A nőgyógyászati látogatás mindig kicsit kínos, mégiscsak a legintimebb területét vizsgálják az embernek, csoda, ha kényelmetlenül érzi magát egy nő? Sosem hittem volna, hogy a szokottnál is kényelmetlenebb szituációba kerülök egy rutinvizsgálaton.
Egy ideje már fájdalmat éreztem szexuális együttlétkor, és ha ez nem lett volna elég, akkor néhány napja kellemetlen, sárgás színű, állagát tekintve pedig habos hüvelyfolyással küzdöttem. A vény nélkül kapható szerek nem segítettek, és bár időm nem sok volt a három gyerek mindennapjainak intézése és a munkával töltött idő között, de nem halogathattam tovább, felkerestem a nőgyógyászomat. A panaszaimhoz fájdalmas vizeletürítés, valamint viszketés és érzékenység is társult a nemi szervem környékén.
Miután a nőgyógyászomnak vázoltam a panaszaimat, felfektetett a vizsgálóasztalra, és kenetet vett. A kenetből mikroszkóp alatt gyorsan megállapította, hogy trichomonas vaginalisom van. Elcsodálkozva, kérdőn néztem rá, így gyorsan elhadarta, hogy ez egy parazita okozta fertőzés, ami szexuális úton terjed, és fontos a visszafertőzés miatt a férjemet is kezelni. Itt egy kicsit leragadtam, és megkérdeztem, hogy akkor ezt nagy valószínűséggel tőle kaptam el? „Nos, ha ön mással nem él szexuális életet, akkor igen!” Mással? Persze, hogy nem, de vajon a férjem honnan szedte össze? – futott át az agyamon, és mintha az orvosom kitalálta volna a gondolatomat ezt kérdezte: „Asszonyom, az ember csak saját magáért tegye tűzbe a kezét!” Itt annyira kínosan és megsemmisítve éreztem magam, hogy gyorsan felöltöztem, és elrohantam a rendelőből.
Otthon az első dolgom volt vázolni a helyzetet a férjemnek, akinél konkrétan rá sem kellett kérdeznem, magától bevallotta, egy ideje más utakon is jár… A trichomoniázistól viszonylag hamar megszabadultam, az ilyenkor megszokott tíz napos kezeléssel teljesen elmúlt minden tünetem, de a házasságom romjainak újjáépítésére ennél több időre lesz szükségünk – ha egyáltalán sikerül….
