott környezeti zaj más kategóriába tartozik, mint például a fúrás, dorbézolás keltette zajok. De ami igazán számít, az az, hogy a zaj szubjektív: az embereknek más-más küszöbük van arra vonatkozóan, hogy mit bírnak elviselni. Ez pedig szorosan összefonódik a társadalmi kapcsolatokkal. Az embereket általában jobban irritálják a kiszámíthatatlan emberi forrásokból származó zajok (hangos zene, tetőtéri átalakítások, üvöltöző focidrukkerek), mint a kiszámítható, személytelenek, például az utak zajai.
A béke és csend egyre inkább luxuscikk
Cai, aki tanulmányt készített a közúti forgalom zajáról és egészségéről, hangsúlyozza, hogy az egyik összetett tényező az egyenlőtlenség. A forgalmas utak melletti házak általában olcsóbbak. A bennük élő emberek általában alacsonyabb jövedelműek, és kevesebb választási lehetőségük van. Az alacsonyabb jövedelműeknek pedig általában több egészségügyi problémájuk van. A kutatók úgy módosítják statisztikai modelljeiket, hogy figyelembe vegyék ezeket a társadalmi-gazdasági tényezőket a zajhatások mérlegelésekor. Olyan világban élünk, ahol a béke és csend egyre inkább luxuscikk, a zaj és a stressz pedig a hátrányos helyzetűség velejárója.
„Az elmúlt két-három évben a zajszennyezés és a mentális egészség közötti kapcsolat egyre világosabb – mondja Cai. Rámutat egy 2015-ös német tanulmányra, amely szerint a zajos utak mellett élőknél 25%-kal nagyobb valószínűséggel jelentkeznek depresszió tünetei, mint a csendesebb területeken élőknél. Amerikai tanulmányok kimutatták, hogy gazdaságilag minél megosztottabb és fajilag szegregáltabb egy város, annál hangosabb mindenki számára – még a viszonylag előnyös helyzetben lévők számára is. Az is igaz, hogy minél hátrányosabb helyzetben vagy, annál hangosabb lesz az életed-
„Azt is joggal feltételezhetjük, hogy vannak bizonyos csoportok, amelyek nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint mások” – mondja Michael Eade, a Noise Nuisance kampánycsoport munkatársa. – Azok az emberek, akiknek már eleve rossz alvási szokásai vannak, fokozott hatást tapasztalnak, ami sebezhetőbbé teszi őket. Ilyen csoportok közé tartoznak az idősek, a terhes nők, a már rossz egészségi állapotúak és a több műszakban dolgozók. Míg a gyerekeknek magasabb az ébredési küszöbük, mint a felnőtteknek, így kevésbé érzékenyek a zajra, az alvászavarok őket is egyre inkább sújtják.”
Súlyos károk az ökoszisztémában
A kilencvenes évek közepén egyes tudósok elkezdték azt feltételezni, hogy a közlekedési zajnak az emberen kívüli élőlényekre is ártalmasnak kell lennie, de nem tudták, hogyan mérjék a hatását elkülönítve az útépítéstől, a járművek károsanyag-kibocsátásától, az autópályák sózásától és az összes többi közvetlen és közvetett ökoszisztémát károsító tevékenységtől. 2012-ben Jesse Barber, az idahói Boise State University professzora gondolkodott egy módszeren. Egy kutatócsoporttal fél kilométer hosszú „fantomutat” építettek egy vadonban, ahol soha nem létezett igazi út. A Douglas-fenyők törzsére 15 hangszórót szereltek fel, és az őszi madárvonulás során lejátszották a forgalomról készült felvételeket.
A rögzített hang semmiképpen sem volt fülsiketítő; egy New Yorkinak valójában szinte megnyugtatónak tűnhetett. De a vándorló madarakra gyakorolt hatása azonnali és drámai volt.
A hangszórók bekapcsolt időszakaiban a madarak száma átlagosan huszonnyolc százalékkal csökkent, és több faj teljesen elmenekült a területről. A legnagyobb hatások a megmaradt fajokra vonatkoztak. Heidi Ware Carlisle, aki a projektben dolgozott, azt mondja, amikor lemérték a poszátákat, akiknek repülését látszólag nem befolyásolta a zaj, azt találták, hogy már nem híztak úgy, ahogy kellett volna.
Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a hangos zaj hatására a hernyók háti erei (a rovarok szívének megfelelője) gyorsabban verhetnek, és a kékmadarak kevesebb fiókát költenek. Az állatok különféle okokból használnak hangot, például navigálásra, táplálékkeresésre, társak vonzására és a ragadozók elkerülésére. A zajszennyezés megnehezíti számukra ezeknek a feladatoknak az elvégzését, ami befolyásolja túlélési képességüket.
12 évvel a fantomút-kísérlet előtt amerikai kutatók egy csoportja véletlenül hasonló vizsgálatot végzett a víz alatt. Megmérték a stresszhez kapcsolódó hormon anyagcseretermékek koncentrációját a Fundy-öbölben élő bálnák ürülékében. 2001. szeptember közepén az anyagcseretermékek koncentrációja csökkent; ám amikor a következő szezonban ismét megmérték őket, már feljebb mentek. A tudósok hidrofonokat használtak az öböl víz alatti zajszintjének megfigyelésére, és rájöttek, hogy a stressz csökkenése pontosan egybeesett az ember által keltett víz alatti zaj ugyanolyan hirtelen csökkenésével. Az ok az óceáni hajózás átmeneti szünete volt, amely szeptember 11-ét követte.
Azóta egyértelműen bebizonyosodott, hogy a hangok károsíthatják a tengeri élőlényeket közvetlenül, fizikai sérülésekkel és közvetetten is, mivel megzavarják táplálkozásukat (ha a bálnák meghallják a szonár hangját, abbahagyják a táplálékkeresést, sőt akkora pánikrohamot kaphatnak, hogy túl gyorsan menekülnek a felszín felé, amitől dekompressziós, más néven keszonbetegséget kapnak, és elpusztulnak), párzásukat és kommunikációjukat, ami együttesen a fajok kihalásához is vezet. Miközben mi vizuális lények vagyunk, a tengeri állatuk a hallásukra hagyatkoznak. Az óceánokban a leghangosabb emberi hangokat a szeizmikus légfegyverek adják, amelyek a tenger alatti olaj- és földgázlelőhelyek felkutatására szolgálnak. (Ezek annyira hangosak, hogy a Közép-Atlanti-hátságon lévő akusztikus monitorok több száz, sőt több ezer mérföldről is felveszik őket.) Az emberek által az óceánba juttatott teljes hangenergiát tekintve azonban a hajózás kb. messze a legnagyobb forrás.
Lenne megoldás?
A tudósok még mindig nem tudnak mindent a hangok élőlényekre gyakorolt hatásairól, de régóta és sokat tudnak arról, hogyan lehet lényegesen kevésbé zajossá tenni a világot. Lehetséges lenne csökkenteni a globális hajózás hanghatásait, mivel a világ haditengerészetei dollármilliárdokat költöttek arra, hogy csendesítsék a hajókat. Az egyik módszer a motorok fizikai elkülönítése a fémtestektől; egy másik a propellerek olyan formázása, amely kevésbé valószínű, hogy lökéshullámokat kelt a vízben. A metrókocsik mindenhol gurulhatnának gumiabroncsokon, az autópályán a sebességkorlátozásokat be lehetne tartani, és egyre több az elektromos jármű is. A fülhallgatók maximális hangerejét vitathatatlanul biztonságos szintre lehetne korlátozni, és így tovább. Kérdés, megtesszük-e mindezt egymásért és az állatokért, hiszen a zajszennyezés láthatatlan ellenség: nemcsak jelen van mindenhol, és pusztít, de eléggé hozzászoktunk ahhoz, hogy természetesnek vegyük.
